Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt, a Ház falai között is szeretném értékelni a kormányzati Otthon Start programot, ami most már elindult, és arról hallhattunk kormányzati tagok, képviselők részéről, hogy nagy sikerrel fut a program, mert nagyon sokan igényelték.

Azt gondolom, hogy itt komplexen kell nézni a kormány lakáspolitikáját, és ebből a szempontból a szereplők szemszögéből szeretném megnézni ezt a programot. Nyilván a kormány jelenleg örül, hogy elő tud állni egy választási ígérettel, és egy olyan megoldással, ami egyébként valóban fiatalok tízezreinek nyújthat segítséget. Olyan, otthonra vágyó fiataloknak, akik jelenleg albérletben élnek, vagy meg tudnának fizetni egy albérletet, havonta 100, 150, 200 ezer forintot vagy ennél is magasabb összeget tudnak bérleti díjak megfizetésére költeni, de arra valóban kevesebb a lehetőségük, hogy saját tulajdonú lakáshoz jussanak. Márpedig azt a szándékot, hogy valaki saját tulajdonú lakásban élhessen, azt gondolom, respektálni kell, és valóban ezt is kell támogatni.

Ha megnézzük a konkrét konstrukciót, akkor azt látjuk, hogy akár negyed évszázadra is el lehet adósodni, ez 25 évet jelent. De valóban, a jelenlegi 3 százalékos kamat egy fix kamat, ez kedvezőnek tekinthető, de még egyszer: azok számára jelent megoldást a program, akik magasabb jövedelemmel rendelkeznek, magas a törlesztőképességük, hiszen átlagos vagy átlagnál jóval magasabb havi bért kapnak. Nekik segít a kormány, hogy saját tulajdonú lakáshoz juthassanak, nyilván ez sem kevés, ez sem lebecsülendő.

Ugyanakkor mégiscsak féloldalas a kormányzati lakáspolitika, mert azt látjuk, hogy ez az egyedüli megoldása a kormányzatnak, de számos más probléma van a lakáspiacon, számos más probléma van Magyarországon, ha valaki lakáshoz akar jutni, számos olyan élethelyzet van, amivel kapcsolatban viszont nem látjuk a kormányzati megoldásokat. Ott lenne az a célcsoport, az a szintén sok százezer ember, milliós tömeg, akik lakhatási válságban élnek Magyarországon, nagyon nehéz lakhatási körülmények között. Ez azt jelenti, hogy alacsony a vagyonuk, alacsony a jövedelmük, nem tudnak otthonról elköltözni, ha fiatalokról van szó, nincsen arra lehetőségük, hogy albérletbe költözzenek, hogy havonta több százezer forintot kifizessenek hitel-törlesztőrészletekre, lehet, hogy a rezsit is nehezen tudják jelenleg kifizetni, energiaszegénységben élnek, a hajléktalanság, a lakásvesztés fenyegeti őket. Egy sokrétű csoportról van szó, s nem látjuk azokat a kormányzati megoldásokat, amelyek, ha lennének, akkor különböző lakásfenntartási támogatásokat, önkormányzati lakáspolitikát, bérlakáspolitikát jelentenének, nemcsak szociális elvű lakások megépítését, felújítását, hanem a költségelvű vagy piaci elvű önkormányzati bérlakások létrehozását is.

(14.20)

Egyébként emlékeztetnék arra, hogy utoljára az első Fidesz-kormány volt, amely szociális alapú bérlakásokat épített Magyarországon ‑ vagy költségelvű és piaci elvű. Ennek szintén negyed évszázada volt, azóta nem jöttek létre ilyen lakások, pedig erre nagy-nagy szükség lenne.

De a szociális lakásügynökséget is említhetném. Számos megoldás van, a kormányzat ezeket támogathatná.

Ha megnézünk egy újabb szereplőt a fiatalokon vagy a nehéz helyzetben lévőkön túl, akkor ott találjuk általában a településeket és az önkormányzatokat. Nagy kérdés, hogy a kormányzati szabályozás pontosan mit jelent. Mert nagyon úgy néz ki, hogy azt jelenti, hogy a kerületi, települési, fővárosi építési szabályokat figyelmen kívül lehet hagyni, vagy át lehet rajtuk lépni, és olyan nagyberuházások történhetnek ennek a programnak a keretében, ami a településen élők érdekeit, most ott élők érdekeit egyébként sértheti. Ha nagy lakóparkokat építünk olyan helyzetben, ahol a közszolgáltatások egyébként nem állnak rendelkezésre vagy gyéren állnak rendelkezésre, akkor túlterheljük, túlépítjük a kerületeinket, a városainkat ebben a formában.

Itt szeretnék emlékeztetni egyébként a Fővárosi Önkormányzatban tevékenykedő Podmaniczky Mozgalom egyik javaslatára, amely szorosabb felügyelet alá vonná azokat a beruházásokat, ahol a kormány hajlamos lenne elengedni a gyeplőt ‑ mint ennek a programnak az esetében is ‑, és alárendelni a budapestiek érdekeit ingatlanfejlesztési érdekeknek. Hiszen, még egyszer, a fiatalok érdeke mellett az ingatlanfejlesztési érdekek is ott vannak, amelyeket nagyon is támogat a kormány. Márpedig én azt gondolom, ha kormányzati lakáspolitikáról van szó, akkor a fiatalokat, a nehéz helyzetben lévőket, a rászorulókat, a településen most élőket, az önkormányzati érdekeket szintén, egyaránt figyelembe kell venni. Egy nagyszabású program önmagában nem elég, önmagában lehet problémás, számos más részprogramra, kiegészítő programra, szociális lakáspolitikára is szükség lenne. Köszönöm szépen.