Font Sándor (Fidesz)

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szőlő-bor témához kapcsolódó törvények módosítása általában izgalmat szokott kiváltani a jogalkotók előtt, de ez az izgalom most talán el fog maradni, hiszen olyan módosításokat javasol az előterjesztő, amelyek mind a gazdálkodókat érintő adminisztratív terhek, eljárási rendek egyszerűsítését, mind a tiszta logika mentén való további ügyintézést jelentik.

Nem kérdéses, hogy a jelenlegi kormány 2010 óta rendkívül szoros munkakapcsolatot ápol a mindenkori hegyközségi nemzeti tanács vezetésével, a küldöttgyűléssel. Az ott megfogalmazott elképzelések szinte mindegyike, amelyek a racionalitáson alapszanak, rendszerint eljutnak a kormányhoz, a Mezőgazdasági Bizottsághoz, és azokat értékelve, megvitatva az elmúlt időszakban befogadásra kerültek. Ennek az együttműködésnek szerintem jó példája a most vitatandó, benyújtott törvénytervezet is.

A magyar agrárium egyik stratégiai ágazata a szőlő- és bortermelés, amely nemcsak gazdasági, hanem kulturális és turisztikai szempontból is meghatározó értékeket képvisel. A jogszabályi környezet azonban jelenleg adminisztrációs terheket ró a termelőkre, ami versenyhátrányt jelent mind a hazai, mind a nemzetközi piacon. A szabályozás felülvizsgálata nem a szakmai kontroll gyengítését, hanem a hatékonyság növelését szolgálja.

Az egyszerűbb és átláthatóbb ügyintézés elősegíti a beruházásokat, ezzel ösztönözve az innovációt, javítja a gazdák piaci alkalmazkodóképességét, ezáltal több erőforrást tudunk a minőségfejlesztésre, a turisztikai kapcsolatok erősítésére, valamint az exportpiacok bővítésére fordítani.

A modern, versenyképes borágazat érdeke, hogy a szabályozási rendszert partnerként kezelje, ezzel segítse a termelőket és ne hátráltassa őket. A törvények felülvizsgálata nem csupán az adminisztratív kötelezettségek egyszerűsítését szolgálja, hanem egy stratégiai döntés is: egy stratégiai döntés, amely a magyar borágazat hosszú távú fennmaradását és a vidéki gazdaság megerősítését biztosítja. Ennek érdekében történtek meg, mint említettem, a jogszabályi módosítások.

Az első részben a termőföld védelméről szóló törvény került módosításra, amelynek lényege, hogy az 1500 négyzetméternél kisebbre tervezett ültetvényeknél ne kelljen talajvédelmi tervet készíteniük a telepítést szándékozóknak.

(9.20)

A talajvédelmi terv általában nagyon fontos része a nagyüzemi szőlőtelepítéseknek, és költséges része is, ezt mondjuk ki, mert ennek komoly adminisztratív költsége van, de tegyük hozzá, hogy az 1500 négyzetméteres méretkorlát olyan területeket érint, ahol várhatóan kiskerti parcellák, hétvégi hobbitelkek szőlővel való beültetése történik meg, és ott, hála istennek, egy táji környezetet is befolyásoló mezőgazdasági kultúrkörnyezet alakul ki a rendezett szőlősorok megjelenésével. Azt szeretné a jogalkotó ezzel elősegíteni, hogy az ilyen kisebb hobbitelkeknél, parcellás telkeknél a talajvédelmi terv elkészítése ne legyen akadályozó tényező. Nemcsak az idő miatt ne legyen akadályozó tényező, mint említettem, hanem annak a relatív nagy összege miatt sem. A nagyobb üzemméretű területeknél természetesen nem megengedhető, hogy a talajvédelmi terv ne készüljön el, mert annak igenis jogosultsága van, hogy komoly előtanulmányok után tisztázódjon, hogy az a terület milyen minőségű, és alkalmas‑e az adott szőlőfajta befogadására.

