Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság van az emberért, és nem fordítva, szólna az alaptétel minden normálisan működő országban, de ott, ahol gyakorlatilag a módszerváltás óta egy neoliberális, újfeudális, szociopata versenyképességi paradigma érvényesül, amely szerint a versenyképességét az országnak az alacsony fizetések és a munkavállalói kiszolgáltatottság jelentik, sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania a mindenkori kormányzatnak a humántőke-képző rendszerek egyik legfontosabbikára, a szociális szférára. Mert higgyék el, kormánypárti képviselőtársaim, a legjobb befektetés, a legbiztosabban megtérülő befektetés, ha önök a magyar emberekbe ruháznak.

Csakhogy mit tapasztalunk? Azt, hogy önök 15 éve vannak hatalmon, de a szociális terület munkavállalóinak a jövedelmi viszonyai még mindig gyalázatosan alacsonyak. A legfiatalabbakat gondozó, a legidősebb honfitársainkat ápoló és a legelesettebbeket segítő szociális szakembereknek csak a máról holnapra való nyomorúságos vegetálást is alig biztosító bérezés maradt.

(12.50)

A permanens kormányzati mulasztás brutálisan érezteti a hatását a szociális szféra területén. Az itteni több mint 90 ezer dolgozó joggal érzi magát elárulva, becsapva és megalázva. Nem véletlenül volt kénytelen elismerni Pintér Sándor nem oly régen, hogy a gyermekvédelem területén is nagy az emberhiány, és hozzátehetjük: nemcsak ott, hanem az idősellátásban, és sajnos lehetne még sorolni ezeket az emberhiánnyal, szakemberhiánnyal küszködő területeket.

Tekintettel tehát a szociális dolgozók szociális válsághelyzetére, a Jobbik úgy gondolja, hogy ideje lenne egy érdemi bérfejlesztésnek, be is nyújtottuk a költségvetési módosító javaslatunkat. Tisztelettel érdeklődöm, hogy a kormány meghallja‑e végre a segítő hivatásban dolgozók segítségkérését. Várom a választ. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)