Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az első pár mondatban eltérnék a felszólalástól. Egy köszönetet kell önöknek tolmácsolnom a Belügyminisztériumnak és azon belül az oktatásügyi államtitkárnak: a sárszentlőrinci, pápai szülők, iskolák és polgármesterek köszönik a pozitív döntést, hogy úgy maradhatott az iskolájuk, ahogy eddig volt, Simontornyával közösen. Tehát úgy éreztük, hogy ezt meg kell tenni, a becsület így kívánja, köszönik még egyszer.

És most jöjjön a tényleges felszólalás. Magyarországon, vidéken igen súlyos gondok vannak, és ahogy önök ígérték, hogy két héten belül rend lesz ‑ pontosabban Pintér Sándor ‑, ez bizonyos területeken nagyon komolyan nem valósult meg, és egyre jobban romlik a helyzet. Itt nem a bűncselekményekről akarok beszélni, azokról a kisebb értékű, per pillanat a jog szerint szabálysértésekről, amelyek pokollá teszik a vidéki emberek életét, és ez a pokol egyre jobban fokozódik.

50 ezer forint a szabálysértési értékhatár, az alatt szabálysértés történik. Tehát azok az emberek, akik ezzel foglalkoznak, családok, komplett klánok, arra vannak specializálódva, hogy jellemzően 50 ezer forint alatti értékhatár alatt kövessék el a cselekményüket. Ha önök végiggondolják és megkérdezik a vidéki képviselőket, hogy mit jelent ez vidéken, egy vidéki kisnyugdíjasnak, akinek 120-130 ezer forint a nyugdíja, egy fűnyíró, egy fűkasza, egy motoros fűrész, a téli tűzifa vékánként elhordva, ami sokszor 5 ezer forint értéket nem üti meg, de elviszik, ha nem is vékában, akkor zsákban. Ez nagyon-nagyon komolyan rombolja a vidéki embereknek a biztonságérzetét, hiszen ezek a bűncselekmények napi szintűvé váltak, és önök is, ha kiszámolják, ha nem éri el ez a cselekmény az 50 ezer forintot, azért a heti 20 ezer forint egy háztartásból, heti 20 ezer vagy 30 ezer forint egy családtól nagyon-nagyon komoly kiesést okoz, és nagyon-nagyon rossz lesz tőle a közérzetük.

Ezek a családok, ezek a klánok, nem is tudom, hogy nevezzem őket, törvényen felül állónak képzelik magukat. Így is élnek, és így is cselekednek. Erről meg tudnak győződni a saját polgármestereiktől is. Úgy élnek, hogy a törvény nem fogja őket, és ezt jelzik is mindenki felé. Utcák, területek, települések urainak kiáltják ki magukat, és saját jogrendszert alakítottak ki. Tehát kezdenek létrejönni azok a no-go zónák itt Magyarországon belül, amikről önök beszélnek. És ennek az eseménysorozatnak van egy szomorú kicsúcsosodása most a környékünkön. A múlt héten Ozorán a hajnali fuvarost, a pékség szállítóját csak azért kirángatták az autójából, és lényegében jól elkalapálták, mert rá mert dudálni azokra az emberekre, akik ilyen cselekményekből élnek és léteznek, kijátsszák az adójogszabályokat. Az utca közepén álltak meg, és ott beszélgettek az autójukban. Ez az önbíráskodás már napi szinten jellemző a magyar vidékre.

A kérdés arra irányul, hogy hajlandóak‑e és akarják‑e fokozni a rendőri jelenlétet ezeken a településeken, akár önálló őrsökkel, mert szükség van rájuk. Valahogy fenn kell tartani a közrendet, mert kezd elszabadulni az, amit talán pokolnak nevezhetünk. Illetve hajlandóak‑e arra, hogy ezt a szabálysértési értékhatárt töröljék el szándékosan elkövetett cselekményre?

Aki más vagyontárgya ellen követ el cselekményt, eltulajdonítja azt, nulla forint legyen az érték, ugyanis azért a vagyontárgyért az illető ugyanúgy megdolgozott, fizetett a nyugdíjából, és apránként összehozva, van olyan család, akinek ez havi 100 ezer forintos költséget jelent. Köszönöm szépen, és várom a választ.