A következő módosítás a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szól. Itt egy érdekes helyzet állt elő. A harmadik országokba történt mezőgazdasági termékek kiszállításánál a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának van jogosultsága különféle okmányok kiállítására, pontosabban: az érintett exportőrnek a kamarához kell fordulnia, hogy különféle okmányokat igényeljen a kamarától, amely kvázi hatósági szerepkörben eljárva ezeket az okmányokat előállítja. De a szőlő-bornál van egy másik országos lefedettségű rendszer is, ez pedig a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és az alatta lévő helyi szervezetek, hegyközségek, amelyek nagyon nagy pontossággal ismerik az összes tagjuk, mind a szőlőtermelők, mind a bort előállítók adatait. Egy bort előállító és netán exportra képes borászat összes adatával rendelkeznek a hegyközségek, ezért a javaslat teljesen logikusan arról szól, hogy ne a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához kelljen fordulnia az érintett harmadik országba exportálni szándékozó borászatnak, hanem a helybeli hegyközséghez, amellyel amúgy is, mint említettem, teljes körű a kapcsolatuk.

Mindent ismernek a helyi hegyközségek és az ott dolgozó hegybírók. Az egy különleges státusz, amit a hegybírók betöltenek a jogszabályi rend alapján, tehát ők teljesen képben vannak az adott borászat minden paraméterével. Így az ügyintézés sokkal egyszerűbb lesz, hiszen a borászatok amúgy is minden pillanatban a helyi hegyközségekhez fordulnak, például a szüreti időszakban, ami a legizgalmasabb. Most épp a vége felé közeledünk, Tokaj érthető módon még hátrébb van a speciális adottsága és a fajta termesztése miatt, de az ország döntő többségében már 80 százalékos állapotban vagyunk a szürettel. Ilyenkor rendkívül sok ok van arra, hogy a borászatok a hegyközségekhez, a hegybírókhoz forduljanak. Szó szerint mondhatjuk, hogy ilyenkor napi a kapcsolatuk, és ezt a napi kapcsolatot erősíti meg, hogy az ügyintézés a bor kivitele esetén átkerül a hegybírókhoz.

A következő pont, amely módosításra kerül, a szőlészetről és borászatról szóló törvény. Az utóbbi időkben Magyarország jelentős borexport-növekedést tudott felmutatni. Közismert, hogy általában a borfogyasztás európai szinten, de itt Magyarországon is sajnálatos módon csökken, különösen a fiatalabb generáció az újabb típusú, mondhatnám úgy, hogy a színes alkoholos italok felé fordult. Ezt mi fájó szívvel látjuk, akik régóta a bor hívei, szerelmesei és a szőlőtermesztés hívei, szerelmesei vagyunk, de tudomásul kell venni. Erre úgy válaszolt a magyar szőlészeti-borászati társadalom, hogy elkezdte erősíteni az export szerepét. S itt már nem mindegy, hogy must formájában vagy bor formájában történik meg az export, mert nagyon sok helyzetben már az értékes mustot is exportként kérik a partnerek bizonyos továbbfeldolgozási céllal.

Új elem az, hogy több alkalommal külföldi feldolgozást is vállalnak a partnerek, de a termék végfeldolgozásra visszakerül Magyarországra. Ennek egy egész bonyolult adminisztratív rendszere működött, mert ez egy új jelenség, amit nem kezeltek le az eddigi törvények. A módosítás arról szól, hogy egy továbbfeldolgozás vagy kiszerelés esetén ne kelljen az eddig ismert előzetes hatósági engedélyezési eljárásokat lefolytatni. Abban az esetben, ha forgalombahozatali eljárás lefolytatása nélkül történik meg a kiszállítás továbbfeldolgozásra, de a termék végfeldolgozásra vissza kell hogy kerüljön a pincészethez, akkor ha hét napon belül visszakerül a termék a pincészethez, a forgalombahozatali eljárástól mentesül a kvázi exportőr, aki ezt a termékét, mint említettem, vissza kell hogy kapja. Tehát egy nagyon jelentős adminisztratívteher-csökkenés lép fel ezekben az esetekben, amikor továbbfeldolgozásra kimegy a termék akár must, akár bor formájában, de vissza kell hogy érkezzen hét napon belül. Az a feltétel, hogy hét napon belül érkezzen vissza az anyaborászathoz. Ha ez nem történik meg, akkor viszont a hagyományos eljárásnak alá kell vetnie magát a borászatnak, tehát a klasszikus forgalombahozatali eljárási szabályoknak megfelelő adminisztratív rendet természetesen be kell tartania.

