Dr. Navracsics Tibor (KDNP)

DR. NAVRACSICS TIBOR közigazgatási és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény, amelynek most a záróvitáján veszünk részt, egy lehetőséget kíván biztosítani az önkormányzatoknak; hangsúlyosan lehetőséget, azaz nem kíván automatikusan védeni semmilyen önkormányzatot semmilyen, az önkormányzat által egyébként nem definiált veszélytől. Egy olyan lehetőséget kívánunk kinyitni, amellyel bármely önkormányzat élhet, amely úgy gondolja, hogy saját magára nézve, identitására nézve vagy éppenséggel az infrastrukturális ellátottságára nézve túlzott terhet jelent a beköltözők hulláma. A törvény nem használja az „idegen” szót, kifejezetten nem is úgy tekintjük, hogy itt idegenekről lenne szó, hiszen a kivételek között számos olyan esetet is szabályoz, amit akár idegenek beköltözésének is minősíthetnénk. Kifejezetten azt kívánjuk megadni az önkormányzatoknak, hogy ha úgy érzik, hogy a beköltözési hullámok megterhelik túlságosan a települést, akkor jogállami keretek között, jogilag kontrollálható és egyébként adott esetben korrigálható eszközzel segítsük ezeknek a településeknek, illetőleg képviselő-testületeknek a munkáját.

Azért van rá szükség, vagy azért ítéltük meg, hogy talán szükség lehet rá, mert valóban, ahogyan képviselő úr is említette, a budapesti agglomerációban és a Balaton környékén meglehetősen sok visszajelzés érkezett arra vonatkozóan, hogy egyes települések már teherként élik meg a kétségtelen szabad beköltözés lehetőségét, és valamilyen védelmet keresnek ezzel kapcsolatban. Ezért fogalmaztuk meg a törvény koncepcióját is még márciusban, és a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium államtitkárai és minisztere ezért konzultáltak több mint kétezer helyi politikussal, önkormányzati képviselővel, polgármesterrel, vármegyei közgyűlési elnökkel, hogy halljuk az ő véleményüket is ezzel kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy mindegyik találkozón, a budapestin is, ahol egyébként kerületi polgármesterek vettek részt, a főpolgármester úr személyesen vett részt, és meghívást kaptak az országgyűlési képviselők is ‑ sajnos, közülük nem mindenki jött el, de azért szép számmal képviseltették magukat ‑, a támogatásukról biztosították ezt a törvényjavaslatot, úgy gondolták, hogy ez valós segítség a kormány, illetve később majd az Országgyűlés részéről, amellyel a helyi közösségek biztonságát próbáljuk segíteni.

Mivel magára a konzultációra helyeztük a hangsúlyt, ezért természetesen alakult magának a törvénynek a koncepciója is, sőt, mivel itt a törvényjavaslat bemutatásakor is hangsúlyoztam, hogy továbbra is nyitottak vagyunk az esetleges módosítások előtt, ezért a parlamenti vita során is módosult a törvényjavaslat szövege; azért, mert az volt a célunk, hogy lehetőség szerint ne pártpolitikai szempontok mentén alkossunk törvényt, hanem önkormányzatokról lévén szó olyan törvényt alkossunk, amely a helyi közösségeket a hétköznapi életükben segíti. Ezért sem engedtünk azoknak a sanda gyanúsítgatásoknak, amelyek az ingatlanpiactól kezdve különböző rasszista kitételeken keresztül hátsó szándékokkal vádoltak minket, mert kezdettől fogva úgy gondoltuk, hogy ha adunk egy eszközt, egy törvényalkotási eszközt vagy jogszabályalkotási eszközt a helyi közösségek kezébe, akkor azt jól fogják használni.

