Dr. Molnár Zsolt (MSZP)

DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Rengeteg olyan kérdésről lehetne beszélni akár ezen a területen is, ami nem tartozik szigorúan a törvényhez. Erőt veszek magamon, és próbálok koncentrálni arra, amiről tulajdonképpen most beszélni kell.

Azzal kezdeném, hogy általában a kormányzati jogalkotás színvonala lényegesen rosszabb, mint ennek a javaslatnak a tartalma vagy akár mondhatjuk, a színvonala is. Ennek az iránya és a részletei is nagyjából megfelelnek annak a célkitűzésnek, szeretném megjegyezni, hogy általában lesújtó kritikát fogalmaztam meg a kormányzati jogalkotásról, a nemzetbiztonság területén ennél előrébb tartunk egy kicsit, de itt is lesznek azért problémák.

Viszont nagyon régóta szó van arról, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzésekkel ‑ régen ezt C típusúnak hívták, és nagyon sokan még most is így hívják, az a baj, amikor jogászok is ezt teszik, vagy olyanok is, akiknek már tudniuk kéne, hogy ez így már nincsen ‑, szóval a biztonsági ellenőrzésekkel kapcsolatosan nagyon régóta rengeteg polémia, rengeteg kérdés van az asztalon még az előző kormányzati ciklusban is; már értsük a NER előttit, hiszen ilyen is volt, igaz, hogy ehhez már komoly memóriával kell rendelkezni, de volt olyan időszak, amikor még nem minden úgy történt, ahogy önök szerették volna. Na, ebben az időszakban is szóba került, hogy túl magas azoknak a száma, akik bár nem kezelnek minősített adatot, mégis ilyen ellenőrzés alá vannak vonva. Tízezret meghaladó számban évente kell elsősorban az Alkotmányvédelmi Hivatalnak ilyen munkát végeznie.

Viszont azokban az esetekben, amikor nagyon indokolt lenne mélységi felderítés, vizsgálat, ott pedig néha a fókusz elveszik a nagy számok miatt. Ezért, amikor tényleg nagy a tétje egy-egy ilyen átvilágításnak, ott azt kell mondjam, nem mindig jut elég energia erre, viszont rengeteg elfecsérelt, más olyan ügy van, ahol nyilvánvalóan nem is azt a célt szolgálja, hogy valóban derüljön ki, hogy van‑e valakinél biztonsági kockázat.

Én annak is örülök, hogy talán azt is el lehet érni ezzel a változtatással, hogy adott esetben büntetőeljárás gyanúja esetén sokszor inkább nemzetbiztonsági ellenőrzést indítanak, és akkor nehéz megmondani, hogy akkor ez most átmegy nyílt eljárásba, igazából az a cél, hogy ez derüljön ki róla, de ne kelljen nyílt eljárásban büntető feljelentést tenni, tehát ennek a korszaknak is, azt hiszem, vége lehet. Az is helyes, hogy a minősített adatokat nem kezelők számára egy egyszerűsített eljárás zajlik majd, ami lényegesen gyorsabban, költséghatékonyabban elvégezhető. Tehát ezek idáig helyesek az irányukat tekintve.

Van azonban két pont, amiről érdemes beszélni. Az egyik az, hogy én bízom benne, hogy nem a meglévő kapacitások leépítése a célja ennek a törvénymódosításnak, hanem az, hogy célorientáltan arra használni, amire valóban szükség van. Tehát ahol mélységileg fel kell deríteni adott esetben olyan háttér-információkat, amelyeket nem elnagyoltan kell elvégezni. Bízom benne, hogy nem építik le a kapacitást sem humán erőforrás tekintetében, sem anyagi erőforrás tekintetében, hanem koncentrálják arra, amire kell, és az egyszerűsített eljárások pedig nyilván megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyek lényegesen gyorsabban, költséghatékonyabban elvégezhetők, és mégis egy képet adnak azokról a személyekről, akiket ez alá vonnak.

Ami viszont konkrét probléma, az a jogorvoslati része. Ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy ha szakvéleményt állítanak ki egy biztonsági vizsgálatot követően, akkor az azt jelenti, hogy nem merült fel biztonsági kockázat. Itt nagyon szépen benne van, hogy ebben az esetben hogyan kell a jogorvoslatról tájékoztatni valakit, de ez egy kicsit olyan, mintha azt várnánk, hogy egy lottóötös nyertese is jogorvoslattal él adott esetben ‑ ritkán történik ilyen ‑, ő általában örül a nyereménynek és tisztelettel felveszi; bár ilyet még nem ismertem.

Érdekesebb azonban az, hogy amikor biztonsági kockázatot állapít meg, ezt tájékoztatónak hívják, ez viszont homályosan sem utal arra, hogy az érintett ‑ hogy hogyan szerez tudomást a biztonsági kockázatról, ez rendben van, hiszen a kezdeményező teszi ezt meg, de hogy ő ‑ hogyan él a jogorvoslatával, ez nagyon nincsen rendben, hiszen nem derül ki belőle, mert általában ilyen esetekben élnek jogorvoslattal, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke, több tagja itt van, a panaszügyek általában ebből fakadnak.

