Sas Zoltán (Jobbik)

SAS ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A nemzetbiztonsági ellenőrzések átalakítása a mai napirendi pontunk, és ha jól emlékszem, egy jó évtizeddel ezelőtt az akkori ellenzéki pártok bevonásával egy egyeztetés zajlott, amelyen Molnár képviselőtársam is részt vett mint a Nemzetbiztonsági Bizottság akkori elnöke, és én szakértőként vettem azon az egyeztetésen részt. Akkor lehetőség volt az ellenzéki pártok képviselőinek is a törvényalkotás folyamatában elmondani azokat az észrevételeket, amelyeknek egy jó része a későbbiekben beépítésre is került a jelenlegi szabályozásba.

Azonban azt kell látnunk, hogy az akkori A, B, C típusú ellenőrzéseknek az átalakítása indokolt volt, és szükséges volt az ellenőrzések szigorítása, ezáltal sokkal nagyobb számban kellett végrehajtani sokkal szigorúbb ellenőrzéseket. Azonban az elmúlt időszak tapasztalatai alapján valóban tényszerűen igaz az, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai több alkalommal, akár az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársaival közösen többször egyeztettünk arról, hogy a jelenlegi szabályozást valamilyen formában át kell alakítani, a különösen fontos, bizalmas munkakörök esetében akár jobban szigorítani, viszont egy csomó olyan beosztásban, munkakörben, ahol ez indokolatlan, ott ezt át kell alakítani.

Azért mondok egy példát, mert többen azt gondolhatják, hogy ez egy ördögtől való dolog, és most aztán itt mindennek vége van, de nem ez a helyzet. A bizottság elnökeként a nyáron érkezett hozzám egy volt kollégám, aki már nem aktív tiszt, viszont egy államilag fenntartott sportlétesítményben biztonsági vezető. Soha az életében ebben a munkakörben semmilyen minősített adathoz nem fog hozzáférni. Még csak védett vezetők sem járnak hozzájuk, mert egy vidéki sportterület, tehát semmilyen titkos adattal soha nem találkozik. Valaki árulja el nekem, hogy mi a fenének kell ennek az embernek ugyanolyan ellenőrzést elvégezni, mint az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatójának vagy nekem, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökének. Teljesen felesleges ezeknek az embereknek az életét vegzálni, ugyanakkor azok az erőforrások, akik ezeket az ellenőrzéseket végrehajtják, más helyekről hiányoznak. Ezeket át kell orientálni, át kell vezényelni oda, ott kell őket hasznosítani, ahol valóban szükséges, hogy a nemzet biztonsága szempontjából fontos, lényeges kérdésekben legyen a legnagyobb rendelkezésre álló humán erőforrás, és tudják védeni a nemzetbiztonság érdekeit mindenáron.

A mostani tervezetnek az alapja, úgy látom, hogy a minősített adat kezelőjéhez, megismeréséhez kapcsolja a legszigorúbb nemzetbiztonsági ellenőrzést, és új fogalomként behozza az egyszerűsített nemzetbiztonsági ellenőrzést. A törvényjavaslat szerint egyszerűsített nemzetbiztonsági ellenőrzést a jogellenes befolyásolási szándéknak, leplezett támadásnak vagy fenyegetésnek ugyan nem fokozott mértékben, de kitett, szenzitív munkaköröket betöltő személyek esetében lehet elrendelni. Nyilvánvalóan a törvényalkotó célja elsősorban a nemzeti minősített adattal foglalkozó személyek fokozott ellenőrzése, és azoknak a személyeknek a kevesebb, kisebb ellenőrzése, de nem felszámolása, hanem egy gyengébb ellenőrzése, akik nem foglalkoznak minősített adattal. Tehát a nemzeti minősített adatok és egyébként más minősített adatok, például NATO-minősített adatok fokozott védelme ugyanúgy fönnmarad és meglesz. Teljes mértékig megértem ezt az iránymutatást, és egyet is értek vele. A jelenleg hatályos gyakorlat szerint, akik még most nem kezelnek nemzeti vagy más minősített adatot, ezeknek az ellenőrzése gyengébb lesz, és ez indokolt és szükséges is.

Ugyanakkor felmerült bennem az a kérdés, hogy adott esetben nemcsak az adatot, hanem, mondjuk, a védett személyek védelmét ellátó szervezetek tagjait is megfelelő módon fogjuk‑e ellenőrizni. Itt kifejezetten az Országgyűlési Őrség munkatársairól szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni, hiszen a törvényjavaslatban szerepel a parancsnok és az Országgyűlési Őrség egyéb fontos beosztásokat betöltő tagjainak az ellenőrzése, ugyanakkor olvasatomban ‑ és majd államtitkár úr kijavít, ha nincs igazam ‑ maga az őrség egésze nincsen ebben a körben, tehát nem lesznek nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt.

