Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a törvényjavaslatot elolvastam, azt gondoltam, hogy a kormány végre elindul egy úton, amire nagyon jó, ha rálép, és rálép az Országgyűlés, ugyanakkor viszont, amikor a három előttem felszólalót, az előterjesztőt, államtitkár asszonyt és a Fidesz vezérszónokát hallgattam, azt gondoltam, hogy nyugodtan be is csukhatjuk a boltot, mert itt minden rendben van. Teljesen rendben van a gyermekek védelme, teljesen rendben van a gyermekek digitális eszközöktől való megvédése, rendben van a szülői tájékoztatás, rendben van a figyelemfelhívás, tehát tulajdonképpen teljesen rendben vagyunk.

Ugyanakkor azt gondolom, és a DK-nak is ez a véleménye, hogy ez a törvényjavaslat talán a nulladik lépés lehet ezen az úton, mert amikor az előterjesztő Hollik képviselő úr elmondja, hogy mennyire veszélyes a digitális eszközök használata a korai gyermekkorban, akkor azzal teljes mértékben egyet lehet érteni. Nagyon pontosan és precízen felsorolta azt, hogy milyen veszélyek leselkednek a kicsit nagyobb gyerekekre, az iskolás gyerekekre s a többi, nem akarom ezt megismételni, és azt gondolom, hogy ez így van. De az előterjesztőt kérdezem, ha ez így van, akkor miért csak ennyit teszünk meg ezen az úton, miért csak egy ekkora lépést teszünk meg. Ezt a visszafogottságot meg nem is igazán értem sem a kormány, sem a Fidesz-frakció részéről, mert ha tudják, hogy valamiben lépni kell, akkor nem megszokott az önöktől, hogy behúzzák a kéziféket, és csak nagyon-nagyon óvatosan lépkednek egy-egy úton. Arra bátorítanánk önöket, hogy ez egy helyes irány, meg kell védeni a gyermekeinket, természetesen elsősorban a legkisebb gyerekeket attól, hogy ezek a digitális eszközök beláthatatlan és sok esetben visszafordíthatatlan folyamatokat indítsanak el az ő fejlődésükben.

Ez a védelem, ahogy már mondtam, az önök részéről annyiból áll, hogy egy törvény figyelmeztető felirat elhelyezését rendelné el. Ez egész egyszerűen több szempontból is elégtelen és félrevezető. A javaslat nem határozza meg, hogy mit ért a jól látható hely alatt. Hollik képviselő úrtól hallhattuk, majd kormányrendelet fogja rögzíteni, hogy milyen méretben, hova kell ezeket a feliratokat elhelyezni, de úgy véljük, hogy ez egy súlyos jogalkotási hiányosság, mivel az előírás végrehajtása önkényes lesz, kiszámíthatatlan és végső soron hatástalan, merthogy egy miniszteri rendeletre bízza. Nem megoldja ezt a problémát, hanem csak elodázza, a végrehajtó hatalomra tolja át az Országgyűlés ezt a felelősséget. Ez gyengíti a törvényhozás hitelességét, és csökkenti a szabályozás jogbiztonságát is.

A digitális eszközök kisgyermekkori használata komplex társadalmi, pszichológiai és egészségügyi kérdés. A gyermekpszichológusok, pedagógusok és kutatók régóta hangoztatják, hogy az okoseszközök túlzott használata fejlődési, koncentrációs és szociális zavarokat okozhat. Egy puszta figyelmeztető felirat, amelynek a láthatósága ráadásul bizonytalan, szerintünk nem sok mindent old meg ezekből a problémákból. Ha önöknek valóban az lenne a céljuk, hogy a gyermekeket megvédjük, akkor komplex szabályozást kellett volna létrehozni, kötelező szülői tájékoztató programokat, a reklámok korlátozását a gyermekeknek szánt digitális eszközöknél, támogatási programokat az egészséges digitális kultúra kialakítására, kutatások finanszírozását a gyermekkori képernyőhasználat hosszú távú hatásairól. Ennek egy részéről beszélt államtitkár asszony, de úgy véljük, ebben kevés az, amit eddig tett a kormányzat. Nekem már nincs ilyen korú gyermekem, és unokám sincs még, de bevallom őszintén, hogy országgyűlési képviselőként, érdeklődő emberként nem nagyon látom ezeket a programokat. Nyilván nem is én vagyok a célközönség, de feltételezem, hogy ha önnek egyszer volt módja egy ilyen programon részt venni, akkor olyan túlzottan sok program nem lehet. Remélem, hogy az ön kollégái vagy az államtitkár asszony több ilyen programot nézett meg, és láthatták, hogy az önök által hozott döntéseknek milyen hatásuk van.

