Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólítom a kormányt, hogy ne legyen bankárkormány, ne álljon tovább a bankok oldalán. Pont az előbb, amikor államtitkár úr azt mondta, hogy itt néhány ezer emberről van szó, néhány ezer ügyről, tudom, hogy erre próbálják elvinni a dolgot. Ne próbálják meg! Azt is átverték, aki végtörlesztett; azt is átverték, aki az eszközkezelő ügyfele volt; azt is átverték, akit kilakoltattak; és azt is átverték, akinek megromlott az egészsége, vagy éppen elveszett az élete.

Nincsen szelekció. Attól még, hogy valaki régen lezárta ezt a szerződésesnek tűnő, de amúgy nagyon is csalárd jogviszonyát, őt átverték, és attól még az európai uniós döntés értelmében vele is egy tisztességes elszámolást kellene végrehajtani. Akikre önök hivatkoznak, a végtörlesztéssel 170 ezer szerencsésebb, gazdagabb, jobb családi hátterű honfitársunk élt, tőlük se sajnáljuk, hogy szabadulhattak ettől, de önök őket is átverték. Ezek az emberek 160-165 forinton vették fel a hitelüket, és egy sokkal kedvezőtlenebb árfolyamon tudták azt visszafizetni. A különbözet visszajár, ezt mondja ki az európai uniós ítélet. Akinek piaci árfolyamon forintosítottak, 256 forinton azért, mert önök paktumot kötöttek a bankokkal, annak is visszajár a tisztességes rész fölötti összeg. Teljesen egyértelmű: a tőkeösszeget mindenki fizesse vissza, tehát amit megkapott, azt adja oda, viszont sem kamatról, sem árfolyamkockázat áthárításáról nem lehet szó.

Kedves Képviselőtársaim! Megérkezett az első fecske: a tegnap esti hírekben olvashatják azt, hogy megszületett az első hazai győztes devizahiteles-ítélet, amely már a Marczingós-modell, a Marczingós- indoklás szerint és azzal szinkronban egyértelműen igazságos helyzetet teremtett, tehát a tőkeösszeg visszajár, más nem jár vissza. Megszületett tehát az első. Ez azt üzeni a hitelkárosultaknak, hogy igenis van remény; nem azt, amit államtitkár úr mondott, hogy csak néhány ezer folyamatban lévő ügyben lehet reménykedni. Ez azt üzeni, hogy mindenki reménykedhet egy tisztességes elszámolásban.

Egészen elképedve állok az előtt, hogy a kormány is azt mondja, hogy a forintosítás sikertörténet. Önök azt üzenik a 165 forinton hitelt felvett embereknek, hogy ezt 256 forinton átváltani és vagyonokkal többet visszafizetni az indokoltnál egy sikertörténet. És pusztán azért mondják ezt, mert megnézték, hogy utána még rosszabb lett a svájci frank árfolyama. Tudják, mit engedtek önök a magyar piacra, milyen hibás terméket? És legyünk korrektek: 2010 előtti a történet, de minden kormánynak van benne felelőssége. Egy olyan terméket, ahol ha romlott a forint árfolyama, akkor a polgár kétszeres-háromszoros törlesztőrészletet kellett hogy fizessen.

Játsszunk el a gondolattal: mi lett volna, ha javul a forint árfolyama? Arra önök biztosították a bankoknak az egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségét, a kamatok, költségek tökéletes áthárításának lehetőségét. Ez egy win-win szituáció volt, de csak a bankok számára. A polgár ezen nem nyerhetett. Ez az ügylet nem indokolható. Nincs az a jogszabály és nincs az az etikai szabály, aminek a próbáját kiállja az, hogy valaki 30 milliót vesz fel, 109 milliót fizet vissza, és most júliusban elviszik az otthonát. Ezt nem lehet megindokolni, ez alól nem szabadulhat a kormány gyenge indoklásokkal, hogy csak néhány ezer embert érint ‑ ez nem igaz. 37 ezer ember kilakoltatásáért felelnek 2010 óta, 37 ezer család veszítette el az otthonát.

Éppen ezért mi azt mondjuk, hogy ezt a hibás terméket ki kellett volna vezetni, de ha akkor elkövette a kormány a történelmi mulasztást, legalább most szembe kellene nézni ezzel. Nem kell feltétlenül a Kúriára várni, hiszen a törvényhozásnak is megvan a feladata ebben. Ezért hoztuk ide a lex Marczingóst, ezért vagyunk ügyvéd úrral egy folyamatos országjáráson.

Hogy dicsérjek is, szeretném üdvözölni, hogy a kormány részéről erős nyitottság látszik a Marczingós ügyvéddel és a szakmai csomagjával való találkozásra, tárgyalásra. Államtitkár úr is nyitottnak mutatkozott ebben, Lázár miniszter úr is. Én azt kívánom, hogy tegyék a magukévá ezt a csomagot, álljanak bele a történelmi mulasztásnak a rendezésébe, ne az állam álljon helyt, ne az adófizetők pénzéből kárpótoljuk ezeket az embereket! Fizessenek a bankok! Fizessenek a visszaéléseket tanúsító és sorozatosan foganatosító pénzintézetek az évente 2000 milliárd fölötti profitjukból, úgy gondolom, akár egyben, akár lépcsőzetesen, bőven kijönne ez a rendezés. De addig is, amíg a kormány azt mondja, hogy ő a Kúriára vár, tudják önök, hogy mi lesz a Kúria csomagjában? Ugye, nem tudják? Ezt fogják mondani, hogy nem tudják. Ha nem tudják, akkor ebben a bizonytalan helyzetben nem lehet más logikus választás, mint elrendelni a kilakoltatások azonnali tilalmát és az összes devizás ügyre visszavezethető végrehajtás megszüntetését egészen addig, amíg parlamenti szinten, akár közmegegyezéssel rendbe nem rakjuk ezt az egész problémakört. A kérdés, hogy nyitott‑e erre a kormányzat.