Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A nagy ívű világpanoráma előadását nyilván érdekfeszítő volt hallgatni, bár én a magam részéről jobban szerettem ezt a megboldogult Echo TV-n Szaniszló Ferenc tollából hallgatni, talán több igazság is volt benne. De az látható ebből, hogy ön valójában egy temetési beszédet mondott az Európai Unióval kapcsolatban, csak azt nem mondta el, hogy mikor szeretné ezt a kapcsolatot az Európai Unióval megszakítani, kivárja‑e egészen a sírig tartó pillanatot, vagy ön hamarabb szeretné‑e, hogy Magyarország ennek ne legyen a része. Úgy gondoljuk, hogy bárhogy is van, önnek ebben világosan majd állást kell foglalnia.

De minket nem azért küldtek ide a magyar választópolgárok, hogy a világ dolgait fejtsük meg ‑ egy miniszterelnöknek nyilván ez is a feladata ‑, nekünk hazánk ügyeiről kell beszélni. Így hát beszélni kell azokról a kérdésekről, amelyekre méltán várták volna a választ öntől itt az elmúlt fél órában, de mégsem kapták meg. Sok esetben ez beismerés kellett volna legyen.

Önök azt szokták mondani, hogy a nyarat önök nyerték meg. Mindenki azt nézte, hogy ki nyerte meg Magyarországon a nyarat. Nos, az a helyzet, hogy nemhogy a nyarat, hanem az év elmúlt részét Magyarország elvesztette, merthogy az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy már önök közül kevesen emlékeznek arra, hogy úgy indult ez az év, hogy fantasztikus év lesz, hogy repülőrajtot veszünk, sőt úgy indult az év, hogy „Jó hír”-ek kampányt indítottak. A valóság az, hogy Magyarországon továbbra is az van, hogy nem sikerült legyőzni az inflációt. Továbbra is az a helyzet, hogy a hiányt nem tudták ledolgozni, sőt az államháztartási hiány soha nem látott mértékben növekszik, a gazdaságot pedig, tisztelt miniszterelnök úr, hiába értetlenkedik, valójában nem tudták beindítani.

Tehát az elmúlt időszakban a repülőrajt gyorsabban omlott össze, mint a kötcsei papírdoboz. Sőt, ha így haladunk, tisztelt miniszterelnök úr, akkor az a helyzet, hogy a családok azzal néznek szembe, hogy jó, ha nekik a karácsonyfára jut egy-két dísz, például a most elég divatos macskás fadísz.

De az a helyzet, miniszterelnök úr ‑ és erről is világosan kell beszélni ‑, hogy önök a gazdaság újraindításával jottányit sem jutottak előre. Valójában, és higgye el, én ezt tudom, milyen kellemetlen, önök azt mondták, hogy 3-4 százalékos növekedést várnak, én tudom, milyen az, amikor valaki 3-4 százalékot vár, és aztán a végén az 1 százalék sem jön össze. Az a helyzet, hogy ezt sikerült összehoznia Nagy Mártonnak, és ha ez így halad, akkor az a helyzet, hogy Nagy Mártonnak nem marad más lehetősége, stílusosan szólva, mint mehet vissza a balettba ugrálni, de ez nem fogja megmenteni az önök kormányzását, és nem lesznek elegendőek azok az intézkedések, amelyeket tettek.

Azt is látni kell, hogy önök azt mondják, hogy a kenyér szélére is jutni fog vaj, ezzel két probléma van. Magyarországon általában a vajas kenyérről tudjuk, hogy mindig a vajas felével esik a földre, és ezután koszos lesz. Hogy ezt ki szeretné elfogadni vagy elfogyasztani, az egy más kérdés. De az a helyzet, hogy itt nem a kenyér szélére jut a vaj, kevesebb és kisebb eleve az a kenyér, hanem itt az önök barátainak és az oligarcháinak a füle mögött van a vaj, mert ez az ország annak a terhét, annak az átkát nyögi, amit az elmúlt 15 évben elvesztegettek lehetőséget.

Emlékezzünk arra, önök 2018-19-ben azt mondták, hogy azt szeretnék, és azon dolgoznak, hogy rövid időn belül Magyarország Európa öt legélhetőbb országa legyen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hol tartunk ezzel? Mert az a helyzet, hogy a fogyasztást tekintve Magyarország utolsó helyen áll az Európai Unióban. Ez a tényleges fogyasztás. Nem állunk jól az infláció elleni küzdelemben, nem állunk jól a vásárlóerővel.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyarország abból a szituációból és abból a pozíciójából, hogy élversenyzője volt a V4-es országoknak és az akkor csatlakozó európai uniós országoknak, most már a végén van, és a lista végén kell hogy keressük. Magyarországnak ez az egyik legnagyobb tragédiája, hogy 15 évnyi kétharmados felhatalmazás után, míg máshol váltották folyamatosan a kormányokat, mindenki elhúzott mellettünk.

