Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Szeretettel köszönöm én is a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy gyermekét egyedül nevelő, otthon ápoló édesanya, választókerületem egyik szavazópolgára keresett meg azzal fogadóórámon, hogy inkontinens lánya eddig ingyen kapott pelenkát, most viszont hirtelen fizetniük kell érte. Ez számukra nemcsak anyagi, hanem lelki teher is. Ez a döntés méltánytalan, nemcsak méltánytalan, hanem méltóságsértő is, akkor is, ha fogyatékkal élő, akkor is, ha idős, akkor is, ha krónikus betegről beszélünk.

Korábbi írásbeli kérdésem arra irányult, hogy miért döntöttek úgy, hogy a vizeletfelszívó segédeszközt, vagyis a gyógyászati célú pelenkát a jövőben 40 százalékkal drágábban lehet csak megvásárolni. A válasz megdöbbentett, mert egy dolog kiderült belőle világosan, hogy önök lényegében elismerték: árat emeltek. Döbbenetes, hogy még rájuk sem figyelnek, azokra, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Államtitkár úr, én bízom benne, hogy önnek soha nem lesz szüksége arra, hogy az állam gondoskodása segítsen önnek egy ilyen helyzetben.

Ezért a döbbeneten túl továbbra is kérdezem: hány családot érint ez az intézkedés? Milyen mértékben nőtt a kiadásuk? Vizsgálják‑e annak lehetőségét, hogy legalább méltányossági alapon tudjanak döntést hozni? De ezekre a kérdésekre én nem kaptam választ, ezért kérdezem újra: mikor hajlandók módosítani ezt a rendeletet, és mikor kapják vissza a rászorulók azt a támogatást, amit egy méltányos, emberséges társadalomnak kötelessége biztosítani? Nevükben tiltakozom, és a legkiszolgáltatottabbak rovására eldöntött áremelésük ellen újra és újra szólni fogok. Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps a DK soraiból.)