Tisztelettel szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy ez az épület, amelyet az Országgyűlési Őrség véd és óv, az ország egyik legfontosabb épülete, itt olyan személyek dolgoznak, akik az ország működésében meghatározó szerepet töltenek be. Engem nagyon megnyugtatna az, ha ezek a munkatársak, akik az ország sorsáról döntő személyek biztonságáért felelnek, minden egyes esetben a legszigorúbb ellenőrzésen esnének át. Tudnék mondani példát, hogy miért fontos ez, de nem tehetem, de azt gondolom, ez egy fontos szempont, és javaslom megfontolásra, hogy ezt gondolják át, hogy az Országgyűlési Őrség vonatkozásában ezt adott esetben ki kellene terjeszteni minden egyes őrre. A törvényjavaslatnak a szellemiségében egyébként ugyan jelentkezik ez az iránymutatás, hiszen például a fokozottan védett személyek vonatkozásában terrorelhárítási vonalon, a TEK vonatkozásában ez működőképesnek tűnik, ugyanakkor az Országgyűlési Őrségnél nem. Azt gondolom, hogy a TEK munkatársai és az Országgyűlési Őrség munkatársai minimum ugyanolyan fontos emberekre vigyáznak, akik az ország szempontjából nagyon szenzitív információkkal rendelkeznek, és az ő biztonságuk az ország működése szempontjából ‑ ez ha tetszik, ha nem valakinek ‑ kiemelt közérdek.

Az egyszerűsített nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályait a javaslat döntően érthetően és elfogadhatóan szabályozza és magyarázza, ugyanakkor néhány kérdés azért fölmerült bennem. Mi történik akkor, ha mondjuk, az egyszerűsített ellenőrzés során az eljáró szolgálatok munkatársai föltárnak valamit? Nyilván én is sejtem a választ, hogy adott esetben saját észlelés jogán más hatóságot vonnak be ‑ a rendőrséget ‑, feljelentést tesznek, vagy adott esetben elrendelnek egy titkos nyomozást annak érdekében, hogy feltárjanak valamilyen jogsértő magatartást.

(10.50)

A keretszám kérdése. Államtitkár úr érthetően elmondta, hogy hogyan történik ennek a megállapítása, mely szervek vezetői és kik jogosultak arra, hogy ezeket a számokat megállapítsák. Induljunk ki a gyakorlati tapasztalatokból, amik hamarosan majd lesznek, ahogy ezek a megállapítások megtörténnek. A rendőrségnél, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál nincs probléma, hiszen ott, ahogy korábban elhangzott, a státuszok és a beosztások alapján, a törvény alapján teljesen világosan ki lehet számolni, hogy hány ilyen munkakörről van szó.

Na de, itt is van egy „de”, és ez pedig a magyar Országgyűlés épülete, az első. Hiszen mi van akkor, ha megállapítja a miniszter az idevonatkozó keretszámot, ugyanakkor egyszer csak úgy dönt a parlament, hogy létrehoz egy vizsgálóbizottságot, amely nemzeti minősített adatot kell hogy kezeljen? Gondolom, az történik, hogy megváltozik a keretszám. Kérdezném, hogy hogyan és milyen formában történik meg ez a változtatás, hiszen az nem fordulhat elő, hogy ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy egy vizsgálóbizottságot hoz létre, aminek a feladatai közé tartozik a nemzeti minősített adat megismerése, és azért nem lehet létrehozni, mert nincs rá keretszám, tehát ez kicsit nonszensz lenne.

Ugyanakkor, ami talán még egy kicsit aggasztóbbnak is tűnik, ez pedig az ügyészség és a bíróságok kérdése, ahol szintén megállapításra fog kerülni egy ilyen szám, ez a létszám. De mi van akkor, ha ott van egy olyan ügy, amihez létrehoznak egy ügyészi vagy bírói munkacsoportot, akiknek minősített adattal kell dolgozni? Például eleve már az is egy kicsit kérdéses, hogy ha az állam működésétől, az állam irányításától független szervezetekről beszélünk, mennyire szerencsés a nemzetbiztonságról szóló törvényben szabályozni egy konkrét számot, hogy hány bíró, hány ügyész rendelkezhet ilyen átvilágítással. De mi van akkor, ha ezt a számot meg kell változtatni? Gondolom, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész kezdeményezheti adott esetben a változást, és az eljáró miniszter ezt meg fogja tenni. De majd államtitkár úr kijavít, ha ez nem így van.

