Dr. Molnár Zsolt (MSZP)

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogok óriási meglepetést okozni, hiszen nyilvánvalóan nem lehet más a téma, sok aktuális dolog van, de kevés aktuálisabb dolog van, mint a Balaton kérdése, hiszen most, ezekben a napokban az időjárás-változással lényegében az utószezon is véget ér, és húzhatunk egy cezúrát, megnézhetjük, hogy hogyan is alakult ez a szezon, amely egy kicsit zaklatott volt, hiszen szélsőséges volt az időjárás, kiszámíthatatlan előszezonban, utószezonban is, viszont vannak olyan dolgok, amelyek méltatlanul zajlottak a nyár során.

Aki az internetes térben figyelte a Balaton témáját, az láthatta, hogy nagyrészt politikai és érzelmi hovatartozás alapján beszéltek erről a csodálatos magyar tengerről, a magyar Riviéráról, és nagyon sokan leírták, ellenségesen viszonyultak a Balatonhoz, mások szerint meg minden rendben van a Balatonnál. Nyilván nem nehéz látni, hogy a politikai üléspont az álláspontot is meghatározza.

De nézzük inkább a tényeket, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a magyar tenger valóban a magyar családok számára elérhető legyen, egyszerre legyen lakóhely és üdülőhely!

Az első probléma, amit érzékelni lehetett, és ezzel kapcsolatosan a mai reggelen egy határozati javaslatot nyújtottam be az Országgyűlés számára, a Balaton megközelíthetősége. Az időjárás talán azok közé a dolgok közé tartozik, amiért nem okolható a magyar kormány, azonban a közlekedésszervezés botrányosra sikerült. Erről már júniusban volt szó, akkor nagy megértéssel figyelték ezt a problémát, és ígéretet is tettek arra, hogy az iskolazárást követően szeptember 1-jéig nem lesznek az M7-es autópályán olyan munkálatok, amelyek ellehetetlenítik a magyar családoknak jelentős részben a Balaton megközelíthetőségét.

(9.40)

Méltatlan volt, hogy 3-4 órát kellett Budapestről a déli partig ‑ nem beszélve az északi partról ‑ autózni. Én azt kérném tisztelettel, hogy ezeket az előre kiszámítható munkálatokat ne a főszezonra tegyék; talán ez nem tűnik megoldhatatlannak az önök számára.

A második meglepetés az árvaszúnyog-invázió volt. Az árvaszúnyog része a Balatonnak, azonban ezzel az intenzitással, amivel most megjelent, nagyon sokak számára mindenképpen élvezhetetlenné tette a balatoni üdülést. A MÁV-val kapcsolatosan: természetesen vis maior mindig van, de az sem meglepetés, hogy a nyári szezonban gyakrabban járnak a vonatok, nagyobb a leterheltség. Mégis, mintha a kormány a csodában bízott volna, abban, hogy minden magától működni fog. Sajnos, ez sem sikerült, ezért ha összegezni kéne, akkor olyan, mintha a magyar kormány mindent megtett volna azért, hogy ne sikerüljön a balatoni szezon.

Az időjárást leszámítva a közlekedésszervezés, beleértve a vasutat, az árvaszúnyog-invázió mind olyan problémák, amelyek nem meglepetésszerűen következtek be. Lehet rájuk készülni. Lehet tenni azért, hogy ez ne így legyen, hiszen a Balaton a nemzetgazdaság szempontjából is rendkívül fontos, kulturális értelemben pedig a nyári időszakban a magyar kultúra, a Kárpát-medencei kultúra fővárosává is válik.

Még egy fontos dolog történt a Balatonnal kapcsolatosan. Augusztus végén, 15 éves kormányzásuk megkoronázásaként, egy kormányrendelettel kívánják rendezni a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket. Azt is mondhatnám, hogy örvendetes, hiszen „A Balaton mindannyiunké” jelmondatot talán lehetséges, hogy tőlünk vették át, nincsen szerzői jog, sok sikert hozzá, de ehhez 15 évre volt szükség, hogy észrevegyék, hogy bele kell szólni a Balatonnal kapcsolatos folyamatokba. Én félek, hogy ez kampányízű, hiszen az országgyűlési választások előtti évben ismerik fel, hogy mennyire nemzeti kincs a Balaton, és a jövő nemzedékeinek meg kell őrizni. Ez helyes lenne, de megkésettnek tűnik, és még mindig sok kiskaput hagy ez a rendelet. Például rögtön fölmerül a kérdés, hogy ha a Balatonnal kapcsolatosan szabályozási döntéseket hoznak, akkor azt miért kormányrendelettel teszik, hiszen az Országgyűlés törvényt is tud alkotni, talán egy kicsit gránitszilárdabbat, mint akár az Alaptörvény vagy a kormányrendeletek. Tehát helyes lett volna, ha ezt törvényi formában teszik, mert így egy kicsit az a látszat, hogy az utolsó pillanatban, a választások előtt miniszterelnök úr aláír egy ilyen kormányrendeletet, és úgy gondolja, hogy minden rendben van a Balatonnal.

Az is örvendetes viszont, hogy jó hírt is mondjak, hogy nemcsak megtudtuk, hogy a Balaton mindannyiunké, és hogy meg kell őrizni a vízparti sávokat, hanem a Balaton szabad megközelíthetőségét is biztosítani kell. Nagyon bízom abban, hogy ez is egy kicsit az Adria-analógia, amiről nem keveset beszéltem az elmúlt években. Örülök, ha bármit is fölhasználnak ebből, viszont bízom benne, ez azt is jelenti, hogy vége van azoknak a strandoknak, amelyeket szögesdróttal kerítenek be a magyar és más állampolgárok előtt. A magyar családok számára súlyos teher a strandra való bejutás. Kérem, hogy a hátralévő idejükben még cselekedjenek, tegyenek valamit a Balatonért, és ezek ne csak kampányízű cselekedetek legyenek, hanem felelős döntések. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.