Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy uniós jogszabálytervezet szerepel az Országgyűlés előtt, nem először és nem utoljára.

Nehéz volna megmondani, hogy mi a legjobb: minél ritkábban, minél inkább a fontos fejleményekre reagálva érdemes‑e ilyen kérdéseket itt, a tisztelt Ház falain belül megvitatni, vagy ha ez egyáltalán kérdés lehet, ülésről ülésre tekintsük át, véleményezzük a különböző brüsszeli dokumentumokat, az Európai Tanács általi törvénytervezeteket. Ahogy Tessely elnök úrtól hallottuk, évente mintegy 100-120 ilyen iratról van szó.

(10.50)

Meggyőződésem, hogy a Ház eddig, nagyon helyesen, arra törekedett, hogy a meglehetősen szűk, úgymond nemzeti hatásköreit kitöltve csak az igazán fontos kérdésekben hallassa a hangját, ha egy uniós jogszabálytervezet elé kerül, és azt látjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyre gyakrabban kerül erre sor. Ez azonban egyben sajnálatos, hiszen számomra például azt jelenti, hogy a szuverenitásunkat sértő uniós jogszabálytervezetek száma is egyre gyarapodik, ami pedig jól mutatja az Európai Bizottság lopakodó jogalkotási trendjét.

Tisztelt Ház! Itt és most ilyen helyzetben és időben vagyunk, tudniillik a brüsszeli Bizottság ismét egy olyan tervvel állt elő, amely alapvetően sérti a magyar érdekeket, a lakosság számára megfizethető földgázellátás került nemrég veszélybe. A mai különleges parlamenti eljárásban folytatott vita célja pedig az, hogy 2013 óta immár, ha jól emlékszem, 15. alkalommal fogadjunk el egy határozatot egy uniós jogalkotási tervezetről, kifogásolva annak tartalmát, és a vizsgálat célja a nemzeti parlamentek együttes fellépésével megakadályozni, hogy az uniós intézmények átruházott hatáskörüket túllépjék.

Nincs egyszerű dolgunk, mert a tagállami szavazatok egyharmadának elérésére, azaz a sárga lapos eljárásra, ha jól emlékszem, eddig csak három esetben került sor az elmúlt évtizedekben. Első alkalommal még a Bizottság visszavonta a tervezetét, de a másik két esetben már nem tette, hanem újra ugyanazt benyújtotta. Ezzel együtt azt mondom, hogy az uniós szerződések továbbra sem adnak biankó csekket az EU intézményeinek arra, hogy azt tegyék, amit akarnak. A szubszidiaritás és az arányosság elve az eszköze annak biztosítására, hogy az Unió, a Bizottság csak azt tegye, amit a tagállamok vagy a regionális hatóságok jobban nem tudnak megtenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Bizottság és a tagállami parlamentek közötti viszony korántsem feltételez mellérendeltséget, hiszen a brüsszeli intézmény több szempontból előnyben van. Ugyanis a Bizottság dönti el, hogy mikor és milyen alkalommal fogad el vagy bocsát ki egy jogszabálytervezetet, előzetesen egyeztetésre van lehetősége, és rengeteg szakértő áll rendelkezésre. Ehhez képest nekünk a szubszidiaritási eljárásra a tervezet kibocsátásától számítva pusztán nyolc hét áll rendelkezésünkre. Az Európai Bizottság által 2025. június 17-én előterjesztett rendelettervezet, amit a kezünkben tartunk, első látásra semmiben sem különbözik a brüsszeli bürokrácia működése során keletkező többi dokumentumtól. Azt látjuk, hogy hosszas bevezetés kevés konkrétummal, majd bonyolult rendelkezések, amelyek látszólag jogilag helyesek. Hát akkor, képviselő úr, mi a probléma ezzel? ‑ bárki kérdezhetné. Nos, a probléma az, hogy első olvasatra sokakat megtéveszthetne a brüsszeli javaslat, ha nem ismernénk az előzményeket és az ebből fakadó valóságot.

Nos, nézzük a tényeket, képviselőtársaim! Az Európai Bizottság május 6-án bejelentett, idézem: „Az orosz energiaimport megszüntetésének ütemterve” című közleménye ugyanis már felgyorsította volna az orosz energiáról való leválást. A leváláshoz vezető lépéseket meghatározó kilenc pont között szerepel az új orosz gázszerződések betiltása, a meglévők felmondása vis maiorra hivatkozva, valamint a kötelező nemzeti leválási tervek kidolgozása. Jól tudjuk továbbá, hogy az EU 16 szankciócsomagjának köszönhetően mára már jelentősen csökkent az EU-tagállamok Oroszországból származó energiaimportja. Tudjuk azt is, hogy 2021-23 között az EU több mint 70 százalékkal csökkentette az orosz gáz behozatalát. Az orosz gáz jelenleg az EU teljes gázimportjának mintegy 13 százalékát teszi ki. Magyarország 2021. szeptember 27-én kötött hosszú távú, 4,5 milliárd köbméter gáz megvásárlására vonatkozó gázvásárlási szerződéssel rendelkezik. Ugyancsak az orosz gázra Szlovákiának is ugyanígy hosszú távú szüksége van 2034-ig szóló szállítási szerződéssel, amely évi 3 milliárd köbméterről szól.

