Farkas Örs (Fidesz)

FARKAS ÖRS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretnék azért köszönetet mondani, hogy több frakció is vette a fáradságot, és érdemben hozzászólt a témához, még ha kritikát is fogalmaztak meg, de legalább vették a fáradságot, hogy elolvasták a javaslatot ‑ majdnem. A Demokratikus Koalíciónak sikerült úgy lehozni ezt a vitát, hogy a törvényjavaslatot ki sem ejtette a száján, de az utolsó egy percben Varga képviselő úr végül is megmentette. (Varga Zoltán a telefonja kameráját Farkas Örs felé fordítja.) Nagyon örülök, ha Varga képviselő úr közvetíti az egészet, és azt kérem, hogy le ne tegye a telefont, mert a végén ön következik majd a válaszomban, és talán elnézi nekem majd elnök úr, hogy ha már idestova tíz percig tűrtük az észjárást, akkor majd erre én is reagálok a végén pár percben.

De először a törvényjavaslattal összefüggésben, sorrendben haladva: Molnár képviselő úr kérdezett két olyan releváns kérdést, amire, azt gondolom, a törvényjavaslat választ ad. Az első ilyen, hogy a meglévő kapacitásoknak a leépítése‑e a cél. Egyértelműen nem. Tehát alapvetően a törvényjavaslatnak szabatosan megfogalmazva az a célja, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés egyfajta kapcsoló ‑ ki az, aki megismerhet minősített adatot; ki az, aki nem ismerhet meg minősített adatot; aki rendelkezik, az megismerhet akár egyébként NATO-minősített iratokat NATO-objektumban; aki ezzel nem rendelkezik, az nem dolgozhat minősített adattal ‑, ez nem egy életvitel-ellenőrzés vagy egy kifogástalanéletvitel-ellenőrzés, ahogy ezt egyébként a jogszabály kimondja, ez egy nemzetbiztonsági ellenőrzés.

Ma a nemzetbiztonsági ellenőrzések 93-94-95 százalékban az Alkotmányvédelmi Hivatalt terhelik, a Nemzeti Biztonsági Felügyelet tájékoztatása alapján számos olyan ember ellenőrzésére kerül sor, akik egyébként nem dolgoznak minősített adattal egyáltalán. Szenzitív munkakörben dolgoznak, mondok példát: egy miniszternek a sofőrje, egy miniszteri titkárság alkalmazottja ‑ mondjuk, az még talán akár találkozhat is ‑, de egy minisztérium egyes osztályai nem dolgoznak minősített irattal, mert nem minősített irat, mondjuk, valakinek a naptára, az időbeosztása és a többi. A minősítésnek megvan a követelményrendszere, hogy mi az, amikor valami minősítettnek számít: van minősítő; van minősítési fokozat; van minősítési határidő. Ez egy keretrendszer, amiben Magyarország egyébként alkalmazkodik a nemzetközi sztenderdekhez, miután átjárás van ezek között.

Ennek ellenére jelenleg a teljes eszközrendszerrel egyébként mindenkit ellenőrzünk, aki ennek az adott szervezetnek a belső szabályzata alapján alá van rendelve. Ez olyan mértékű terheltséget jelent a szolgálatokra ‑ és egyébként szerintem bizonyos tekintetben indokolatlan... Érdekes a vita bizonyos szempontból, mert most pont azt kérik rajtunk számon, hogy lazítunk a szabályokon, erre Novák képviselő úr is tett utalást, de én itt álltam akkor is, és önök közül talán egyedül Sas képviselő volt jelen, amikor a nemzetbiztonsági szervek jogállásáról szóló törvényről volt szó, ahol meg éppen az volt a kritika velünk szemben, hogy túlzottan beavatkozunk egyébként akár az állampolgárok vagy a munkatársaink életébe. Úgyhogy azt kérem, hogy legalább legyen következetes az érvrendszerük. Tehát most az a baj, hogy túl sokat ellenőrzünk, vagy az a baj, hogy túl keveset ellenőrzünk? Szerintem a jogszabály ilyen tekintetben egyébként életszerű és észszerű, de a meglátásunk szerint nem kell egyébként vegzálni azokat az embereket, akik minősített irattal nem találkoznak, olyan eszközrendszerrel, amely azt feltételezi, hogy adott esetben, mondjuk, NATO-minősített iratot ismerhetnek meg. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy a védelem fontos, a szenzitív munkakörök ugyanúgy meglesznek minősített irat nélkül is, és ott pedig egyébként ahhoz arányos ellenőrzést folytatunk. Úgyhogy ez azt jelenti, hogy az összellenőrzöttek száma vélhetően nemhogy nem csökken, hanem inkább nőni fog, a belső arány fog elmozdulni: kevesebb lesz a nemzetbiztonsági ellenőrzött, mint ma, és arányaiban jóval több lesz, nyilván most nem volt, tehát lesz egy nagy létszámú egyszerűsített ellenőrzött.

