Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Igen, önökhöz fordulok, tisztelt fideszes és KDNP-s kollégák: szeretnék elismerést önök elé tenni, szeretném az elismerésemet kifejezni, mert nagy dolgot tettek.

Itt ez a nép, ez az önmagával vitázó, folyton kételkedő nemzet, de önöknek sikerült egy olyan dolgot tenni, egy olyan dologban egyesíteni a magyarokat, amiben még senkinek. Végre egy dolog, amiben mindenki ugyanúgy gondol, ugyanúgy érez: senki nem érti, hogy miért ragaszkodnak Nagy Mártonhoz. Soha egyetlenegy számot nem talált még el, egyetlenegy jóslata sem jött be. De hát mit is beszélek? Hiszen nem jósolni kell, jósolni a jósnő szokott olyan dolgokról, amelyekre nincs ráhatása, például az egészségügyről, például vagyonról vagy szerelemről. De Nagy Márton nemcsak jósol; neki dolga lenne a gazdasággal.

Árulják már el nekem, de őszintén: legalább egymás között, frakcióvendégként, valaha is számonkérték rajta a kontármunkáját? Sőt, ha kérhetem, aki reagál majd a hozzászólásomra, kezdje ezzel: nagyon örülök, hogy Nagy Márton a nemzetgazdasági miniszter, a személyes hitelességemet, becsületemet teszem rá, hogy a számai igazak, és fellendíti a magyar gazdaságot. És őszintén, komolyan, mondják már ki röhögés nélkül, hogy egyébként ez a repülőrajt, és szárnyal a magyar gazdaság.

De Nagy Márton csak a tünet, a betegség a miniszterelnök gazdaságpolitikai víziója, amelyet az Iparkamara küldöttgyűlésén vezetett elő. Azt mondta Orbán Viktor: az ellenzék nem kertel, új adónemeket akar bevezetni, vagyonadót és ingatlanadót, megemelnék a személyi jövedelemadót. Na, akkor tegyük ezt rendbe!

Először is, ha baloldali kormánya lenne ennek az országnak, akkor önök mind több adót fizetnének ‑ és mi is, én is. Szocialista politikusként felháborítónak tartom, hogy az itt ülők, beleértve magamat is, ugyanannyi adót fizetnek, mint egy átlag melós, mint az én volt kollégáim. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Nem ugyanannyit fizetünk! ‑ Százalékosan!) Ez nem igazságos.

Azután az is igaz, hogy a hatvanpusztai palotáért is fizetni kellene, vagy a kedves nagyvállalkozó apukának, vagy Orbán Viktornak; és fizetnie kellene a Mészáros családnak is a Ferrarik után. És eleve őrület, hogy Ferrarikról beszélünk, többes számban ‑ hogy egy családban több Ferrari is van! És akkor önök meg sikoltoznak, hogy jaj, istenem, vagyonadót akarnak bevezetni! Igen, fizessenek a gazdagok! (Nacsa Lőrinc: Rákosi Mátyás!) Mondják, miből lettek ezek a luxusautók? Gázszerelésből vagy közpénzből?

Orbán Viktor azt is fontosnak tartotta közölni, hogy szerinte a baloldali gazdaságpolitika nem szíveli a változásokat, vállalkozásokat, nem szíveli a sikert, alapvetően az irigységre épül és arról szól. Az a helyzet, hogy szívelnénk mi a sikert, de ilyesmi idehaza már évek óta nincs. És nem irigyek vagyunk, egyszerűen várjuk a magyarázatot, hogy miből lett a miniszterelnök veje milliárdos; hogy miből aggatja magára egy borsodi kistelepülés költségvetését Mészáros Lőrinc neje.

A miniszterelnök vízióját úgy nevezi, hogy nemzeti gazdaságpolitika útja. Szerinte ha a gazdaságról van szó, akkor őt nem érdekli az ideológia. Hát, két rossz hírem van. Amikor orosz, kínai és más külföldi érdekek alá rendelik a magyar gazdaságpolitikát, az minden, csak nem nemzeti. Tizenöt év példáit tudnám sorolni a metrókocsikon keresztül az atomerőműig, illetve a debreceni akkumulátorgyárig, ahol nem nézték a magyar érdekeket, hanem a külföldi befektetők érdekét nézték, a nagytőke érdekét nézték. És van egy még rosszabb hírem: nagyon is létező az önök gazdaságpolitikájának ideológiája ‑ úgy hívják, hogy neoliberalizmus.

Tisztelt Képviselők! Egy dologban viszont egyet kell értenem Orbán Viktorral: egy baloldali kormányzás valóban másképp festene. Kevesebb szegényt és kevesebb gazdagot akarunk. És igen, aki nem adóztat igazságosan, az nem kormányoz, hanem uralkodik. Az állandó harc helyett pedig jó lenne az együttműködés, és köztünk teljesen tiszta ideológiai vita van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.): mi kevesebb szegényt és kevesebb gazdagot akarunk, önök meg fordítva. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)