Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, alapvetően gazdaságpolitikai, ideológiai vita van közöttünk, de ahhoz, hogy ennek a különbségét a tisztelt Ház, képviselőtársaim és az ország közvéleménye tisztán lássa, azért engedje meg, hogy a tényekhez is visszanyúljak.

Tudom, hogy önök mindig kifogásolják, amikor 2010-re megyünk vissza; kívánság szerint szívesen visszamegyek korábbra is, 30-35 évre, meg kell nézni az ország akkori állapotát, és meg kell nézni az 1910-es (sic!) állapotot. Képviselő úr, 1910-ben (sic!) az ország eladósodottsága rekordméretű volt. Eladósodott az állam, eladósodtak az önkormányzatok. (Arató Gergely közbeszól.), az előbb hallottuk, hogy eladósodtak a családok. Ezt az eladósodottságot sikerült három év alatt több lépésben és több fokozatban gyakorlatilag megszüntetni úgy, hogy a magyar költségvetés átvállalta; úgy, hogy a magyar költségvetés a magyar gazdaságból él, a magyar dolgozók jövedelméből befizetett adókból él, és ha ezt a gazdaság meg tudta csinálni, az azt jelenti, hogy ez az ország működött, az emberek dolgoztak és fizettek adót.

A rendelkezésemre álló öt perc számomra arra nem ad lehetőséget, hogy adópolitikai részletekbe belemenjünk; meggyőződésünk szerint a jelenlegi adózási rendszer az igazságosabb: aki többet keres, az többet fizet. Önök a különböző mértékű, mi az azonos mértékű kulcsot támogatjuk: akinek több a jövedelme, az ugyanolyan kulccsal több pénzt fizet be. Önök ezt másként gondolják, ezzel nekem nincs bajom, lehet közöttünk ez vita, de az elmúlt tizenvalahány év gyakorlata, úgy gondolom, minket igazol.

Minket igazol az, hogy a korábbi évek, a rendszerváltás utáni alapvető társadalmi félelmen ‑ a munkanélküliségen, az otthon, a megélhetés biztonságának elveszítésén ‑ alapvetően változtattunk. Azt mondtuk 2010-ben, hogy egymillió emberrel fog több dolgozni ‑ egymillió emberrel dolgozik több. Méghozzá úgy, hogy ezt nem a különböző bérlehetőségek visszafogásával, hanem a gazdaság adta lehetőségek korlátai között, de folyamatosan emelkedően sikerült biztosítani annak a gazdaságnak, amelyre ön azt mondja, hogy tarthatatlan, és önök másként csinálnák. Most a személyektől tekintsünk el engedelmével; nekem a főnököm, úgyhogy ha megengedi, akkor nem nevekről beszélek, hanem az eredményekről.

A foglalkoztatásról beszéltünk. A Nagy Márton által javasolt akcióterv részeként hároméves bérmegállapodás született. 2027-ig a minimálbér 40 százalékkal emelkedik. Ezt megalapozza az, hogy 2010-ben 73 500, ’25-ben 290 800, jövőre 328 600 és 2027-re 374 600 forintos minimálbért tervezünk.

(13.50)

A szakmunkásbér januárban 7 százalékkal növekedett; 2010-ben 89 500 forint volt, jelenleg 348 800 forint.

Megindult a munkáshitelprogram, amely a 17 és 25 év közötti fiatalok életkezdéséhez biztosít 4 milliós, kamatmentes hitelt. Eddig 21 ezren igényelték, az igénylők átlagosan 3,7-3,8 millió forintot vettek fel, és 18 700 fiatal ezt már meg is kapta.

Európa legnagyobb családi adócsökkentési programját vezettük be. Bevezettük a gyed, a csed, az örökbefogadási díj szja-mentességét, 2026. január 1-jétől pedig a különböző gyermeklétszám mellett, az egy gyerek, két gyerek, három gyerek után járó családi adókedvezményt megduplázzuk.

Működik a vidéki otthonfelújítási program (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), működik a lakhatási támogatás, indul és működik a „150 új gyár”.

Képviselő Úr! Ez az ország él, dolgozik, fejlődik, és köszöni szépen, minden külső nehézség ellenére a jövője is biztosított. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)