Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ország, egy közösség minőségét, az egymás iránti bizalom szintjét nagyon egyszerű dolog határozza meg; nem hatalmas víziók, nem távoli absztrakt ideák, nem a duma, az ígéretek, a propaganda, a mellébeszélés. Ahonnan mi nézzük a világot, egy közösség minőségét leginkább az határozza meg, hogy miként bánunk a kevésbé tehetősekkel, a lemaradókkal, a rászorulókkal.

Kifejezetten igaz ez a nyugdíjasokra, különösen a kis nyugdíjat kapókra. A nyugdíj egyszeri társadalmi szerződés és szolidaritás. Társadalmi szerződés, mert egy élet munkája során minden dolgozó gondoskodik a társadalom időseiről, mindazokról, akik korábban gondoskodtak a dolgozókról. S ezzel egy időben szolidaritás is, mert azokra is gondolunk, azokra is figyelünk, akik nehezebb helyzetben élnek, akiknek élethelyzetüknél, történetüknél fogva kevesebb jut időskorukra. A szolidaritás ügye eldönti a jövőt. Az a kormány, amelyik úgy gondolkodik, hogy mindent az egyéni élettörténetre bíz, szegénységre és nyomorra ítéli a társadalom többségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1,6 százalék; ma ezt az országot kormányzó többség 1,6 százalékos emelésre értékeli a magyar nyugdíjasokat. Ennyivel emelik novemberben a nyugdíjakat, miközben mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez meg sem közelíti a boltokban látott drágulást. Mindenki, aki bemegy bármelyik ABC-be, pontosan látja, hogy az 1,6 százalékos nyugdíjemelés legfeljebb arra a drágulásra elég, ami a boltba belépés és kilépés között telik el. Ez a nyugdíjemelés nem beismerés, nem valódi szolidaritás, hanem pótcselekvés, legfeljebb szégyenkező oldalazás, semmi több. Annyit jelent, sokan látják, sejtik, mekkora kárt okoztak, gyötri önöket a lelkiismeret-furdalás, de megoldásra már nem telik. Se bátorságuk, se képességük, hogy valódi megoldást nyújtsanak több millió nyugdíjasnak. Utalványokkal, egyszeri megoldásokkal próbálják kozmetikázni a valóságot, miközben nyugdíjasok millióinak ez nem statisztika, hanem a napi megélhetés. Kevesebb tejet, kevesebb kenyeret, kevesebb húst jelent mindaz a kormányzás, amit önök itt előadnak.

Persze, ami fontos önöknek, azt nem ennyivel emelik; például a miniszterelnöki fizetést, Rogán Antal propagandakasszáját, a NER-cégek állami bevételeit. Tudjuk, látjuk, hogy nem megy így ez a kormányzás, mostanra szinte már mindenki látja. Éppen ezért azt javaslom, az előadott vergődés helyett inkább ismerjék meg az MSZP nyugdíjaspontjait, ismerjék fel végre, merre vezet a kiút, tegyenek egy tényleg bátor lépést egy igazságosabb és szolidárisabb Magyarország felé.

Ezért azt javasoljuk, hogy vezessünk be azonnali kiegészítő nyugdíjemelést ‑ nem novemberben, hanem most ‑, decemberben minden átlag alatti nyugdíjat egészítsünk ki az átlagnyugdíj szintjére, 2026-tól egyszerre számítson az infláció és a bérnövekedés a nyugdíjemelésben, mindenki átlagnyugdíjat kapjon a 13. havi nyugdíjkifizetéskor, és a hosszú ideje nyugdíjas legidősebbek kapjanak külön korrekciós emelést a száguldó infláció miatt.

(15.40)

Számoljuk fel az igazságtalan és aránytalan luxusnyugdíjakat, a kamurezsi-trükközés helyett vezessünk be megfizethető energiaárakat, kapjon olcsó hazai gázt és paksi áramot minden nyugdíjasháztartás, és indítsunk szociális gyógyszertámogatást a legfontosabb népbetegségekre.

Képviselőtársaim! Hamarosan lejár az idő (Rétvári Bence: Így van!), hamarosan lejár a kormánytöbbség ideje is. 15 év bűneit ezzel nem lehet kompenzálni, de legalább egy első lépéssel közelebb juthatnánk egy szolidáris, békésebb társadalomhoz; egy olyan országhoz, amelyik nem hagyja magára az alul lévőket, hogy még gazdagabbá tegye a gazdagokat; ahol nem a szegényektől, az átlagemberektől, a többségtől veszik el azt a pénzt, amit a gazdagoktól kellett volna. Legyünk olyan társadalom, amelyik méltósággal, odaadással, szeretettel bánik az idősekkel. Vezessük be az MSZP javaslatait! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)