Egy további módosításban az előterjesztő arra tesz javaslatot, nagyon helyesen, hogy összekapcsolják az e-pincekönyvet és a FELIR rendszert. Itt már nagyon mélyen a szakmai területre érkeztünk. Aki nem foglalkozik szőlő-borral, nem is ismerheti ezeket az adminisztrációs elektronikus rendszereket. Több év alatt kerültek ezek kiépítésre, illetve mindig egy kis csiszolás, mindig egy kis módosítás van. Ezek a rendszerek azok, amelyek abban a pillanatban egy állapotot tudnak a teljes magyar borászatról nyújtani, ha az illetékesek adatokat szeretnének lekérni. Hogy miért van ebből kettő, azt most nem részletezném ‑ kell egyébként ‑, meg hogy hogyan működik az e-pincekönyv és a hegyközségi nyilvántartási rendszer, de a lényeg, hogy ezeket most összekapcsolják. Eddig két helyre kellett leadni, az e-pincekönyvi rendszerhez meg a FELIR rendszerhez, de az összekapcsolás következtében egyszerűsödik a gazdálkodók adminisztrációs terhe, hiszen a rendszer szoftveres úton veszi át a számára szükséges adatot, amit a gazdának eddig két helyre kellett benyújtania.

Ugyanígy izgalmas kérdés a termőhelyi kataszterből való kivonás. Nem szeretjük, amikor szőlőterület szűnik meg, és termőhelyi kataszterből ki kell vonni egy területet, de ez az élethelyzet előáll. Sok helyen a kis parcelláknak nincsenek már gazdálkodói, az idős gazdálkodó abbahagyta, nincs, aki kövesse, nagyobb gazdálkodó nem akarja megvenni, mert kieső helyen van ez a terület, és ilyenkor bizony felszámolásra kerülnek ezek az ültetvények.

(9.30)

Amíg a termőhelyi kataszterből a kivonás nem történik meg, addig korlátos annak a területnek a további felhasználása. Magyarul, például erdő nem ültethető bele minden engedélyezés nélkül, ehhez továbbra is a hegybíróhoz, a hegyközséghez kell fordulni a tulajdonosnak, hogy egy üres terület, amely még mindig a termőhelyi kataszteri rendszerben van, ehhez adjon engedélyt a hegybíró. Ebből komoly konfliktusok szoktak lenni, mert a hegybíró és a hegyközség rendszerint védi a termőhelyi katasztert, és úgy gondolja, hogy egyszer még lehet, hogy jó lenne, ha majd oda újra szőlő kerülne, a földtulajdonos meg azt mondja, hogy de értsétek már meg, befejeztem a szőlőtermelést, és most hosszú távra szeretnék gondolkodni, itt vannak a programok, és erdőt szeretnék ültetni oda. Ez egy élethelyzet, amely konfliktust szokott okozni sajnálatos módon. Többek között ezt a helyzetet szeretné tisztázni a módosítás, amelyben gyakorlatilag leegyszerűsíti és pontosítja, hogy milyen helyzetben, milyen körülmények között kell a termőhelyi kataszterből való kivonást elvégezni. Érthető módon itt az érintettek látják majd, hogy na, végre, ez az egyszerűsítés is megszületett. Mondom, aki nem szőlő-borral foglalkozik, nem fog semmit sem érzékelni ezekből a jelentős adminisztrációs egyszerűsítésekből.

Összefoglalva, talán érthető és érezhető volt, a Fidesz frakciója támogatja a kormány által benyújtott, a termelőket érintő egyszerűsítő indítványokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)