Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Be kell valljam, hogy talán elrontottam a napirend utáni felszólalásom címadását. Sokkal pontosabb lett volna, ha azt a címet adom ennek a felszólalásnak, hogy mi történik kis hazánkban, ebben a nyomorultul szétlopott, széttaposott, meggyalázott kis országban, amit az Orbán-klán tégláról téglára hordott szét az elmúlt tizenöt évben?

És tudják, amikor ma Rétvári államtitkár urat néztem, ahogy minden viszonválaszában gyakorlatilag hibátlanul felmondta a habonyi vagy orbáni propagandát, hogy mennyire jó világ az övéké, és a tizenöt évvel ezelőtt elmúlt nyolc évről hazudozott összevissza, azon gondolkoztam, hogy ennyi erővel a telefonkönyvet is felmondhatná. Nagyjából annyi értelme lenne.

De sokkal jobban foglalkoztatja szerintem az embereket az a kérdés Rétvári úr szózatai helyett, hogy mit is tettek önök, a kormánypártok, a kormány képviselői, a kormánypárti képviselők azért, hogy az elmúlt 15 évben valójában megvédjék a gyermekeinket és a családokat. És nehogy azt higgyék, hogy én itt most az Orbán-klánra és a családjára gondolok, bár egy igen népes famíliáról van szó. Na nem! Sokkal inkább a debreceni, a kokadi, a soproni és a szegedi családokról szeretnék hallani: hogy védik meg önök ezeknek a családoknak a gyermekeit? Mit tettek? Árulják már el az ég szerelmére, mit tettek ezekért a gyerekekért? De tudják mit? Ne is mondjanak semmit, úgyis csak hazugság lesz belőle. Láttam Rétvári államtitkár urat. Hát, elárulom, hogy mit tettek. Semmit!

Semmit nem tettek. Mert ugyanúgy, ahogy egy évvel ezelőtt, amikor kirobbant az a hátborzongató botrány, ugyanúgy Debrecenben, most is a szörnyek közöttünk járnak. Ugyanúgy továbbra is az iskoláinkban kerülgetik, méregetik a gyermekeinket és az unokáinkat. Hát, ez történt most Debrecenben. És apaként, nagyapaként, politikusként be kell valljam, tényleg kinyílik a zsebemben a bicska, hogy a köztünk élő, iskoláinkban portyázó, oda beépülő, gyermekeinket sandán méregető szörnyeket továbbra is takargatja, védi az állam Orbán-gépezete, nehogy kiderüljön róluk bármi is. Mert Orbán rendszere továbbra is maszatol minden ilyen ügyben.

Hát, az eset részleteiről nem akarok már ismét beszámolni, hiszen minden híroldalon lehetett ezt olvasni, arról azonban nem nagyon hallottunk, hogy valójában az orbáni kurzus hogy próbálta legalább két hétig elhallgatni, hogy mi is történt Debrecenben. Pedig ez van. Hát, ezek önök! Ez a kormány. A klán bármit megtehet, tudjuk nagyon jól. A többi család ‑ a kokadi, a debreceni, a szegedi, a soproni és bármelyikről is beszélünk ‑ pedig nem számít. Az Orbán-kurzus egyetlen legfontosabb jelszava, hogy hallgatni kell, mert abból nagy baj nem lehet, egészen addig, amíg az ki nem derül ‑ gondolják önök, de mindig kiderül.

Igen, hát egy debreceni gimnáziumról van szó, egy osztályról, ahol az olaszországi kiránduláson történt ez a gyomorforgató és hátborzongató eset. A kirándulást vezető tanár próbált az ágyába csalogatni, parancsolni egy fiatalkorú diákot, akinek már az utazás alatt is félreérthetetlen sms-üzeneteket küldött. Nyilvánvaló módon a kísérő tanárok és a diáktársak segítsége kellett ahhoz, hogy ne történhessen meg az a szörnyűség, amire a tanár készül.

És itt érdemes majd figyelni amúgy a dátumokra, amit mondani fogok, hiszen abból egyértelműen kitűnik, hogy a KLIK debreceni vezetőjének, nyilván a maguk emberének, a Fidesz üdvöskéjének, de akár a rendőrségnek is mekkora hatalmas bűne van ebben a dologban. Ugyanis a kirándulásról ‑ és most figyeljék a dátumokat! ‑ május 20-án tért haza a csoport. 21-én a nevelőtanárok, a kísérő tanárok jelezték az iskolának, hogy mi minden történt. Az igazgató annak rendje-módja szerint a jelzőrendszer részeként, protokollja szerint haladéktalanul megtette a szükséges bejelentéseket a KLIK debreceni vezetőjének és a rendőrségnek is, a perverz tanárt pedig elküldte rendkívüli szabadságra, hiszen csak ennyit tehetett.

Azonban sem a debreceni tankerület vezetője, mint ahogy a rendőrség sem tett semmit két hétig, egészen addig, amíg ki nem robbant a botrány. De két hét után is csend a tankerület és a rendőrség részéről is. Majd június 11-én derült ki, hogy a rendőrség akkor indította meg a bűncselekmény irányába a nyomozást. Hát, itt tartunk, ez ma az orbáni Magyarország. (Az elnök csenget.) Ez az, ahol továbbra is védik a szörnyeket, akik köztünk járnak, és én egy ilyen országban nem kívánok élni. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiban.)