Berki Sándor (Párbeszéd)

BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerencsére kezdődik a nyári szünet. Ez jó hír a magyar állampolgároknak, hiszen önök problémát megoldani nem tudnak, de reméljük, legalább most egy ideig okozni sem.

A mai felszólalásomban két fő témát szeretnék érinteni: az egyik a helyi önazonosság védelméről szóló törvény, a másik pedig a devizakárosultak helyzete, és egy picit szerintem összeköti ezeket a dolgokat a közbiztonság romlása is. Hogy miről beszélek? Önök egy olyan törvény esetében várják azt, hogy a köztársasági elnök aláírja, amelyben megtiltják a szabad költözés jogát. Egy olyan törvényt fogadtak el a parlamentben, amely olyan hatalmat ad a településvezetőknek ‑ már ha élnek vele ‑, hogy eldönthetik azt, hogy ki vesz házat, és ki ad el házat kinek, de ezen túlmenve még azt is eldönthetik, hogy a település széléről, a külső kerületekből, mondjuk, a település központjában vehetnek‑e ingatlant. Ez a törvény, ha alkalmazni fogják a polgármesterek, rossz mindenkinek: rossz a lakástulajdonosoknak is, és rossz azoknak is, akik lakástulajdont szeretnének szerezni.

Kétség ne legyen, amikor látjuk, hogy a polgármestereket milyen szinten tartják a kezükben, önök döntik majd el, hogy a polgármestereket felszólítják‑e arra, hogy ezt alkalmazzák vagy ne alkalmazzák. Mi ebben a lényeg? Önök el fogják tudni dönteni azt, hogy melyik település lesz frekventált, tehát gazdagabb, élhetőbb, ki költözhet be, és melyik település lesz az, ahova ráengednek, rászabadítanak mindent és mindenkit, ezzel befolyásolva a lehetőségét az ott élő embereknek. Tehát mondjuk ki: ez a pénzről szól, mert önök mindent a haszonszerzés céljából csinálnak.

Térjünk át a devizahitelesekre! Ugye, úgy megyünk nyári szünetre, hogy függőben hagytunk egy olyan történetet, hogy mi történik a devizahitelesekkel. Mindenki várja a döntéseket, de önök arra hivatkoznak, hogy a Kúria döntésére várnak, hogy majd mit kezd az uniós jogszabállyal, miközben most erre várva megtehették volna azt, hogy moratóriumot rendelnek el; megtehették volna azt, hogy felfüggesztenek törlesztéseket; megtehették volna azt, hogy erre a nyárra békességet teremtenek az embereknek, és valójában a megoldáson dolgoznak.

Tehát akkor, amikor a röghöz kötésről és a szabad költözés jogának a sárba tiprásáról van szó, és amikor önök engedik azt, hogy embereket lakoltassanak ki az ingatlanjaikból, én kérdezem azt, hogy ezek az emberek majd vajon hova tudnak költözni, merthogy pénzük sem lesz venni lakást, de hol lesz az a település, hol lesz az a hely, ahol befogadják azokat az embereket, akik megtörnek, összetörnek, akiket kirabolnak, kifosztanak, és a javaiktól is teljes mértékben elszakítanak.

Tehát valahol kapcsolódik a két történet: önök hagyják azt, hogy embereket fosszanak ki, és emberek veszítsék el a lakhatásukat, az ingatlanjaikat, és beavatkoznak úgy is az emberek életébe, hogy önök megszabják, hogy ki, hol és mikor vehet ingatlant; ez egy irányított folyamat. Valahol látni kell, hogy önök semmit nem tesznek, amiből nincs hasznuk, és ez a haszon az önök mértéke szerint mindig a pénz.

És akkor nézzük a közbiztonságot! Ma meghallgathattuk, hogy Európa legbiztonságosabb országa vagyunk. Hát, jó annak, aki így érzi, mert ez a valóságban nem így van. Lehet, hogy a statisztikákban nem az szerepel, és nem mutatnak be minden bűncselekményt vagy szabálysértést, de nagyon jól látható az, hogy vannak az országnak olyan részei, települései, régiói, ahol szabadjára van engedve a bűnözés, és nincs hatékony fellépés ellene. Ez az igazság, és ezzel is lehet befolyásolni azt, hogy az ország mely részei, mely megyéi, városai, települései milyen megítélés alá kerülnek, milyen ingatlanárakkal szembesülnek az ott élők, hogy emelkedik az ingatlanok értéke, vagy éppen csökken, és amikor csökken, akkor majd jön‑e egy felvásárlás. Tehát több részből is úgy érzem, hogy önök szándékosan beavatkoznak a magyar emberek életébe, károsan. Önök megtehetnék azt is, hogy pozitívan avatkoznak be, de valahogy nem látom ezt a pozitív beavatkozást, nem látom ezt a szándékot.

Azért kezdtem azzal a felszólalásomat és azért ez a címe, hogy „Szerencsére”, mert legalább egy kicsit nem tudnak már rontani a helyzeten, és egy kicsit megnyugodhatnak a magyar állampolgárok. Én innen kívánok mindenkinek kellemes nyári szünetet, és kívánom azt a magyar állampolgároknak, hogy egy kicsit pihenjenek, engedjék el a politikát, foglalkozzanak azzal, ami valóban fontos: saját magukkal, a családjukkal és a környezetükkel. Köszönöm szépen. (Kanász-Nagy Máté tapsol.)