Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Addig, amíg önök alpári szintre süllyedve, mucsai módon alázzák, gyalázzák egymást, és azt gondolják, hogy a hatalomért folyó harc mindent megenged (Dr. Répássy Róbert: Aranyosiról…), addig én és az MSZP politikusai az országot járjuk. (Rétvári Bence: Na!) Na nem celebkedni, na nem egy valóságshow-t csinálni, és még csak nem is vásári kikiáltó módjára kiabálni hol egy utcai padról vagy egy Csepel-platóról. Azért megyünk, hogy beszélgessünk az emberekkel. Azért megyünk, hogy elhozzuk utána ide önöknek a parlamentbe a valóságot, azt a valóságot, amivel önök nem akarnak szembesülni. (Rétvári Bence: Hattyúdal…)

Egy olyan napon voltam Dunaújvárosban, ami a legszomorúbb napja egy melósnak. Aznap mentek leadni a szerszámos táskát és a munkásruhát, ugyanis úgy néz ki, hogy utcára kerül négyezer ember. A Dunaferr hosszú kínlódás után végképp ki fog múlni.

Találkoztam olyan emberrel és beszéltem olyan emberrel, aki 50 évet dolgozott ebben a nagy múltú gyárban, és tele volt könnyekkel a szeme. Találkoztam olyannal, aki több mint 30 éve dolgozik ott, de nemcsak ő, hanem a felesége és a gyerekei is, és kétségbe vannak esve. Önök telepumpálták a befektetőt több száz milliárd forinttal, aki abból szerzett hasznot, hogy nem dolgoztatta az embereket, a gyárat. A Bérgarancia Alapból, nagyon helyesen, ki lettek fizetve a dolgozók.

És most azt hallom, hogy állítólag jön egy cseh befektető, aki ‑ Jézus szíve, el ne hagyj! ‑ Ukrajnának szállít egyébként fegyvereket. Nem tudom, hogy mit szól ehhez a miniszterelnök úr, de lehet, hogy délután majd erről is megkérdezem. (Rétvári Bence: Kérdezd!) Én csak abban reménykedem, hogy ez nem egy újabb kalandor befektető lesz, akit megint telepumpálnak adófizetői forintokkal, és a dolgozók megint hoppon maradnak.

De jártam Szolnokon, ahol mit hallok: miközben önök állandóan a fejünkre olvassák azt, hogy mert mi elvettük a 13. havi nyugdíjat, az önök fideszes társai 15-20 ezer forintot sajnálnak az ottani nyugdíjasoktól. Úgy akarnak spórolni a város költségvetésén, hogy el akarják venni azt a juttatást, ami a nehéz sorsú nyugdíjasokon segítene. De ott, képzeljék el, találkoztam egy fiatalemberrel, aki büszkén jött oda, és mutatta a karszalagot, hogy ő a Harcosok Klubjának a tagja. És amikor mondtam, hogy jól van, harcos, akkor harcoljunk, és elkezdtem kérdezni olyan dolgokról, amik a mindennapi életet érintik, például az inflációról, hogy hogyan zabálja fel a nyugdíjemelést, hogyan zabálja fel a béremelést, tudják, mit mondott? Idézem: ez a liberálbolsevik buzeránsok hazugsága. Hát, drága testvérem, gyönyörűen kioktatták, nagyon jól felkészítették. Mondtam neki, hogy: köpd ki gyorsan a kék tablettát, mert bele fogsz ragadni a fideszes mátrixba. (Rétvári Bence: Hűha!) Egyetlenegy normális válasza nem volt. Széttárta a karját minderre, és azt mondta, hogy ezt nem tudom elképzelni. Nem elképzelni kell, ez a valóság! Mondtam neki, ott van mellettem a bolt (Bal kezével balra mutat.), jöjjön be velem, és nézze meg az árakat. Vagy ő egyébként hol él, hol vásárol? (Dr. Répássy Róbert: MSZP-s választókkal találkoztál?)

De voltam Dunavarsányban is, ahol az ottani cég él az önök által előterjesztett és megszavazott törvénnyel, hogy simán lehet hagyni, ha egy dolgozó egészségileg már nem alkalmas a munkára, mert egyébként az egészséges máját, tüdejét hagyta ott a gyárban azért, mivel a cég nem tartja be az előírásokat. Ezt ki lehet várni, amíg majd elmegy magától, és nem kell neki végkielégítést fizetni. (Dr. Répássy Róbert: Ott sem voltak MSZP-s választók? ‑ Nacsa Lőrinc: Ti privatizáltátok a Dunaferrt! Ti!)

És jártam Győrben, ahol szintén az önök fideszes kollégái megpróbálják tönkretenni a várost. És hosszan hallgattam a szakszervezeti vezetőket ott, Győrben is, meg máshol is, ahol elsorolják a valóságot, hogy önök egyetlenegy percre nem állnak a magyar dolgozók mellé. Csak a nagytőke fontos, csak a pénz a fontos! (Rétvári Bence: Csak egymillió munkahely! Semmi egyéb!) És értem, amikor azt mondta a miniszterelnök úr, hogy nem ideológiai alapon csinálják a gazdaságot ‑ hát, azt látom! Mi kevesebb szegényt és kevesebb gazdagot akarunk, önök meg pont fordítva.

Úgyhogy a következő parlamenti ülésszakon is találkozunk, és szembesíteni fogom önöket a valósággal. (Rétvári Bence: Az utolsó!) Köszönöm, hogy meghallgattak. (Rétvári Bence: A tapsnak hagyjunk időt!)