Tehát azt kérném, hogy legyen egyértelmű, mert a törvény a későbbiekben tartalmazza a jogorvoslatot, a miniszterhez fordulást, a Nemzetbiztonsági Bizottsághoz fordulást meg a külső bírói utat is, csak az nem derül ki, hogy az érintett, akivel kapcsolatban biztonsági kockázatot állapítanak meg, hogyan értesül erről a jogorvoslati lehetőségről. Ezt kérném, ezt pontosítani kellene, mert mondom, bár a törvény későbbi része tartalmazza a jogorvoslatot, csak az az érdekes, hogy annál a szakvéleménynél, amelyik pozitív abban az értelemben, hogy nem állapít meg biztonsági kockázatot, ott ez egyértelmű, bár szerintem ilyen panaszos nem lesz, én még olyannal nem találkoztam, aki olyankor tenne panaszt, amikor nem állapítanak meg biztonsági kockázatot, bár lehetséges, jogforrásokban meg lehet keresni, hogy volt‑e ilyen. Én nem hallottam 20 év alatt ilyenről.

Viszont másik esetben előfordul, hiszen nem egy panasz úgy jött, Simicskó képviselő úr, azt hiszem, mióta képviselő, a Nemzetbiztonsági Bizottságban ül, tudna mondani néhány érdekes panaszügyet, ahol egyébként a jogorvoslatnak van lehetősége.

(10.40)

Bár azt is el kell mondjam, hogy viszonylag kevés jogorvoslat vezetett a panaszos szempontjából sikerre, de a megmaradt jogállamiság védelme szempontjából nagyon fontos lenne, hogy legalább ez a tájékoztatás megtörténjen.

Tehát összegezve, az irány helyes, csökkenteni kell az ilyen típusú mélységi ellenőrzések számát, koncentrálni kell azokra az esetekre, amikor valóban nagy szükség van arra, hogy ilyen mélységű ellenőrzés legyen. Az egyszerűsített ellenőrzések nagyon sok munkaadónak segítenek abban, hogy mégis egy tárgyilagos képet kapjanak az ellenőrzés alá vont személyről anélkül, hogy az infrastruktúrát, az anyagiakat az időtényező nagyon terhelné a nemzetbiztonsági szervezeten belül. Viszont az ördög mindig a részletekben rejlik. Fontos lenne egyrészről egy egyértelmű nyilatkozat azzal kapcsolatosan, hogy az erőforrások nem épülnek le, hanem koncentráltan arra lesznek alkalmazva, amire szükségesek, a másik viszont az, hogy a jogorvoslattal kapcsolatos kérdésnek egyértelműnek kellene lennie, hogy a tájékoztató esetében is megtörténik ez a jogorvoslati tájékoztatás, és nem csak a pozitív szakvéleménynél, amikor persze senki nem fog jogorvoslattal élni.

Összességében: az irányát és a tartalmát tekintve akár támogathatónak is lehetne nevezni ezt a javaslatot. Nézzük meg, hogy ez a pontosítás kiderül‑e, vagy csak mi olvastuk rosszul, és valahol nagyon egyértelműen benne van ‑ csodálkoznék. Azt a furcsa paradoxont meg fel kell oldani, hogy a senki által nem alkalmazott esetekben nagyon szépen van tájékoztató, és a tényleges esetben pedig ez csak nagyon nehezen derül ki a törvény szövegéből, mert másutt tényleg tartalmazza azt, hogy léteznek a jogorvoslatok, csak hogyha az érintett erről nem értesül, akkor ez kevésbé valószínű. Kicsit hasonlít ez majd a következő napirendi pontnál a minősített adatok ötévenkénti felülvizsgálatára, ahol tipikusan olyat kezdeményeznek ‑ majd akkor nyilván elmondom ‑, hogy akkor éljen valaki ezzel a jogával, amikor nem is tud arról, hogy egyébként mi az ilyen minősített adat. Tehát kicsit ezek furcsa, elrejtett dolgok. Lehetséges, hogy ez nem is szándékos, bár élünk a gyanúperrel, hogy azért az önök 15 éve arról szólt, hogy amit el lehet rejteni, meg lehet úszni… ‑ a jogorvoslatok nem feltétlenül a kedvenc fórumai a mai magyar kormányzatnak.

Bízom benne, hogy ez rövid úton tisztázható, mert fontos lenne, hogy legalább ezen a területen, a nemzetbiztonság területén lehetőség szerint azért egy közel konszenzusszerű állapot következzen be, hiszen itt a tét jóval nagyobb, mint máshol, de elsősorban önökön múlik, hogy képesek‑e egy precíz jogalkotásra. Még egyszer ismétlem, hogy az általános kormányzati minőséget messze meghaladja a nemzetbiztonság területén való ilyen típusú jogalkotás. Az, hogy természetesen a nemzetbiztonsági szolgálatokat kizárólag a nemzetbiztonság érdekében lehessen alkalmazni, nem ennek a vitának a tárgya, ezért nem is várom meg, hogy elnök úr erre figyelmeztessen.

Zárszóként elmondanám, hogy jó-jó, már majdnem célba ért ez a javaslat, de még egy nagyon nüansznyi pontosítással szerintem el lehet jutni odáig, hogy még magasabb támogatottságot kapjon, már amennyiben ez cél, és nem kérdés, hogy ezt önök át fogják vinni ebben a formában is, ahogy van. Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak.