Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Kedves Kollégák! A jövő évi költségvetés kapcsán az első és legfontosabb, amit le kell szögeznünk, hogy maga a benyújtó, Nagy Márton gazdaság-visszafejlesztési csúcsminiszter teszi hiteltelenné ezt a törvényjavaslatot, hiszen már a benyújtásakor is úgy nyilatkozott, igen valószínű, mondja ő, hogy ősszel módosításra fog szorulni a jövő évi büdzsé. Ahogy az általános vitán is megtettem, most is megkérdezem: akkor mégis mit keresünk itt ma? Most sem költőinek szánom a kérdésem, tényleg érthetetlen nekem ez a bohóckodásuk a jövő évi költségvetéssel, amikor a magyar gazdaság sokkal súlyosabb gondoktól szenved.

Idézet jön: „Sokan meg fognak lepődni, amikor az első negyedéves számok 2025-ben kijönnek”, mondta Orbán 2024 októberében. Ehhez képest a KSH szerint a GDP 2025 első negyedévében éves szinten 0,4 százalékkal, míg az előző negyedévhez képest 0,2 százalékkal zsugorodott. Egy ország nevében mondhatom, hogy valóban sokan meglepődtünk. Az ígéretek ugyanis arról szóltak, hogy nagy gazdasági növekedéssel indulunk, repülőrajtot veszünk, 3-6 százalék közötti növekedés vár ránk. Ehhez képest a miniszter úr ‑ bár az elmúlt három évben nem a gazdasági éleslátásáról vált ismertté az országban ‑ már ott tart, hogy ha bekötött szemmel próbálkozna a céllövöldében, még az is több sikerrel kecsegtetne. Ami viszont súlyos probléma, hogy ő nem egy vurstliban van, hanem a gazdaság kormányrúdjánál, ezért sokkal komolyabb károkat tud okozni.

Jegyezzük is meg egy pillanatra a beígért 3-6 százalék és a valóság közötti különbséget! De említenék egy másik hírt is. Éppen a Nemzetgazdasági Minisztériumtól tudjuk, hogy áprilisban sikerült elérni az egész évre tervezett államháztartási hiány 71 százalékát, sőt a mai hírek alapján a májusi adattal még drámaibb a helyzet. Ez azt jelenti, hogy az első négy, sőt most már tudjuk, hogy az első öt hónapban fejenként minden magyar állampolgárnak az újszülöttől az aggastyánig több mint 300 ezer forintos deficitet hoztak maguk össze. Ennél rosszabb áprilisi hónapot csak egyetlenegyszer zárt a magyar költségvetés. A május is drámai lett volna az egyszeri osztalékkifizetés nélkül, államtitkár úr.

Mit láthatunk tehát? Azt, hogy immáron sorozatban ez a harmadik év, hogy a miniszter azt ígéri, hogy majd jövőre jön a nagy gazdasági fellendülés, a gazdasági csoda, a Kánaán. De csak nem akar sajnos eljönni egyik sem! Ismétlem, immár harmadik éve ígérgetik. A miniszter mégis azt várja, hogy higgyünk neki negyedik alkalommal is, hogy most majd aztán, na most majd aztán tuti biztosan jön ez a növekedés 2026-ban. Állítja ezt úgy, hogy a következő negyedévet sem képes pontosan látni, nemhogy a jövő évet.

Én úgy gondolom, becsülni kell valakiben azt a politikában, különösen akkor, ha az a valaki a magyar politikában mozog, ha képes belátni azt, ha téved, beismeri és változtat a hibáin. Furcsamód tavaly ősszel egy igen rövid időre ennek lehettünk tanúi a Pénzügyminisztériumban. Mi is történt pontosan? Az, hogy Varga Mihályék ‑ akkor még Varga Mihályék ‑ hosszú évek után csak belátták, hogy nincs értelme ennek a tavaszi bohóckodásnak. Nincs értelme, nem lehet előre látni, hogy fog alakulni a gazdasági és költségvetési pálya több mint fél évvel hamarabb, mint ahogy a költségvetés hatályba lépne. Persze propagandát költöttek eköré is: az amerikai elnökválasztás eredményét akarták bevárni, amiről persze elég gyorsan kiderült, hogy csak kamu, már a novemberi elnökválasztás előtt egy héttel elküldték ugyanis a kész tervezetet a Költségvetési Tanácsnak. De tudják mit? Ez a ferdítésük már említésre sem érdemes, mert legalább belátták a hibájukat.

Viszont ahogy a Fidesz esetében annyiszor bebizonyosodott, maguk nem képesek a normalizálódásra, ha valamit rosszul csinálnak, csak azért is erőltetik, inkább meghosszabbítják Bicskéig. Amint Nagy Márton lett a miniszter, a Pénzügyminisztérium megszűnt, a költségvetés értelmetlen elfogadása pedig tavaszra került vissza.

(15.10)

Ezzel pedig a költségvetési javaslatok szakmaisága félúton van a papírnehezék és egy választási szórólap között, valahol félúton, mert más nem tud lenni.

Hogyan lehetne komolyan venni egy olyan javaslatot, amely a Nagy Márton-féle „majd jövőre” ígérgetésekkel van teli? Hisz maguknak még bárki, hogy el tudják érni a több mint 4 százalékos gazdasági növekedést?! Eredetileg maguk 3,4 százalékot vártak idénre, ezt most 2,5 százalékra csökkentették, de a piac szerint sajnos az 1 százalék sem biztos, hogy összejön. Hisz maguknak még bárki, hogy 3,6 százalékra csökken az infláció? Az eredeti előrejelzésüket majdnem a másfélszeresére növelték, de azt is csak hatósági árrésstopokkal képesek tartani ideig-óráig.

Miniszter úr, nem hisz maguknak már senki. Senki! Például az én választókerületemben, Budapest XVI. kerületében is a kerületiek már biztos nem hisznek maguknak, nekik is csak ígérgetni tudnak, de azokat megtartani már nem. Összekötötték‑e már az M2-es metrót és a HÉV-et, vagy legalább elindították‑e már az új HÉV-szerelvények beszerzését? Dehogy tették! Csak egy projekteket lehúzós Lázár-listáig jutottak.

Egy dolognak örülhetünk: hogy ez lesz a Fidesz és Nagy Márton utolsó költségvetése, hiszen ez a végjátékuk költségvetése. Külön örülhetünk ennek a ténynek, ha megnézzük, hogy milyen költségvetést hoztak elénk, hogy mire költenek és mire nem. Három dolgot kiemelek.

Az első, hogy az egészségügy rendszerszintű problémákkal küzd, és ezen nem segítenek jövőre sem. Az EU-ban 22 év során átlagosan több mint 3500 euró jutott egy főre egészségügyi kiadásokra, míg Magyarországon csak 1867 euró, ami hátulról a negyedik hely, csak Bulgária, Románia és Lettország költ kevesebbet az egy főre eső értéket nézve. Az OECD is kiemeli, hogy 2015 és ’22 között Magyarország költötte GDP-arányosan a legkevesebbet egészségügyre az EU-ban, holtversenyben Görögországgal, ami azért jól mutatja az alulfinanszírozottságot. Mindannyian élénken emlékezhetünk még a tavalyi nyárra, amikor több kórházban is gondot okozott a légkondicionáló berendezések leállása. Az Uzsoki utcai Kórház műtőiben például több mint egy hétig nem volt klíma, és a javítás sem bizonyult tartósnak a tikkasztó hőségben. A Szent János Kórházban a traumatológiai műtéteket kellett átmenetileg leállítani a klímaprobléma miatt. A légkondicionálás hiánya nemcsak a műtőkben probléma, hanem a kórtermekben is, embertelen állapotok uralkodnak egy 30 fokos kórteremben, ami jelentősen lassítja a betegek gyógyulását, és a sebek gyógyulását is rontja.