A panaszügyekkel kapcsolatban több kérdés fölmerült. Én 16 éve dolgozom a Nemzetbiztonsági Bizottság mellett, és negyedik éve töltöm be az elnökségét. Én azt gondolom, hogy talán a korábbi elnökök nevében is mondhatjuk, hogy a bevett gyakorlat a panaszok kezelésére a bizottság részéről elfogadható és normális ügymenetet biztosít. Tehát, amikor mi kapunk egy panaszt… ‑ itt szeretném hangsúlyozni tehát, hogy az, hogy senki nem olvashatja el, hogy mi történik egy nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt, az tényszerűen nem igaz, mert a bizottság minden tagja jogosult elolvasni, és egyébként ezt meg is szoktuk tenni, amit az aláírásunkkal szoktunk hitelesíteni. És pontosan ez a civil kontroll az, ami biztosítja azt, hogy a polgári ellenőrzés, a civil kontroll megvalósuljon a nemzetbiztonsági ellenőrzések eredményeinek megismerésével.

A panaszos panaszt tett, itt viszont egyetértek azzal a javaslattal, hogy nyilvánvalóan az értesítésben, tájékoztatóban föl kell hívni és tájékoztatni kell a panaszost arról, hogy hol, mikor, kinek, milyen határidőben tehet panaszt. Megjegyzem, hogy ez egyébként most is így van, és így is működik ez a rendszer, hiszen érkeznek a panaszok. Miután megérkezik a panasz, onnantól kezdve nyilván az eljáró miniszter, illetőleg az illetékes miniszter, illetőleg a Nemzetbiztonsági Bizottság jogosult ennek a panasznak a megvizsgálására, és mint ahogy eddig is ez megtörtént, a továbbiakban is meg fog történni, de nyilvánvalóan azt is támogathatónak tartom, hogy a panaszosnak a figyelmét erre minden esetben fel kell hívni.

Egy észrevételt szeretnék még tenni, az pedig az Országgyűlés Külügyi Bizottságával kapcsolatos. A hatályos nemzetbiztonsági törvény a 19/A. § alapján ellenőrzés-kötelesnek határozza meg a Külügyi Bizottság tagjait, viszont a tervezet 74. § im) pontjában, ahol felsorolásra kerül, hogy az Országgyűlés bizottságai közül kiket kell ellenőrizni a nemzetbiztonsági ellenőrzéssel, nincs benne a Külügyi Bizottság, ami nyilván vagy azt jelenti, hogy a továbbiakban nem fognak kapni minősített adatokat, mármint olyan adatot, ami a legsúlyosabb ellenőrzésre köteles, vagy pedig egyszerűen csak kimaradt. Kérem majd államtitkár urat, hogy ezt majd válaszolja meg, hogy ennek mi az oka.

És végül, de nem utolsósorban: teljesen egyetértek azzal, és támogathatónak tartom, hogy egy helyen kerül szabályozásra a nemzetbiztonsági törvényben összesűrítve a nemzetbiztonsággal kapcsolatos minden egyes szabályozás, minden egyes pont. Ugyanakkor egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Itt taxatíve felsoroljuk azokat a beosztásokat, munkaköröket, amelyek nemzetbiztonságiellenőrzés-kötelesek. Ez egy kétharmados törvény.

Ha tehát, mondjuk, jövő ilyenkor vagy két év múlva, vagy három év múlva ilyenkor úgy tapasztalják majd az akkori jogalkotásért felelős későbbi munkatársaim, hogy ezen változtatni kell, akkor egy ágazati törvényt, egy miniszteri rendeletet viszonylag egyszerű lesz módosítani, de egy kétharmados törvényt szerintem nem lesz egyszerű módosítani. Akárhogy is nézzük a jelenlegi közvélemény-kutatásokat, ez minimum kirajzolódik. Érdemes végiggondolni, hogy adott esetben nem lenne‑e szerencsés ágazati jogszabállyal módosítani ezeket. Értem az irányt, egyet is értek vele, csak szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy nehéz lesz ezt módosítani.

És végül engedjék meg, hogy az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnökeként felhasználjam az alkalmat, és megköszönjem a nemzetbiztonság szakterületén dolgozó minden egyes kollégának az áldozatkész munkáját, külön kiemelve azokat a munkatársakat, akik az elmúlt évtizedben a megszigorított nemzetbiztonsági ellenőrzéseket lelkiismeretesen, szakmai alapon és nagyon nagy eredménnyel hajtották végre. Higgyék el nekem, rengeteg ilyet olvasunk, és egyáltalán nem gondolnám azt, hogy bármilyen kifogást is kellene emelnünk. Egy nagyon komoly, nagyon magas színvonalú szakmai munkát láthatunk, ami rendkívül nagy odaadást igényel, és remélem, hogy ezek a munkatársak, akik ezen a szakterületen dolgoznak, és ennek a változtatásnak a következtében adott esetben a nemzetbiztonság más területén tudnak majd dolgozni, ugyanolyan eredményesen tudják végezni a munkájukat, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik. További jó egészséget kívánok! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)