Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm Arató képviselő úr hozzászólását, mert lehetőséget ad számomra, hogy bővebben kifejtsem az expozéba talán szakmailag nem mindig illeszkedő részeket, és a válaszomat két, illetve három részre bontsam.

Legelőször beszéljünk a Sorsok Házáról! A Sorsok Háza létrehozási szándékától tulajdonképpen 12 év telt el, ha jól számolom. Az, hogy annak miért lett így a sorsa… ‑ abban egyetértek képviselőtársammal, hogy majd egyszer, ha arra mód, lehetőség és szándék van, akkor beszéljük meg, hogy abban ki mit, miért, hogyan csinált vagy nem csinált. De tény az, hogy ott van egy sok pénzből előállított emlékhely, amely 12 éve ott áll használatlanul.

Azóta azonban a világ változott. A világ ‑ mindenekelőtt a nyugati féltekén ‑ jelentősen megváltozott. A 2015 óta tartó menekültválság ráirányította a figyelmet a nyugat-európai országok és nagyvárosaik párhuzamos társadalmaira, a tömeges illegális bevándorlás miatt felerősödött szélsőséges iszlám és az új formákat öltő antiszemitizmus jelentette biztonsági kockázatokra, amelyek kiemelten veszélyeztetik a kontinens zsidó közösségeit. Ezekben az években az Egyesült Államok nyilvánosságát, jövőképét meghatározó elit egyetemeken teret nyert a szélsőséges Izrael-ellenesség és az azzal kéz a kézben járó antiszemitizmus. Magyarország mint a tömeges és ellenőrizetlen migrációra a kezdetektől határozottan nemet mondó kevesek egyike, és egyúttal következetesen kiáll Izrael léte és önvédelemhez való joga mellett, a béke szigeteként a magyarországi zsidó közösség teljes biztonsága mellett a világ zsidósága számára is új jelentőségre tett szert. Magyarország, amely a XIX. században Európa egyik virágzó zsidósága mellett magyarságára is büszke zsidó közösségnek volt a hazája, a XXI. században reményeink és az én reményeim szerint is egy zsidó reneszánsz helyszíne, amelynek alapja nem kizárólag, sőt nem elsősorban az elmúlt évszázad szenvedése, hanem a létrehozott és folyamatosan újjászülető, bővülő kulturális, tudományos, gazdasági, sportelismerést kiérdemlő hétköznapi teljesítményekért érzett közös büszkeség.

(15.50)

A 12 évvel ezelőtt Sorsok Házaként megkezdett fejlesztés az MTK Budapest gondozásában egy teljesen új elképzelés jegyében, a pozitív, jövőbe tekintő magyar zsidó önazonosság szimbólumaként, minden elemében egy XXI. századi közösségi térként Brüll Alfréd Ház ‑ Magyar Zsidó Örökség Parkja néven születik újjá, és valósul meg reményeink szerint. A Brüll Alfréd Ház ‑ Magyar Zsidó Örökség Parkja a zsidóság tematikus fórumainak és intézményeinek nemzetközi összevetésében is egyedülálló koncepcióra épül, így kiválóan alkalmas Magyarország nemzetközi hírnevének és kapcsolatának további erősítésére is.

A sors fogalma is, így a Sorsok Háza is azt a determinizmust fejezte ki, amelynek értelmében a XX. századi magyar zsidóság a vészkorszakban és annak borzalmas következményeiként elveszítette az esélyt és a lehetőséget saját életének alakítása fölött. A Brüll Alfréd Ház ‑ Magyar Zsidó Örökség Parkja elképzelés egy méltó és különleges holokauszt-emlékmű felállítása mellett megfordítja a történelemmagyarázat irányát: annak a kifejezésére épít, hogyan nyerte vissza és gyakorolja önrendelkezését, vele a testi és szellemi kiteljesedés jogát, lehetőségét a magyar zsidóság a XXI. században.

Az MTK Budapest közelben elkészült sportparkja, a nem messze található új Hidegkuti Nándor Stadion és a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia, illetve a Brüll Alfréd Ház ‑ Magyar Zsidó Örökség Parkja hármassal egy egyedülálló infrastruktúra és kulturális érték jöhet létre hazánkban.

Engedjék meg, hogy egypár mondatot szánjak erre a koncepcióra, mert éppen a feltett kérdések miatt ez érdekes lehet! Az egyik, ugye, hogy a Józsefvárosban egy különleges, méltó, de egy kisebb léptékű, ám állandó kiállítás létesül. A Józsefvárosi pályaudvar ‑ mint a deportálások egykori helyszíneinek új elképzelés szerinti működése ‑ nem képzelhető el anélkül, hogy méltó és magas színvonalú emléket állítsunk a vészkorszak eseményeinek, a helyszín történelmi és emlékezetpolitikai jelentőségének. Az épületegyüttesben ezért egy méltó és különleges holokauszt-emlékmű kerül felállításra. Itt szeretném megjegyezni, hogy vele szemben van a munkaszolgálatos emlékmű, ami létrejött, megvalósult és jól szolgálja azt a célt, amiért megalkotói létrehozták.

