Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az évszázad pénzügyi merényletét az évszázad igazságtétele kellene hogy kövesse; egy normális országban így történne. Ugyanakkor a jobbikosok 2010 júniusában jártak életükben először olyan kilakoltatási eseményen, ahol a jogszerűtlen eseményeket a jog medrébe igyekeztek visszaterelni, és ezt megtettük utána több mint ötven alkalommal, ezért nem lep meg bennünket az, hogy a kormány nemcsak vitára nem áll ki, de távol tartja magától érintettsége okán még a megoldásról szóló bármifajta diskurzust is.

A helyzet viszont az, hogy minden nap, ami eltelik, újabb kilakoltatások tucatjait jelentheti és újabb végrehajtások százait jelenti. Adja magát a kérdés, hogy hol a kormány. Érdemes végiggondolni, hogy ha bármely átlagos magyar honpolgár nem fáradna be a munkahelyére, akkor milyen következményekkel kellene hogy számoljon. Nyilván ez is egy továbbgondolásra érdemes felvetés, de azt el kell mondjuk, hogy az a bűnszövetkezet, amely létrejött ebben a kérdésben, Európában is párját ritkítja. Éppen ezért azzal, hogy a lex Marczingóst nem tudjuk megtárgyalni, és nem hoz a parlament még mindig olyan döntést, amely megtiltaná a kilakoltatásokat, és amely megszüntetné az összes devizás ügyre visszavezethető végrehajtást, egy elképesztő mély szakadékba taszítja azokat a honfitársainkat, akiknek nem valami könyöradományt, segélyt vagy kegyúri ajándékot kellene adni ‑ hát van a kezükben egy európai uniós bírósági ítélet, nekik jár az igazságtétel.

Éppen ezért vádolom a Kúriát azzal, hogy késlelteti ennek az egész megoldási csomagnak a keresztülvitelét, hiszen a Kúriának nem lenne hatásköre az általuk kért értelmezést újraértelmezni egészen addig, amíg sikerül kilúgozni. Vádolom a közjegyzőket is, hiszen az érintettségük továbbra sem lett kivizsgálva ebben az egész kérdéskörben, és a lex Marczingós, az ügyvéd úrral közösen kidolgozott szakmai csomag erre is tökéletesen alkalmas. Nyilvánvaló módon vádolom és vádolhatom a Végrehajtói Kart, de azokat a túlkapásokat, amelyeket elkövetnek a magukat vegetáriánusnak hazudó farkasok és hiénák, igazából azért követhetik el, mert ehhez kaptak politikai menlevelet, kaptak politikai felhatalmazást.

Vádolom a kormányt, mert 37 ezer kilakoltatást asszisztált végig 2010 óta. Ez nem 37 ezer embert jelent, ez ennyi magyar család otthonának az elveszejtését jelenti, köztük gyerekek, beteg emberek és olyan honfitársaink estek áldozatul, akiknek szó szerint az élete is ráment. Nagyon sokan azért kényszerültek külföldre, hogy egy külföldi vágóhídon vagy fizikai munkával szerzett magasabb bérükből az itteni kigazdálkodhatatlan törlesztőrészleteket még egy darabig igyekezzék valamilyen úton-módon teljesíteni.

Azzal, hogy nincs itt a kormány, magáról állítja ki azt a bizonyítványt, hogy ő megoldottnak tekinti a devizahitel-károsultak ügyét. A politikai racionalitásnak is ellentmond, hogy bő fél évvel egy választás előtt egy kormány egész egyszerűen nemet mond egy nem több százezres, egy többmilliós társadalmi csoportra. Jóval meghaladta a hárommilliót a devizahiteles szerződések száma, és most már papír van róla, bebizonyosodott, hogy ezeket az embereket átverték, megvezették, és az is látszik, hogy bár erről papír van, Magyarország Kormánya nem hajlandó tudomást venni róluk.

Éppen azért hoztuk létre a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetségét, egy országos szervezetet, hogy összefogjuk a károsultakat, felerősítsük a hangjukat, mert látható, hogy ha a parlamentben nem megy, akkor még keményebben jön a terepmunka és az utca ideje. Éppen ezért szeretném itt és most bejelenteni, hogy ősszel megrendezésre kerül a devizás igazság napja, egy olyan óriás demonstráció, ahol teljesen egyértelműen letehetjük a megoldási csomagot a megfelelő hangerővel az asztalra, és amire már semmilyen körülmények között nem lehet nemet mondani.

Nem a költségvetésnek kell fizetnie, nem az adófizetőknek, mert így az adófizető devizahiteles az egyik zsebéből befizetné az adóját, és a másik zsebébe annak egy törpe, kicsi részét visszakapná. Ez nem megoldás, hanem felelősségáthárítás, ez nem vezethet el a devizás igazságtételi csomagig. Fizessenek tehát a bankok, fizessenek azok, akik bűnrészesek voltak ebben az elképesztő merényletben! És még egyszer hangsúlyozom, az évszázad pénzügyi merénylete után az évszázad igazságtételi csomagja jár, kilakoltatások nélkül, további végrehajtói szorongatás és az emberek életének tönkretétele nélkül. A devizás igazság napja tehát arról fog szólni, hogy ne csak a megoldási csomagot rakjuk le, de ezt megfelelő hangerővel tegyük. Ősszel a devizahiteles-problémakör akkor is megkerülhetetlen lesz, ha most még a kormány bujkál előle. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)