Ugyancsak a tények közé tartozik, tisztelt képviselőtársaim, hogy hazánk fizikai adottságai nem teszik lehetővé, hogy könnyen át tudjunk állni a cseppfolyósított földgázra. Tudniillik az LNG-terminálok, a tengeri terminálok környékén ez a gázfajta megfizethető, de utána a magas szállítási költség rárakódik. Így be kell látnunk, hogy az orosz vezetékes gázhoz képest már árban sem versenyképes. Ez egy alapvető probléma, de az ellátás fizikai okokból is kizárt, hiszen, ha jól számoljuk, nincs ennyi terminál belátható közelségben, és ha idővel majd kiépül, ahogy szeretnénk, egy teljes átállás bizony versenyhátrányt és tehernövekedést generálna a magyar fogyasztók számára. Ez is a valósághoz tartozik.

Továbbá azzal a földrajzi realitással kell szembenézni, hogy a kelet-közép-európai országok, alapvetően Szlovákia és Magyarország számára jelen pillanatban nem lehet versenyezni az orosz gázzal, olyan időkben különösen, amikor az Európai Unió versenyképessége is egyébként romokban hever. Finoman szólva is felháborító az Európai Bizottság részéről egy tagállam energiaellátásába beleszólni, amit ráadásul az önmagának harcolt ki. Hogy mi ezzel a cél? Talán túl költői a kérdés. Talán az, hogy Brüsszel elhibázott szankciós politikája miatt a magyar családok kétszer annyi rezsit fizessenek, mint eddig? Köszönöm, köszönjük szépen, ebből nem kérünk. Az Európai Bizottságnak tudomásul kellene venni, hogy az energia nem ideológiai vagy geopolitikai kérdés, hanem az emberek mindennapi szükséglete.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzmények és a tények ismeretében, amelyeket az előbb említettem, a szubszidiaritás elvének érvényesülése szempontjából ‑ most nézzük szűken a témánkat ‑ mi a legnagyobb probléma az orosz gáz behozatalának megszüntetését célzó rendelettervezettel? Ezt is megkérdezik az emberek. Először is a legfontosabb az Európai Bizottság által választott jogalap, ahogy hallottuk államtitkár úrtól is, és a Bizottság elnökétől is, amely meghatározza a döntéshozatalt. Az Európai Ügyek Bizottsága által elfogadott jelentés világosan bemutatja, hogy 2022-ben a Tanács a közös kül- és biztonságpolitika keretében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikke alapján egyhangúlag fogadta el az Oroszországból érkező egyéb energiahordozók behozatali tilalmát korlátozó intézkedéseket, azaz szankcióként tekintett erre. Ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy az Európai Bizottság a földgázbehozatali tilalmat most kereskedelmi intézkedésnek tekinti, de erre semmilyen magyarázatot nem ad, ahogy elnök úrtól is hallottuk.

Nos, úgy hiszem, hogy ez a hiányzó indoklással együtt felveti a vélelmet, hogy mindez a KKBP döntéshozatali rendjének, a tanácsi egyhangúságnak a megkerülése érdekében történik. Hát, itt van a probléma! Ennek a trükközésnek a célja egyébként a magyar és a szlovák nemleges szavazat negligálása, és az Európai Ügyek Bizottságának álláspontja szerint, nagyon helyesen, az orosz földgáz behozatalának megtiltására az Európai Unió szerződése 207. cikke szerint nem megfelelő jogalap.

(11.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A brüsszeli tervezetet áttekintve számomra legalábbis egyértelművé válik, hogy az Európai Bizottság arra törekedett, hogy a helytelen jogalaphoz kapcsolódó többi állítás elsőre koherensnek tűnjön. Azt a tervezet is elismeri, hogy az energiahordozók importja Oroszországból alapvetően lecsökkent, mégis úgy véli, hogy a fennmaradó volumen is olyan magas, amely az uniós piac egészét veszélyezteti. Az Európai Bizottság érvelése úgy szól, hogy a korábbi 45 százalékos részarány több mint kétharmadával történő csökkentése elégtelen, sőt a 13 százalékos arány olyan magas, hogy az EU egésze vonatkozásában kedvezőtlen következményekkel jár az orosz gáz jelenléte a piacon.

Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy a szlovák parlament ‑ ahogy hallottuk elnök úrtól is ‑ nem jogászkodásnak, hanem a szubszidiaritás elve megsértésének tartja az előttünk fekvő rendelettervezetet, és ezért nagyon helyesen egy indokolt véleményt fogadott el, amire a magyar parlament is készül. És hasonló érveket soroltak fel, mint ami a mi bizottságunkban elhangzott. Az ő elsődleges kifogásuk is a jogalapra vonatkozott, de rámutattak arra is, hogy a rendelettervezet javasolt intézkedései jellegüket és tartalmukat tekintve hasonlítanak egy adott országgal szemben egyhangúlag elfogadott szankcióhoz. Magyarul, a tervezett intézkedések kikerülnék a döntéshozatal egyhangúságának a követelményét. Hát, itt van a kutya elásva!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Ügyek Bizottsága tehát a házszabály 142. §-ának megfelelően lefolytatta a szubszidiaritásvizsgálatot, és a Fidesz képviselőcsoportjának álláspontja szerint is megalapozottan arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyi rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét. Egyébként a magyar Országgyűlésnek, mint a nemzeti parlamenteknek is, ez az egyetlen fegyvere, hogy megakadályozza a brüsszeli központosító politika túlterjeszkedését. Tegyük ezt most mi ebben a helyzetben is, mondjuk ki a magyar érdekeknek megfelelően, hogy sérti a magyar érdekeket az előttünk lévő uniós tervezet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)