Létrejön az MTK Budapest történetét bemutató klubkiállítás is. A világ egyik legsikeresebb ‑ a magyarországi zsidóság fennállásának 137. évében folyamatos és ezer szállal kötődő ‑ sportklubjának történetei, hősei, a magyar és egyetemes sportélethez és sportkultúrához való hozzájárulása méltó keretek között mutatkozik be a hazai és külföldi látogatóknak.

Az ismeretterjesztő tartalom a magyarországi zsidó közösség másfél évszázados történetéről mesél a napjainkra jellemző zsidó reneszánszig. A fejlesztés részeként itt működik az MTK saját fenntartású alap- és középfokú oktatási intézménye, a Brüll Alfréd Általános Iskola, Gimnázium és Technikum, amely szimbiózisban tevékenykedik az egyesület sokrétű sportéletével.

Az MTK Budapest utánpótlásában naponta több ezer gyermek és fiatal sportol. Ez az új intézmény lehetőséget ad egy családi találkozóhely kialakítására is, ahol az MTK-ban sportoló fiatalok hozzátartozói minden igényt kielégítő körülmények között tölthetik el az edzések alatti időt, találkozhatnak, ismerkedhetnek egymással.

A modern közösségi terekről szóltam, ugyanakkor bővül a budapesti zöldgyűrű is. Az ingatlan zöldfelületei megújulnak… ‑ részletesen kifejti az urbanisztikai értékeket.

A képviselő úr megjegyzéséhez igazodva, hogy miért nem a Mazsihisz. Azért, mert a Mazsihisz nagyon komoly feladatokat lát el, és esetenként nagy nehézségekkel küzd a kezelésében lévő egyéb jelentős intézményekkel kapcsolatban. A kormány épp a közelmúltban biztosította a zsidó kórház újabb szektorának a befejezését, de tudjuk, hogy ott további fejlesztésre van szükség. Képviselőtársaimnak mondom, akik talán nem ennyire tájékozottak, hogy az a zsidó kórház, amit száz-egynéhány évvel ezelőtt elsősorban előbb a pesti, majd budapesti zsidó közösség hozott létre, ma tudomásom szerint az idegsebészeti klinika, és ahol most a zsidó kórház működik, az a volt nővérszálló és annak fejlesztett létesítményei, tehát indokolt.

Az ugyancsak nagy értékű és európai hírű, Európa egyik kevés akkreditált rabbiképző egyetemeként működő Rabbiképző Intézet szintén milliárdos fejlesztéseket igényel, száz éve nem nagyon nyúlt hozzá senki. Itt is a képviselőtársaim tájékoztatására mondom, hogy a kiegyezés után a zsidó közösség alapvetően abból a pénzből építtette ezt föl, ami Ferenc József ’49-ben a magyar zsidóság 1848-49-es részvétele miatt kiszabott sarcának a kiegyezés utáni visszaadásából jutott a magyar közösség épületébe. Tehát mind a magyar, mind a zsidóság történetének szerves része a rabbiképző, és gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy Európa sajnos Auschwitz után a legnagyobb európai zsidó temetőjének, a budapesti Kozma utcai temetőnek ‑ több mint 300 ezer sírhely van ott ‑ a rendbehozása és fenntartása is sokmilliárdos terhet jelent. Tehát a Mazsihisznak megvannak a maga feladatai, megvannak a maga terhei.

Az MTK ott van, amit eddig ott az MTK vállalt, az expozéban, itt is felsorolt egyéb intézményeket… ‑ sikeresen teljesítette, és remény nyílik arra, hogy ott egy egységes, zöld-, minden ilyen közösségi igényt kielégítő terület nyílik.

Egy mondatot engedjen még meg, elnök úr, mert kikívánkozik belőlem, részben a Mazsihiszt, részben a kerületet illetően, meg hogy a múltban ki mit, hogyan csinált. Ülünk itt egypáran a teremben, akik már itt voltunk, amikor a Páva utca épült, ami szemre gyönyörű, de tudjuk, hogy mint létesítmény, az is rossz helyen kezdődött, mert kutatóhelynek és múzeumnak kicsi, szakrális épületnek meg ugyancsak kiesik abból a zsidó kulturális urbánus körből, amit képviselő úr is teljes joggal említett.

Tehát én úgy gondolom, hogy nem azon kell rágódni, hogy 10-20-30 évvel ezelőtt ki mit, miért, hogyan csinált, mindenkinek megengedem, hogy jó szándék vezérelte, de aztán az lett, ami lett. Mindezek alapján én úgy gondolom, hogy ez minden tekintetben megoldást jelent, és reményt ad arra, hogy ez úgy valósul meg, ahogy a koncepció kidolgozói ezt elképzelték.

Úgyhogy kérem, hogy lehetőség szerint képviselő úr is, ha lehet, akkor vizsgálja felül a szándékát, és lehetősége szerint támogassa ezt a javaslatot. Köszönöm, elnök úr a türelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(16.00)