Ahogy már említettem, ezért azt gondoljuk, hogy ez egy látszatintézkedés, aminek nagyon kétséges az érdemi hatása. Ez annál is érthetetlenebb, mert a digitális eszközöket el lehet látni olyan alkalmazással, amivel korlátozható, hogy a gyerek mit nézhet rajta, mire használhatja és mennyi ideig. Egy ilyen applikáció telepítése a digitális eszközökre sokkal hatásosabb lehetne a kitűzött cél elérése szempontjából. Értem az előterjesztő Hollik képviselő urat, hogy szerinte ez esetleg uniós jogszabályokba ütközne, de azt gondolom, ha ez tényleg abba ütközik, akkor erről lehetne valamiféle párbeszédet folytatni.

Önök a retorikájukban gyakran hivatkoznak a családok és a gyermekek védelmére, de a gyakorlatban nem igazán biztosítják az ehhez szükséges jogi és intézményi hátteret, ezért ezt a javaslatot is inkább politikai kommunikációs eszköznek tekintjük, mint valódi szabályozásnak. Papíron lehet rá hivatkozni, hogy megvédtük a gyerekeket a digitális eszközöktől, miközben tényleges változást nem eredményez.

Engedjenek meg nekem is egy kitérőt! Én nem leszek olyan kedves és megengedő, mint Selmeczi képviselő asszony, a Fidesz vezérszónoka. Azt gondolom, hogy a gyermekek védelme nem pusztán a gyermekek védelmének néhány területére kell hogy fókuszáljon. Egész egyszerűen nem lehet amellett elmenni, amit önök a gyermekvédelemben az elmúlt tizen-egynéhány évben tettek, illetve nem tettek. Képviselő asszony említette a védőnőket, de fájóan hiányzott beszédéből az a néhány mondat, amelyben elismerné, hogy helytelen volt a védőnői hálózat államosítása. Nyilván nemcsak hozzánk, hanem önökhöz is eljutnak azok a panaszok, hogy ma a védőnők egy jelentős része úgy érzi, hogy sokkal nehezebb feltételek, sokkal nehezebb körülmények között kell hogy végezzék a munkájukat, és ha azok a védőnők, akik egyébként lelkiismeretesen látják el a feladatukat és a munkájukat, ezt így érzik, az nyilván valamiféle kihatással van az ő munkájuk hatékonyságára is. Azt gondolom, van már erről elég tapasztalat, és ideje lenne megnézni és felülvizsgálni, hogy helyes volt‑e a kormányzat részéről a védőnői hálózat államosításának az erőltetése.

(12.50)

De ugyanígy említhetném azt, ami a magyarországi gyermekotthonokban történik, és hogy a magyarországi gyermekvédelmet most már másfél éve többször megrázták különböző botrányok. Utalnék itt a kegyelmi botrányra, vagy utalnék arra ‑ tegnap elhangzott a tisztelt Házban ‑, ami a bizonyos Szőlő utcai javítóintézetben történt és az annak kapcsán nyilvánosságra került ügyekben. Szóval, ha önök felelősen gondolkodnának, és tényleg azt gondolják, hogy a gyerekeket meg kell védeni, akkor az én véleményem szerint nemcsak a digitális eszközök használatától, hanem bizony-bizony a gyermekotthonokban, illetve a gyermekotthonok környékén zajló különböző szörnyűséges és tényleg felháborító és gyomorforgató ügyektől is meg kellene védeni.

Azt gondolom, hogy akkor járnának el helyesen, ha támogatnák azt a vizsgálóbizottságot, amit egyébként be fogunk adni, hiszen remélem, hogy összejönnek vagy talán már össze is jöttek az aláírások ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozására. Ha ez így van, akkor kutya kötelessége minden kormánypárti képviselőnek, üljön akár a Fideszben, üljön akár a KDNP-ben, vagy üljön bármilyen más frakcióban, hogy támogassa ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozását, mert egészen egyszerűen nem maradhatnak kivizsgálatlanul ezek az ügyek. Tegnap Semjén Zsolt azt mondta itt, a tisztelt Házban, hogy tíz éve vizsgálják ezt az ügyet, már ami a Szőlő utcai vezető, Juhász Péter Pál ügyét illeti…