A második kérdés a jogorvoslat volt. Az egyszerűsített ellenőrzésnél azért tér el a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez képest a jogorvoslati struktúra, mert nem jelent automatikus jogkövetkezményt, mint a nemzetbiztonsági ellenőrzésnél. Azért nem jelent, mert elképzelhető, hogy a nemzetbiztonsági szerv feltár olyan információt, amely egyébként nemzetbiztonsági ellenőrzésnél probléma lenne és kizáró lenne a munkakör betöltéséhez, de könnyen lehet, hogy például az említett takarító munkakörnél, sofőr munkakörnél, szakácsoknál, sokféle van, attól függ, hogy egyébként adott esetben mit határoz meg államon kívüli szerv, mit határoz meg az ügyészség vagy a bíróság, hogy ő mit szeretne ellenőriztetni. És mi olyan kockázatot látunk, ami nemzetbiztonsági ellenőrzésre nem teszi jogosulttá, de lehet, hogy azt mondja a foglalkoztató, hogy köszöni szépen, de őt ez nem zavarja, mert ennek a munkakörnek a betöltéséhez, mondjuk, az, hogy van egy másod-unokatesó, aki kint lakik Németországban, és nem tudunk a múltjáról semmit, egyébként az adott pozíció betöltéséhez nem gond.

A törvény egyébként egzaktan leírja azt, hogy pontosan az egyszerűsített eljárásnál, amikor azt mondjuk, hogy ilyen probléma ugyan felmerül, de döntse el a foglalkoztató, hogy ezzel az információval mit kezd, akkor hogyan kell tájékoztatni az érintettet. Itt egy tájékoztatót ír le a törvény, és azt is taxatíve felsorolja a tájékoztatóban, hogy mi kell hogy az eleme legyen, többek között a jogorvoslatot leírja; teszem hozzá: ha úgy dönt mégis egyébként a foglalkoztató, hogy a munkaviszonyra vonatkozó változtatásnál effektíve nem alkalmazza, vagy ez alapján a tájékoztató alapján felmondja a munkaviszonyt, abban az esetben a jogorvoslati struktúra visszalép abba a mederbe, amiben már megismertük a nemzetbiztonsági ellenőrzések során, hiszen ugyanúgy a nemzetbiztonsági szervektől érkező információk alapozzák azt meg.

Egyébként a köszönetet Molnár képviselő úrtól szívesen vesszük. Kolléganőim itt ülnek a hátam mögött, hízik a májuk, amikor az ellenzéki képviselők esetleg a jogalkotási munkát elismerik.

Ami Sas képviselő úrnak a kérdéseit illeti: Országgyűlési Őrség elsődlegesen. Magával az Országgyűléssel is kellett egyeztetést folytatnunk ezzel kapcsolatban, jelezte maga a Ház, hogy véleményesnek tartják ezeket a dolgokat. A helyzet az, hogy ilyen tekintetben hosszasan mehetnénk végig, hogy adott esetben mely szervnél még hova terjesszük ki, de a választó elv tiszta: dolgozik minősített adattal, vagy nem dolgozik. Az Országgyűlési Őrség objektumvédelmi feladatot tölt be, és alapvetően az objektumvédelmi feladat során nem ismer meg minősített iratot. Szenzitív munkakör? Hogyne! Ellenőrizni fogjuk? Igen. De nem fog minősített adattal dolgozni. (Hollik István a telefonja kameráját folyamatosan Farkas Örs felé tartó Varga Zoltánhoz lép, és beszélni kezd hozzá.)

Keretszámok meghatározása: jelenleg az NBF-nek a statisztikái alapján, amelyek önálló bevalláson is alapulnak a minősített szervektől… (Az elnök csenget.) Közben apró közjáték zajlik az ülésteremben.