Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Renner Erika nevét már az egész ország ismeri. Nem azért, mert híres akart volna lenni, hanem amiatt, amit a lúgos orvos, Bene Krisztián, ez az elvetemült bűnöző elkövetett vele szemben; és azért, ahogy ő ebből felállt, ahogy kiállt az igazáért, ahogy megküzdött nemcsak ezzel a szörnyű traumával, hanem a magyar igazságszolgáltatási rendszerrel is, amely nem az áldozatot, hanem ha kellően fontos és jól bekötött elkövetőről van szó, akkor a bűnelkövetőt védi. Ezt nevezik másodlagos traumatizációnak, másodlagos viktimizációnak, és ez az, ami Renner Erika elmúlt több mint egy évtizedét meghatározta.

Ráadásul, ha nem lett volna mindez elég, akkor Bene Krisztiánnak egy rajongója Renner Erika zaklatójává vált ‑ mondjuk ki a nevét: Radnóti Lászlóról beszélünk ‑, aki nemrégiben a bíróságon megtámadta őt. Megtámadta az áldozatot a bíróságon egy újabb elkövető, valaki, aki folyamatosan, évek óta zaklatja; valaki, aki egy ügyészt életveszélyesen megfenyegetett, és ezért börtönbe is került egy időre.

Az ilyen eseteket kellene elkerülni a jogalkotás eszközeivel, mert tűrhetetlen az, hogy az áldozatok nem számíthatnak a jogszabályok és a jogalkalmazók, a magyar igazságszolgáltatás védelmére az ilyen esetekben sem. Erre tettem volna kísérletet idén márciusban, amikor benyújtottam egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely arról szólt, hogy a bíróságon az áldozat és a támadó ne találkozhassanak; az legyen az alapértelmezés ilyen ügyekben, hogy külön-külön hallgatják meg őket, a bíróságok folyosóin se találkozhassanak az áldozatok azokkal, akik korábban megtámadták őket. Találják ki, hogy mi lett ennek a törvénymódosító javaslatnak a sorsa? A fideszes többség az Igazságügyi Bizottságban néhány héttel ezelőtt leszavazta. És ezek után történt egy újabb ilyen eset magával Renner Erikával, hogy megtámadta a zaklatója a bíróságon, a tárgyalóteremben.

Miért kell megvárni minden egyes alkalommal, hogy az áldozatok újra áldozatok legyenek; hogy másodlagos, harmadlagos, sokadlagos viktimizáció zajoljon le? Miért nem képes az állítólag családbarát, az áldozatvédelemnek egy teljes évet szentelő, a nőket állítólag megbecsülő, tisztelő és védelmező, nagyon férfias keresztény, konzervatív kormány támogatni egy olyan javaslatot, amely megelőzi a másodlagos viktimizációt? Talán Renner Erika most májusi esete sem történhetett volna meg, ha önök az Igazságügyi Bizottságban megszavazzák a törvénymódosító javaslatomat. Én értem, hogy azokat az ellenzéki indítványokat, amelyek az önök hatalmát vagy harácsolását fenyegetik, elutasítják, de mit vétett egy ilyen javaslat, ami a bántalmazott nők, általában a bántalmazott emberek érdekeit képviselte?

Ezért most újra benyújtottam ezt a javaslatot, illetve pontosabban felkértem közös benyújtásra Tuzson Bence igazságügyi minisztert, akinek az államtitkára itt ül velem szemben, és nagyon remélem, hogy arról fog beszámolni most nekünk (Zsigó Róbert: Már megírtad a választ is?), hogy miniszter úr csatlakozik ehhez az indítványomhoz, hogy akkor legalább így átmehessen a fideszes többségén a bizottságnak és az Országgyűlésnek a nők másodlagos viktimizációját megakadályozó, megelőző javaslat.

Ez nem egy embernek a dolga, bár úgy tűnik, mintha Renner Erika egy személyben ért volna el minden apró előrelépést az áldozatvédelem területén az elmúlt években. Ne hagyják már az áldozatokra azt, hogy a jogalkotási munkát is ők végezzék el, amellett, hogy kiállnak önmagukért, és kiállnak minden más bántalmazott mellett ezen keresztül! Kapják már össze magukat! Államtitkár úr, álljon fel, mondja azt, hogy nagyon sajnálják, hogy nem támogatták az előző körben a javaslatot, és a minisztere vagy ön személyesen akár támogatni fogja a bíróságokon való ismételt áldozattá válást megelőző törvénymódosító javaslatomat.

Tényleg, adok önöknek egy esélyt, hogy komolyan gondolják‑e azt, amit időnként mondanak (Moraj a kormánypárti padsorokban. ‑ Nacsa Lőrinc: „Villa” Bence!), vagy abból kell kiindulni, amit Orbán Viktor mondott, hogy ő nőügyekkel nem foglalkozik. Márpedig nőügyekkel is foglalkoznunk kell, az áldozatok, a bántalmazott nők érdekében. Kíváncsian várom válaszát. (Kunhalmi Ágnes tapsol.)