A második probléma, amit kiemelek, hogy továbbra is cserben hagyottnak érezheti magát a szociális szféra, nem lesz ugyanis béremelés jövőre a szociális területen ‑ legalábbis ez olvasható ki a jövő évi költségvetés tervezetéből. Pedig Orbán, az önök miniszterelnöke tavaly decemberben a parlamentben azt mondta, hogy 2026-ban várható egy értékelhető, áttörő erejű béremelés a szociális dolgozóknál, hiszen ez a több mint százezer ember, tőle idézem ‑ idézem! -: olyan fantasztikus munkát végez, amire talán már nem is lennénk képesek ‑ mondta. Ezt annyira honorálják önök, hogy inkább mégsem rendezik a méltatlan fizetési viszonyokat.

A nyugdíjemelés meghatározásánál 3,6 százalékos fogyasztóiár-növekedést kell figyelembe venni, vagyis jövőre is kényszerhitelezővé válnak a nyugdíjasok, ahogyan idén is, hiszen hiába ismerték be, hogy magasabb lesz az infláció, a kiegészítés folyósítása azóta sem történt meg. A méltányossági nyugdíjra fordítható összegek sem emelkednek, annak ellenére, hogy az idősek elszegényedésének riasztó mértéke folyamatosan növekszik, és így a segítségre szorulók száma évek óta jelentősen meghaladja a keretet.

És a harmadik, amit kiemelek önöknek a költségvetésükből, hogy borzasztóan fontos maguknak, hogy a csődig sarcolják az önkormányzatokat, hiszen jövőre már 396 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást kell befizetniük a költségvetésbe, valamint további 65 milliárd forintot von el a Navracsics vezette Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium az iparűzési adóból. Így összességében e két tételen keresztül 461 milliárd forintot vonnak el éppen azoktól az önkormányzatoktól, amelyek még képesek lennének önállóan fejlődni.

Ez színtiszta tragédia, amiért a kormány a felelős. Elég tehát a dilettantizmusukból, elég a mindig „majd jövőre” jóslataikból. A katasztrófa szélére juttatták a magyar gazdaságot, szeretett hazám gazdaságát ‑ szeretett hazám gazdaságát! ‑, amit a bohózatba fordult költségvetési jogalkotásuk sem fog megmenteni, sőt örülhetünk, ha nagyobb problémákat nem fog okozni. Mondom, ez a végjátékuk költségvetése, mert az bizton állítható, hogy önök ezt a krízist láthatólag képtelenek megoldani. De ne aggódjanak, kevesebb mint egy év múlva önöknek ‑ önöknek! ‑ már nem is kell; nem a maguk feladata lesz a jövőben. A kormányváltás után ugyanis a maitól teljesen eltérő gazdaságpolitikára van szükség.

Végezetül négy kiemelt feladatunkat most is fel kívánom vázolni önöknek. Az első feladatunk az lesz, hogy haza kell majd hoznunk az európai uniós pénzeket, ami minden magyarra nézve egymillió forintot jelent majd. A második feladatunk az lesz, hogy ki kell tűznünk egy reális euróbevezetési céldátumot, és azt tartanunk is kell, mert Magyarországnak csatlakoznia kell az eurózónához. A harmadik feladatunk az lesz, hogy szakítanunk kell azzal, hogy egyes gazdasági szereplőket hibásnak és ellenségnek tekintünk. A magyar vásárló nem hibás, ha nem költi el a pénzét, mert azt látja, hogy bizonytalan a magyar gazdaság jövőképe, és nem hibás az a kereskedő vagy gyártó sem, amelyet a Fidesz felvásárolni vagy az országból kiszorítani akar. A negyedik végül természetesen az, hogy azt a bohóckodást, amit maguk a tavaszi költségvetés elfogadásával folytatnak, mi abba fogjuk hagyni.

Mi kormányzásra készülünk, rendbe hozni a magyar gazdaságot, önök pedig a bukásukra készüljenek! Köszönöm. (Taps a DK soraiban.) Ezt követően pedig…