Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan javaslat fekszik előttünk, ahol kormány és ellenzék között is lehet azért közös megközelítési pontokat fellelni. Ha arról beszélünk, hogy az útdíjak feletti állami kontroll erősebb legyen, ne magáncégek sötét útvesztőiben derüljön ki, hogy az érintett autósok informatikai adattömegével hogyan bánnak, hanem erre legyen erősebb rálátás, szerintem ebben egyetérthetünk. Ha az úgynevezett kényelmi díj eltörlése is fontos szempont ‑ számomra az ‑, akkor megint egy közös pontot találtunk. Ugyanakkor még abban is egyetértünk, hogy az útdíjak területén a teljes átláthatóságot növelni kellene és lehetne.

Mégis adódnak bizonyosfajta kérdések. Hosszú éveken keresztül egy jobbikos programpont volt a 24 órás autópálya-matrica kérdésköre. Talán a jelenlévők is emlékeznek arra, hogy komoly kampányt folytattunk ennek érdekében, mert a korábbi egyhetes vagy tíznapos megoldás esetében, ha idős családtagot gyógykezelésre kellett szállítani, vagy éppen egy kisgyermeket egy egyszeri vizsgálatra, s ehhez igénybe vett valaki autópályát jellemzően oda- és visszaútra, mégis kifizettették vele a további kilenc nap igénybe nem vett szolgáltatását. Ez a mai digitális és informatikai körülmények között egy olyan egyértelmű túlfutás volt, ami az autópálya-kezelő cégeknek jó volt, a polgároknak viszont rettenetesen rossz.

Éppen ezért a Jobbik kezdte, az Európai Unió folytatta, mert végül az európai színtéren született egy döntés arról, hogy márpedig az egynapos autópálya-matricát be kell vezetni. Amire nem számítottunk, az a harmadik lépés volt, hogy a kormány üdvözölte ezt, és lett végül egynapos pályamatrica. Még ennek is örültünk.

(14.00)

Az árazása viszont képes volt tönkretenni ezt az egészet, hiszen úgy lett beárazva az új matrica, az egynapos, hogy az árából korábban lehetett volna akár egy tíznapost is vásárolni, mindenesetre a nagyságrend kiegyenlített módon ugyanaz volt. Így azt láttuk, hogy továbbra is megfizettették az igénybe nem vett szolgáltatást, csak éppen máshogy nevezték azt a matricát. Mi akkor is úgy gondoltuk, hogy egy nagyságrendileg ezer forint körüli összeg lenne a reális ára egy egynapos pályamatricának, és most sem gondolom másképp, esetleg az infláció összegével lehetne súlyozni.

De ami indokolja azt, hogy még most is gondoljuk át az ezer forintba kerülő egynapos pályamatricát, az a következő: egyik évről a másikra ugrásszerűen nő az útdíjbevétel, és itt azt láthatjuk, hogy amikor egyik évről a másikra 500-ról 800 milliárd forintra tud nőni a beszedett összeg, akkor érdemes elgondolkodnunk, hogy ezen hatalmas többlet teret engedne‑e arra, hogy megsegítsük‑e polgártársainkat, a családosokat, az egészségügyi problémával küzdő családtagokat egészségügyi intézménybe szállítókat, illetve azokat a társadalmi célcsoportokat, akik erre egyértelműen rászorultak, és az igazságosság, a méltányosság jegyében mindenképpen priorizált kellene hogy legyen az ő helyzetük.

Azt látjuk, hogy bőven lenne elegendő tér, és ez nagyon-nagyon sok milliárd forint, aminek a terhére simán be lehetne vezetni akár a teljesen ingyenes egynapos pályamatricát is. De nyilván egy olyan névleges összeget azért szeretne látni az ember, ha ő a szolgáltató, amely valamifajta ellentételezését fejezi ki az autópálya-használatnak. Még nyugodtabban fizetnék ki ezt a polgárok, ha tudnák, hogy száz százalékban az utak karbantartására és a rendszerbe történő visszaforgatásra kerül.

A helyzet tehát az, hogy az 500-ról 800 milliárdra ugró bevételt nemcsak abból a szempontból érdemes megvizsgálni, hogy ez egy ugrásszerű növekedés egyik évről a másikra, hanem azt is érdemes végigkövetnünk, hogy ennek mekkora hányada az, amit magánemberek, polgárok fizetnek, az általam említett magyarok, és mekkora hányad az, ami céges bevétel, vagy éppen a külföldi tranzitforgalmat lebonyolítók fizetik. És mivel azt látjuk, hogy nagy jóindulattal is nagyjából ennek az ötöde származik az általam említett körtől, tehát a megsegítendő magyar polgárok körétől, vélhetően a bevétel sem járna számottevő csökkenéssel akkor, ha az említett magyarok olcsóbban tudnák ezt a szolgáltatást igénybe venni, tehát adott esetben ezer forintért tudnának váltani egy egynapos autópálya-matricát.

