Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor essen végre szó arról is, ami Magyarország számára a legfontosabb, mert erről túl sok szó eddig nem volt: a dolgozó emberekről. Talán nem meglepő.

Ugyanazt vártam a mai beszédétől, amit attól, amikor hirtelen felkaptam a fejem: nyáron láttam egy posztot öntől, hogy „győzelmi terv”. Azt vártam, hogy ebben a győzelmi tervben olyanok lesznek leírva, hogy rendezzük a szociális szférában dolgozók bérét, hogy ne kelljen olyan megalázó helyzetben élniük azoknak, akik szegény emberekről gondoskodnak, idős szüleinket, nagymamáinkat fürdetik, etetik, mint amilyenben ők vannak, mert ahelyett, hogy megemelnék a bérüket, beszélnek mindenféle zöldséget Európáról, az Európai Unióról, a háborúról, de nem beszélnek a dolgozó emberekről. Azt vártam, hogy ebben a beszédben és ebben a győzelmi tervben benne lesz az, hogy két évre legyen eltiltható minden olyan munkáltató az állami támogatástól, az európai uniós támogatástól, aki súlyosan megsérti a magyar munkaügyi és munkavédelmi szabályokat. Nem volt benne. Nem volt benne az, hogy vendégmunkások csak kollektív szerződés hatálya alatt dolgozhassanak Magyarországon. Ez sem volt benne. Az sem volt benne, hogy a közszolgálati dolgozók bértábláját fogják rendezni. Ma a bértábla alapján a legrosszabb munkáltató az állam, miniszterelnök úr. 17 százalékos különbség van a férfi és a női munkavállalók között. És ön a munkáltatója ezeknek az embereknek. De hosszan sorolhatnám, hogy mi minden nem volt benne.

Eltelt a nyár azzal, hogy politikustársaimnak a politika egymás gyalázása, alázása, köpködése volt. Egy emberi hang volt a politikában, a Magyar Szocialista Párt hangja (Derültség.), amikor mi azokkal az emberekkel foglalkoztunk, akik a hétköznapi életükben a túlélésért küzdenek. Lehet ezen mosolyogni, uraim, de ez az igazság!

És miniszterelnök úr arról beszélt, hogy ne legyen gyűlölet az országban, legyen béke és szeretet. Így van. Miniszterelnök úr, ez itt egy gyönyörű szép, egészséges piros alma (Felemel egy almát.), magyar alma, egy olyan kosárból, amiben csak ilyen egészséges almák vannak. De ön tanult ember, tudja, hogy mit jelent a „rohadt alma” effektus: az azt jelenti, hogy elég egyetlen rohadt almát beledobni egy ilyen kosárba, és megmérgezi az összes többit. Ön és Rogán Antal, aki működtet egy propagandahálózatot, folyamatosan dobálja a rohadt almákat a magyar társadalom almáskosarába és Európáéba is. Fejezzék ezt be! (Közbeszólások, zaj.)

De hogy a korrektség is elhangozzék, amikor bejelentettem, hogy Borsod megye 4-es választókörzetében indulok, akkor egyszerre jelent meg a Facebook-oldalamon a Digitális Polgári Kör és a Sajószentpéteri TISZA Sziget. Uraim! Nem volt a kommunikáció színvonalában semmi különbség. Az egyiknek mocskos komcsi voltam, a másiknak meg Fidesz-bérenc. (Derültség, nagy zaj a kormánypárti padsorokban.) Így akarunk mi igazságos és szolidáris Magyarországot építeni? De uraim, ezt önök állították elő, önök mérgezték meg az országot gyűlölettel, és azért tartunk itt!

És vannak még, akik dobálják az almákat, csak éppen, mondjuk, gyakorló kézigránátok képében. Az önök egyik fiókszervezete, a Mi Hazánk (Derültség a kormánypárti padsorokban.), látens melegségüket homofóbiába burkolva, a kisebbségi komplexusukat háborús játékokkal kompenzálva, gránátokat dobálnak MSZP-s zászlóra.

