Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én azt gondolom, egy picit elrugaszkodtunk a konkrét témától, miközben nagyon is kapcsolódó tartalmakról és problémákról hallhattunk akár Dúró Dóra képviselő asszony, akár Z. Kárpát Dániel képviselő úr felszólalásában. Ez mutatja azt is, hogy bár a konkrét javaslat valóban nagyon konkrét, hiszen ha jól értelmezem, valamilyen feliratot vagy matricát akar ráragasztani vagy odatenni a különböző digitális eszközök mellé, de ez egy olyan témakör, amit valóban komplexen, összefoglalóan kell értelmezni és megoldásokat találni rá. Nem lehet leszűkíteni kizárólag hardvereszközökre, már ami a laptopokat, mobiltelefonokat, tableteket és különböző eszközöket érinti, hiszen itt a szoftverkérdések, az applikációk, a programok, az internetes oldalak mind-mind előjönnek egyből, és nem lehet korosztályos kérdésre leszűkíteni, hiszen bőven túlmutat a probléma a 0-6 éves korosztályon, és azzal kapcsolatban is kellene foglalkozni ezzel, átfogóan szabályozást alkotni.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én azt látom, hogy itt az eszközrendszer alapvetően kettéágazik. Ezek persze nem egymást kizáró eszközrendszerek. Az egyik, amiről szó volt, és akár államtitkár asszony, akár Selmeczi Gabriella képviselő asszony hozta a tájékoztató programokat, és nagyon sok programot soroltak akár az NMHH részéről, más hatóságok, szervek, hivatalok részéről, akár civil szervezetek részéről vannak ezek a programok, ezeket látjuk. Ezekkel a programokkal mindig az a baj, hogy talán egy picit kimenetszempontú a megközelítésük, amikor felsorolják ezeket a programokat, és ki lehet valóban azt mutatni, hogy hány órát töltöttek el ezekben a programokban, a képzésekben, az edukációban, hány műsorpercet szánt erre, mondjuk, a közmédia. Tehát ezeket mind ki lehet mutatni órában, percben, résztvevők számában. De hogy mi a valódi kimenetele, mi a valódi eredménye és társadalmi hatása ezeknek a programoknak, azt nyilván nehezebben lehet mérni.

Azért kanyarodnék ide vissza, mert ez egy fontos terület. Azt gondolom, hogy itt mindannyian, kormánypárttól, hiszen jönnek a javaslatok, ellenzéki részről, hiszen jönnek a kritikák és újabb és újabb problémák felvázolása, hogy itt valamilyen baj van. Márpedig ha valamilyen baj van, erre valahogyan kell reagálni, és ezek a jelenlegi programok, amik futnak, edukációs programok, felvilágosító programok, értelemszerűen nem elegendőek. Lehet, hogy nem elegendőek már műfajukban sem, lehet, hogy mennyiségében, számosságában nem elegendőek, úgyhogy én azt gondolom, ez is egy kormányzati feladat és felelősség, ezeknek a futó programoknak a megvizsgálása, ezekre szerintem abszolút szükség van. Kell‑e kiterjeszteni, ki lehet‑e őket terjeszteni, hogyan lehet nagyobb közönséget, résztvevőket bevonni ezekbe a programokba, hogyan lehet jobban targetálni őket, hatékonyabbá tenni őket: ez az egyik része a kérdésnek, már ami az eszközrendszert illeti.

A másik pedig az, és itt tényleg nagyon fenyegető dolgokat hallhattunk, azért szeretném azt megjegyezni, nem eltagadva a problémának a súlyát, hogy az, hogy vannak kutatások, vannak felmérések és kimutatások, ez egy teljesen új társadalmi digitális környezet, amiben vagyunk, jönnek ezek a kutatások ‑ hogy ebből mi lesz majd valamikor, nyilván a közeljövőben elismert szakmai tudományos tény, az nyilván idő kérdése. Sok kutatás épül egymásra, vannak kutatások, amelyeket igazolnak, másokat megcáfolnak, nyilván a kormánynak az a feladata, és ezzel küzdenek a jelenlegi kormányok, nem csak a magyar kormány, hiszen ez egy folyamatosan átalakuló terület, hónapról hónapra változik, jelennek meg az újabb és újabb eszközök, applikációk, hogy ennek milyen hatása van, milyen visszahatása van a gyermekekre, a legkisebbekre, az idősebbekre és akár a felnőttekre. Tehát hogyan tudjuk, hogyan tudja egyáltalán a tudomány lekövetni azt, hogy mi történik bennünk, és a kormányzatok hogyan tudják lekövetni a tudományt ‑ nyilván ez is egy fogas kérdés. De én is azt gondolom, hogy szerepe van egyébként a tiltásnak és a korlátozásnak, és nem baj, ha efelé megyünk, és ebben szigorúak, ha úgy tetszik, konzervatívak vagyunk.

Én magam is fogalmaztam meg javaslatot, ami különböző, mondjuk, videómegosztó oldalakhoz, applikációkhoz ‑ nevesítettem akár itt a TikTok videómegosztó oldalt és applikációt ‑ való hozzáférésnek a korlátozásáról vagy szigorításáról rendelkezett volna, nyilván életkori szempontok, életkori megfontolás alapján. Ezt továbbra is ajánlom a kormánynak, hogy a veszélyeztetett korosztály, hiszen nagyon is igaz az, hogy milyen tartalmakat dob fel az algoritmus akarva-akaratlanul ‑ így működik az algoritmus ‑, hogyan lehet megóvni a fiatalokat ettől, lehet, hogy valamilyen életkori korlátozást kell bevezetni ezeknél az applikációknál és oldalaknál ‑ ezt ajánlom megfontolásra.

Amivel zárnám a felszólalásomat, és erről is volt szó, hogy valóban meg kell nézni azokat a terepeket, területeket, ahol kapcsolatba lehet kerülni a gyermekekkel és a szülőkkel. Nyilván ez elsősorban a közoktatásnak a színtere vagy a gyermekvédelmi szociális rendszernek a színtere vagy a helye, akár a védőnőkről, a védőnői képzésről beszélünk, ami szintén előkerült; jó ötlet volt‑e államosítani ezt az ágazatot, nagyon úgy tűnik a visszajelzések alapján, hogy tényleg nem volt jó ötlet; de akár megnézni az óvodai programokat, iskolai programokat: hogyan lehet még hatékonyabban közvetíteni azokat a mintákat, hogy igenis az offline világ az igazi világ, a képernyőn túli világ az igazi világ, és használjunk minél kevesebb képernyőt.

Miközben az is igaz, hogy a digitalizációt nem lehet az oktatásból kihagyni, nem lehet az oktatásból kizárni, de hogyan lehet megtalálni azt a megoldást, ami nem teszi függővé a gyerekeket, a diákokat, a fiatalokat; nem segít abban, hogy még inkább függővé váljanak, ellenben olyan skilleket, olyan képességeket alakít ki, amire viszont valóban a modern világban szükségük van. Nyilván ez egy nagyon fogas feladat. A tudománynak, a pedagógiának és a kormányzati szabályozásnak kéz a kézben kell együtt dolgoznia ennek érdekében. Mondom ezt úgy, hogy egyébként a konkrét javaslat, miközben valóban karcsúnak tűnik és számos kérdést felvet, szerintem támogatható, hiszen egy edukációs kampányba illeszthető, de önmagában nyilván nem jelent megoldást. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)