Hozzáteszem, nem véletlenül hallani egyre gyakrabban olyan gondolatokat is, hogy a lakossági szegmens irányában akár a jelenlegi autópályadíjak teljes eltörlése is egy reális alternatíva lehet, hogyha a céges és a tranzitvolumenből ilyen mértékben nő az a bevétel, amit ez az egész rendszer realizált.

De én szeretnék most a 24 órás pályamatrica dimenziójában maradni. Egyértelmű kormányzati álláspontot kérek tehát arról, hogy ezt a régi programpontunkat az eredeti formájában tudja‑e támogatni a kormány. Tehát az, hogy bevezet egy egynapost átnevezve, és gyakorlatilag az egyheti vagy tíznapos árát elkéri érte, nyilván nem jelent mérhető számtani és mértani segítséget az érintett családok számára. A kérdésünk tehát egyértelmű: vállalja‑e a kormány, hogy az egynapos pályamatricát ezerforintos nagyságrendben, tehát egy névleges ellentételezési díj fejében biztosítja?

(Dócs Dávid elfoglalja a jegyzői széket.)

Szeretnék még egy másik kérdéssel is az előterjesztő irányába fordulni. Örömmel láttam az előttünk fekvő csomagban „Az Európai Unió jogának való megfelelés” című fejezetet. Szeretném önöket emlékeztetni ‑ és egyben üdvözölni Lázár miniszter úr témában mutatott nyitottságát ‑, hogy van egy kulcsfontosságú terület, ahol az Európai Unió jogának való megfelelés most elképzelhető, hogy több százezer magyar devizahiteles sorsát tudja megkönnyíteni.

Örömmel fogadtam azt, hogy a miniszter úr több alkalommal jelezte, hogy szívesen konzultál azzal a Marczingós László ügyvéddel, aki ezt az európai uniós győzelmet elérte. Én arra kapacitálom önöket, hogy erre minél hamarabb kerítsenek sort, mert attól tartok, hogy belemegyünk a parlament nyári ítélkezési szünetébe. Mi mindig úgy vagyunk öltözve, látom, önök is, tehát most adott lenne a helyzet, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéskörrel. De amellett, hogy a Kúriára mutogatnak, hogy őrá kell várni, mi úgy látjuk, hogy nagyon sokféle jogalkotási feladatunk lenne már most is. De ha Marczingós ügyvéd úrral megtörténik ez a konzultáció, akkor nagyon bízom benne, hogy önök is be fogják látni, hogy itt közös feladataink sokasága tornyosul előttünk.

Hadd mondjak egy példát! Én például javasolni fogom ‑ és benyújtok javaslatot is ebben a tárgykörben ‑ a családi csődvédelem intézményének kiterjesztését, mert maga az intézmény és az ötlet nagyon jó volt, a megvalósítás nem sikerült jól azáltal, hogy csak 500 vagy 900 honfitársunkon tudott segíteni. Tehát mi mindenképpen javaslatot teszünk ennek a kibővítésére. De számtalan egyéb feladatunk van: a dh-törvények felülvizsgálata, a közjegyzői, végrehajtói túlkapások felülvizsgálata, ezek mind levezethetőek az európai uniós döntésnek való megfelelés kérdésköréből.

Én nagyon nem szeretem azt, hogyha az európai térben megszületik valami döntés, és ott rendezik el a mi sorsunkat. Én úgy gondolom, hogy nekünk is van ebben feladatunk. De ha már született egy olyan döntés, amely egyértelműen pozitív a károsultakra nézve, a kormánynak kutya kötelessége azt átengedni a magyar dimenzióba. Nyilván emiatt kapacitáltuk önöket arra is, hogy bontsák fel a paktumot, amit az érintett bankokkal kötöttek, és álljanak a károsultak oldalára. Ez régen nem történt meg, történelmi mulasztás volt, de itt a történelmi lehetőség. Álljunk tehát ennek az élére!

Még egyszer mondom, szeretném üdvözölni Lázár miniszter úr e tárgykörben tett nyilatkozatait. Örülök, hogy ebben a csomagban is van európai tekintetben megfelelés. Magát a javaslatcsomagot egyébként, ami előttünk fekszik, alap megközelítésében lehet támogatni. Várunk továbbá egy kormányzati álláspontot az egynapos pályamatrica tisztességes, egynaposhoz mért árazása tekintetében. Végül pedig arra is várnék egy reakciót, hogy ez a konzultáció dr. Marczingós Lászlóval a lehető legrövidebb időn belül megtörténhet‑e, megtörténik‑e, és ha igen, akkor hajlandó‑e a kormányzat érdemi lépésekre a hitelkárosultak érdekében még a nyári szünet előtt.

Nem magam miatt mondom ezt, minden elvesztegetett nap végrehajtások százait és kilakoltatások tucatjait jelentheti, én pedig úgy gondolom, hogy ezt nem hagyhatjuk, így nem vonulhat a Ház nyári szünetre. Köszönöm a figyelmet.