Dr. Hiller István (MSZP)

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! A közelmúltban megjelent a világ legtekintélyesebbnek számító egyetemi rangsora. A Center for World University Rankings sok ezer egyetemet, illetve az ott folyó oktatási, kutatási munkát értékeli. Kétezer egyetemet hoz nyilvánosságra, és az eredmények évről évre összehasonlíthatók. A 2025-ös, legfrissebben publikált eredmények alapján magyar egyetem nem került az első ötszáz közé. Ez senkinek nem örömhír. A magyar felsőoktatás helyzete, színvonala, illetve annak emelése közös érdek.

A legjobbnak ítélt magyar egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem az 508. helyet foglalja el, némiképp javítva korábbi besorolását. Ez az egyetem, történetesen az én és számos más országgyűlési képviselő ‑ kormányon innen és ellenzéken túl ‑ alma matere ‑ nem került alapítványi fenntartásba. Az az egyetem, amelyik tehát nem került alapítványi fenntartásba, a magyar egyetemek között az első, és pozícióján javított. Felsőoktatási intézményeink közül a második, a Szegedi Tudományegyetem az 590. helyet foglalja el, a Semmelweis Egyetem a 670., a Debreceni Egyetem a 812. Ez utóbbi három mindegyik alapítványi fenntartásban van.

Több akadémiai évvel a magyar felsőoktatás jelentős átszervezése után minden szakmai tapasztalat alapján már látszódnia kellene a beígért eredményeknek, de hát nem látszódnak. Sőt, a rangsorba bekerült alapítványi egyetemek többsége inkább rontott korábbi pozícióján, mint javított. Kivételként azért említsük meg a Szegedi Tudományegyetemet.

(10.30)

Mindezek alapján fel kell tenni a kérdést: helyes volt‑e a döntés, miniszter úr, maradt‑e elég erő, akarat és kritikai érzék ahhoz, hogy a tapasztalatok alapján új értékelést adjunk? Én elmondom a sajátomat. Stratégiai hibának tartom azt a döntést és olyannak, mint ami nem szolgálja a nemzeti érdeket, hogy a vidéki magyar felsőoktatás gyakorlatilag egészét a magyar állam kiadta a kezéből. Különösképpen hibásnak és hosszú távon stratégiai véteknek látom, hogy a vidéki magyar tudományegyetemek mindegyike, nagyszerű intézményeink, a Pécsi, a Szegedi, a Debreceni Tudományegyetem nem a magyar állam tulajdonában és fenntartásában van.

Mindezek alapján fel kell tennem a következő kérdéseket. Országunk a magyar felsőoktatás hosszú távú érdekeit szolgálónak látja‑e most is az egyetemek alapítványi kiszervezését? Látva az eredményeket, még pontosabban az eredménytelenséget, hajlandók‑e újragondolni a magyar felsőoktatás jelenlegi szerkezetét? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)