Mi bízunk a helyi közösségekben, bízunk az önkormányzatokban, bízunk abban, hogy a helyi vezetők, a helyi közösségek vezetői tudják a legjobban, hogy az adott önkormányzatnak, az adott településnek, az adott közösségnek mire van szüksége. Ez volt a koncepciója a „Magyar falu” programnak is, és ez a koncepciója a helyi önazonosság védelméről szóló törvénynek is.

Kétségtelen, képviselőtársamnak igaza van, Budapest speciális eset. Ezért is tartottam fontosnak, hogy egyrészt az eredeti elképzelésekkel szemben Budapest ne legyen eleve kizárva a törvény hatálya alól, azaz nyissuk meg a lehetőségét annak, hogy Budapest is alkothasson ilyen szabályokat, másrészt pedig annak a konzultációnak, amelyre főpolgármester urat, a kerületi polgármestereket és az országgyűlési képviselőket hívtuk el, a lényege az volt, végül ott az a döntés született, hogy kerületi szintre telepítsük ezt a hatáskört. Miért? Egyrészt pontosan azért, amit képviselőtársam is mondott, hogy Budapest egészére vonatkoztatva nem jellemző a nagyszámú betelepülés, tehát ilyen értelemben ez akár indokolatlan is lenne.

(20.40)

De ha nem a fővárosi szintet nézzük, hanem a kerületi szintet, akkor nagyon komoly népességátrendeződés figyelhető meg. A XII. kerületből, a II. kerületből egyéb külső kerületekbe nagyon komoly kiáramlás figyelhető meg a belső kerületekből, tehát van egy átrendeződés, amit bizonyos kerületek, ha nem is veszélyként, de teherként élnek meg. (Sic!) Hadd ne nevesítsem most itt, hogy a konzultáció során mely polgármesterek voltak azok, akik azt mondták ‑ párthovatartozásra való tekintet nélkül ‑, hogy ők bizony hasznos eszköznek találnák, amennyiben hatályba lépne a törvény, hogy a jövőben az ottani túlzott kitelepülést vagy betelepülést legalábbis szabályozni és kontrollálni tudják esetleg. Míg a belvárosi polgármesterek, a belvárosi kerületek polgármesterei szinte egyöntetűen azt mondták, hogy a maguk részéről ennek valóban nincsen indoka, hiszen az ő kerületeik tulajdonképpen átjáróházak, nem jelentős az ottani önazonosság védelmének az igénye.

Éppen ezért gondoltuk azt, azért telepítenénk kerületi szintre, hogy egy szofisztikáltabb rendszerünk legyen, ami nem jelenti azt, hogy minden kerületnek foglalkoznia kell ezzel. Éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy a kerületek, akár a 23 kerület egyike sem veszi igénybe, mert éppen úgy gondolják, hogy indokolatlan. De ha a 23 kerület közül csak egy úgy érzi, hogy szüksége van erre az eszközre, akkor már volt értelme ennek a szabályozásnak, mert legalább egy kerületnek tudtunk segíteni.

Mind a módosítások, mind pedig az eredeti koncepció azt a célt szolgálták, hogy ennek a lehetőségnek a megnyitásával próbáljunk az önkormányzatok lehető legnagyobb számának segíteni. Én abban bízom, hogy a július 1-jével hatályba lépő törvény valóban egy olyan lehetőséget ad azoknak az önkormányzatoknak, amelyek a beköltözéseket ‑ bármilyen szempontból is ‑ saját magukra nézve teherként vagy fenyegetésként élik meg, amivel jogállami, ellenőrizhető és korrigálható eszközökkel tudják ismét visszaszerezni a saját településük fölötti ellenőrzést, és mindazoknak a rosszízű vitáknak, amelyek korábban jellemzőek voltak egy-egy település vagy egy-egy agglomeráció környékén, elejét tudjuk venni ezzel az új szabályozással.

Arra kérem a képviselőtársaimat, azokat is, akik most éppen halaszthatatlan közfeladatot látnak el, és nincsenek itt, hogy a szavazáskor támogassák majd a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)