(14.10)

De, tisztelt miniszterelnök úr, beszélni kell a közbiztonságról is. Ön nagyon kicsi, nagyon kevés időt szentelt ennek, márpedig Magyarországnak talán az egyik legfontosabb problémája. Talán ismert tétel mindenki előtt: ahol gazdasági baj van, ahol a gazdaság nem működik jól, ott növekszik a bűnözés. Ez történt Magyarországon: az elmúlt hét év legmagasabb regisztrált bűncselekményi számát kellett a múlt évben Magyarországnak megtapasztalnia, és az a gyanúm, ez ebben az évben még ennél is rosszabb lesz. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon, főként vidéken, árad a bűn. Hadd mondjam el önnek, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ahol én lakom, napi 16 súlyos bűncselekményt követnek el, és ez a szám növekedőben van. De, tisztelt miniszterelnök úr, erre lehet megálljt mondani. Persze nem úgy, ahogy önök tervezik, hogy Magyarországon lényegében, ha valaki biztonságban akar lenni, akkor zebrává kell válnia, hiszen Magyarországon az a helyzet, hogy még a zebrákat is jobban őrzik, mint a MiG-29-es repülőgépeket. Mert, tisztelt miniszterelnök úr, Magyarországon, vidéken ‑ nekem ebben már önnel volt vitám ‑ az a tételes helyzet, hogy nincs elég rendőr. Ön elmondta, hogy ön szerint van, mert az abszolút számok azt mutatják, de ezek a rendőrök, akik a rendőrségi statisztikában vannak, nem a vidéki falvakban és nem a kistelepüléseken vannak, vagy ha odairányítják őket, egy vagy két napig vannak ott, és nem bírják, nem boldogulnak ezzel a munkával. Vidéken árad a bűn, és várják, hogy felszabadítsák, megmentsék őket, tisztelt miniszterelnök úr.

Az pedig hallatlan, hogy ön itt Európa biztonságáról beszél, és Magyarországot a legbiztonságosabb országok közé sorolja, úgy, hogy önöknek sikerült azt az egyedüli, szerintem, mondhatni, európai szégyentettet végrehajtani, hogy az embercsempészeket, 2500-nál is több embercsempészt szabadon engedtek, súlyos bűncselekményeket elkövető embereket, akik ott folytatják, ahol abbahagyták, és folytatják azt a migrációs nyomást, ami hazánkra is támaszkodik, illetve hazánkra is nyomást gyakorol.

Nekünk egy világos képünk van, tisztelt miniszterelnök úr, talán már hallotta tőlem. A Jobbik egy élhető és biztonságos Magyarországot szeretne. Nem nagy kérés ez, a magyar emberek általában ezt szeretnék: legyen élhető a mindennapjuk, legyen biztonságos a mindennapjuk. Ennek keretében világosan ki kell mondani azt, hogy akkor lehet Magyarország biztonságos, ha a vidéki rendőrök számát megduplázzuk; ha újranyitjuk azt a 130 bezárt vidéki rendőrségi épületet, amelyeket önök bezárattak; akkor, ha meg tudjuk védeni és biztonságban tudjuk tartani az embereinket például az embercsempészektől.

De van itt egy fontos ügy, amit mindig kikerülünk, és mindig ki szoktak önök is kerülni. Ott tartunk, hogy a droggal kapcsolatos bűncselekményeknél egyre súlyosabb és a társadalmi, mondjuk úgy, méltányosságot egyre inkább szétfeszítő ügyek történnek. Ilyen volt a legutolsó, miskei eset. Ott egy drogfogyasztó fiatalember az egyik hozzátartozóját, egy kisgyermeket ölt meg, vert halálra. Ebben az esetben, én tudom, önök azt szokták mondani, hogy az Európai Unióban ez nem megy, meg az Alkotmánybíróságnak erre van döntése, és Magyarországon világos a jogrend, de az a helyzet, amit 1990-ben az akkori tudásunk szerint és a jövőre előrevetített társadalom fejlődésére bírt tudás alapján megállapítottak az Alkotmánybíróságnál, az már nem áll fenn. Az ország, a világ kevésbé lett biztonságos, egy egyre bizonytalanabb világban élünk, és lemondott az állam az egyik legnagyobb büntetésnek a lehetőségéről, amely a kristálytiszta ügyekben, az olyan ügyekben, mint ez, a kezében van, amellyel vissza tudja állítani a kizökkent rendet, meg tudja torolni azoknak a bűncselekményeket elkövetőknek a tettét, amelyek a drog, a lecsúszás és az egyébként most már évek óta nekik elnézett áradó bűnözés miatt történnek. De beszélhetnénk azokról, akik ittas vagy drogos állapotban elveszik másnak az életét autóbalesetekben ‑ ezekre sem voltak hajlandóak.

De hogy a gazdaságról is ejtsünk egy szót, akkor lesz ez az ország élhető, ha a devizakárosultaknál igazságot tesznek. Mi azt szeretnénk, hogy a bankok fizessenek, hogy a kilakoltatásokat azonnal leállítsák. Mi azt szeretnénk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ne százezer migráns munkás legyen Magyarországon, és mi azt szeretnénk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ne az akkuipar lábához láncolják Magyarországot, hanem egy valódi, élhető Magyarország legyen. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)