Uraim, amikor a háborús játékok kerülnek előtérbe, amikor a gyűlölet kerül a politika előterébe, akkor az mindannyiunk biztonságát veszélyezteti. Ilyenkor nekünk, demokratáknak az a feladatunk, hogy esélyt adjunk a normális párbeszédre, hogy esélyt adjunk a békére. És mi megmutattuk, hogy mi tudunk a politika emberi hangja lenni, és ilyen avítt, óellenzéki módon tudunk nem furkósbotot keresni, hanem egymás kezét. Én nyáron bekocogtam Nagy Márton miniszter úr minisztériumába, és leültem két államtitkárral, Czomba Sándorral és Fónagy Jánossal azért, mert egy politikán felüli ügyben akartam velük konzultálni, és nem a furkósbotot kerestem, hanem a kezüket. Mert a gyöngyöstarjáni asszonyoknak, akiket sms-ben, Messenger-üzenetben bocsátott el az olasz munkáltató, segítségre van szükségük. Három hónapja nem kapnak bért, családanyák! És akkor nemcsak a Munkástanácsok szakszervezet mellé álltam oda a gyárkapuban, a munkásasszonyok mellé, hanem odaálltam Horváth László fideszes országgyűlési képviselő mellé is, kezet nyújtottam neki, és azt kértem, hogy segítse a munkámat a parlamentben, hogy menjenek át azok a törvényjavaslatok, amiket a szakszervezetekkel együtt megfogalmazunk, mert ez politikán fölül álló ügy.

(14.20)

És az az ügy is politikán felül álló, hogy embereket bocsátanak el a Dunaferrtől, és nekik is segítségre van szükségük; az is politikán felül álló ügy, hogy a gödi Samsungban lemérgezik az embereket, mert önök lehetővé teszik, hogy egy koreai befektető úgy jöjjön ide Magyarországra, hogy semmibe veszik a magyar törvényeket. Olvassa el, miniszterelnök úr, azt a jelentést, amelyben az áll, hogy megengedi magának egy koreai vezető, hogy munkaegészségügyi szűrést ne végeztessenek el egy olyan munkakörnyezetben, ahol kimutatták, hogy 17-szer nagyobb a nikkelszennyezettség, mint a megengedett. Embereket ítélnek halálra azért, mert megtehetik. Ezért benyújtok a parlamentbe egy Btk.-módosítást, hogy a műanyag lakat is rárohadjon arra a vezetőre, aki ilyen szinten veszélyezteti a magyar munkavállalók testi épségét, egészségét, életét. Legyen, miniszterelnök úr, partner abban, hogy ez a módosítás átmenjen, és ne garázdálkodhassanak a nagytőkések úgy Magyarországon kényükre-kedvükre, ahogy akarnak! Ez is politikán felül álló ügy. Tehát, uraim, és ez mindenkinek szól, ebben a válságos helyzetben, amikor a világ válságról válságra billeg, háborúk fenyegetnek minket, mindenféle praktikát elkövetnek a nagytőkések, a multik azért, hogy minél nagyobb profitjuk legyen, akkor egymás kezét keressük, és ne a furkósbotot!

És, miniszterelnök úr, még van egy percem. Köztünk van néhány hasonlóság és nagy különbség is. Én nem feltételezem azt, hogy ön nincs tisztában a valósággal. Azt gondolom, más szemüvegen keresztül nézzük azt. Mindketten keresztény emberek vagyunk, bibliaforgatók is szerintem. Jób könyvében az van: meztelenül jöttem, meztelenül távozok. Semmit nem vihetek magammal. Én nem vihetem magammal a 16 éves Dáciámat és az edelényi házamat, ön nem viheti magával majd Hatvanpusztát, a kisvasutat és a stadiont a kert végéből. Ön 27 évesen beült ide a parlamentbe, nem volt más munkahelye; én 27 évig műszakban dolgoztam, és azért jöttem ide, hogy a dolgozó embereket képviseljem. És van még egy fontos: önnek öt gyermeke van, nekem hat. Én arra tanítottam meg őket, hogy tisztesség, becsület, szolidaritás, és hogy úgy álljanak meg a saját lábukon, hogy közben nem tapossák le a másikét.

Miniszterelnök úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ne a különbségek, hanem a hasonlóságok legyenek azok, amik a politikánkat vezérlik. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)