Bánki Erik (Fidesz)

BÁNKI ERIK, a Gazdasági Bizottság elnöke: Természetesen kívánok válaszolni. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Dávid Ferenc képviselő úr, alelnök úr volt az első felszólaló ebben az ügyben. Egyetértek alelnök úrral abban, hogy fokozott óvatossággal kell kezelni a bírságok áthárításának a kérdését. Ebben teljesen egyetértünk egymással. De azt gondolom, hogy a szerződések egyoldalú módosítására csakis szigorú jogszabályi keretek között kerülhet sor, tehát ez önmagában biztosítja azt, hogy nem lehet felelőtlenül, hasraütésszerűen áthárítani ezeket a bírságokat. Tehát azt gondolom, hogy a jelenlegi szabályozás‑e tekintetben jó, ha ennél szigorúbb vagy jobb szabályozást találna az alelnök úr, akkor készséggel állok a vita elébe, hogy ezt megvitassuk, hogy érdemes‑e ezt esetleg még tovább szigorítani.

Az alapítvány múltjának a kérdésköre nem lehet ennek a törvénymódosításnak a része, ezt mondom valamennyi felszólalónak. Hiszen Tordai Bence képviselő úr erre hivatkozott a hozzászólásában, hogy egy visszaható hatályú jogalkotásnak mindig vannak kockázatai, és korábban is volt már több ilyen parlamenti döntés, volt olyan, amit az Alkotmánybíróság vetett el, nagyon helyesen, mert a jogbiztonságot alapjaiban rengetheti meg egy ilyen szabályozás.

Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy minden, az alapítvány működésével kapcsolatos kérdéskört a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni. Erre az Állami Számvevőszéknek van lehetősége, ezt meg is tette, feljelentést is tett ebben az ügyben nemcsak az Állami Számvevőszék, hanem maga a Nemzeti Bank is, a feljelentések alapján pedig a rendőrségi vizsgálatok most is folynak. Úgyhogy én is reménykedem abban, hogy a lehető legalaposabb és lehető legrészletesebb, legrészletesebb vizsgálat folyik ebben az ügyben, amelynek a végén meg fogjuk tudni azt, hogy kik, milyen céllal vagy milyen érdekkel mulasztottak, és milyen súlyú mulasztást követtek el, és nyilvánvalóan a bíróság pedig majd eldönti, hogy ezeknek a mulasztásoknak milyen következményei lesznek.

Azzal is egyetértek, amit alelnök úr felvetett, hogy az alapítványi vagyon esetleges gyors kiárusítása jelentős veszteségekkel járhat. Ez valóban egy komoly kockázat, ezért kell megfontoltan és körültekintően eljárni ebben az ügyben. Arra kérem minden képviselőtársamat is, hogy minden nyilatkozatával mérlegelje azt, hogy annak a nyilatkozatnak a politikai hozadéka ér‑e annyit, mint adott esetben az alapítványok működésével kapcsolatos vizsgálat, annak következményei, majd ennek az alapítványi vagyonnak a kiárusítása, és annak a bevételeit, amely természetesen a Magyar Nemzeti Bankot illeti meg (Csárdi Antal közbeszól.), mennyire kockáztatja. Én is meghallgattam, képviselőtársam, és nem kiabáltam bele abba, amit ön mondott. Kérhetek ennyit? (Csárdi Antal: Igen, csak ön tud válaszolni, a lezárt vita után szól csak hozzá!) Köszönöm. (Csárdi Antal: Kérem!)

Szabadi István képviselő úr a Mi Hazánk képviseletében számos fontos kérdést vetett fel a felszólalásában. Viszont van egy olyan kérdéskör, amelyben tárgyi tévedéseket fogalmazott meg. Képviselő úr, szeretném erre felhívni a figyelmét, és szeretném a rossz értelmezését pontosítani, ha megengedi.

A magántőkealapoknál azt feszegette a képviselő úr, hogy a pénzmosás elleni törvény hatálya nem vonatkozik az alapítványokra, hozta példaként is, hogy egy magánszemélynek vagy egy cégnek sokkal szigorúbb jelentési kötelezettsége van ebben a tekintetben, mint a magántőke-alapítványoknak. Ebben téved a képviselő úr, hiszen éppen 2025-től, tehát ez év január 1-jétől változott meg a jogszabály, és a 2025. január 1-jétől életbe lépett törvény gondoskodik arról, hogy a magántőkealapok tekintetében is ugyanolyan szigorú jelentési kötelezettség és ugyanolyan szigorú információközlési kötelezettség legyen, mint akár a magán-számlavezetők vagy a céges számlavezetők esetében.

Arról is beszélt a képviselő úr, hogy a magántőkealapoknak az az előnyük, hogy a tényleges tulajdonos nem látszik mögöttük. Ez tévedés. Idézem a törvényt, amely pontosan ezt garantálja, hogy látszódjon a tényleges tulajdonos: tényleges tulajdonos lehet egy zártkörű befektetési alap esetében az a természetes személy, aki egyedül vagy ‑ a polgári törvénykönyv 8. § (1) bekezdés 1. pontja szerint ‑ közeli hozzátartozójával együttesen a befektetési alapban kibocsátott befektetési jegyek legalább 25 százalékát tulajdonolja. Tehát ő valóban tényleges tulajdonos.

Olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén, amely a befektetési alapban kibocsátott befektetési jegyek legalább 25 százalékát tulajdonolja, e befektető a) vagy b) pont szerint tényleges tulajdonosnak tekinthető. Tehát egy korábbi rendelkezés a 25 százalék fölötti tulajdonrészesek esetében szintén ‑ mint ami egyébként egy részvénytársaság esetében is ugyanígy van, képviselő úr ‑, tehát egy részvénytársaság esetében is csak a 25 százalék feletti tulajdonnal rendelkező tulajdonosokat kötelező a részvénykönyvbe bejegyezni. Ez nincs másképp a magántőkealapoknál sem.

Illetve ugyanennek a szakasznak a c) pontja azt mondja, hogy az a természetes személy, aki az általa egyedül vagy a polgári törvénykönyv 8. § (1) bekezdés 1. pontja szerinti közeli hozzátartozójával együttesen birtokolt befektetési jegyek alapján jogosult a zártkörű befektetési alap kezelési szabályzata meghatározott feltételeinek, módosításának jóváhagyására vagy az alapkezelés átruházásának jóváhagyására, továbbá ilyen jogosultsággal egyedül rendelkező jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, befektető esetén a befektető a tényleges tulajdonosa. Tehát itt is kötelező, meg kell hogy jelölje azt a tényleges tulajdonost, aki valójában ennek a magántőkealapnak a tulajdonosa.

Tehát azok a hozzászólások, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a magántőkealapokat azért lehetett létrehozni Magyarországon, mert eltüntethető mögötte a tényleges tulajdonos, sőt a képviselő úr az offshore cégekkel egy szintre rakta ezeket a magántőkealapokat, ez nem fedi a valóságot. Ez Nyugat-Európában is élő példa, az Egyesült Államokban is, a magántőkealapoknak a szabályozása pont ugyanúgy történik, mint Magyarországon.

(Dr. Vinnai Győzőt a jegyzői székben Gelencsér Attila váltja fel.)

Tordai Bence Képviselő Úr! Megtisztelő, hogy a képviselő úr azzal kezdte a hozzászólását, hogy nekem köszönhető az, hogy a közpénzjellegét elveszítette a Magyar Nemzeti Bank forrása. Képviselőtársam tévedésben van e tekintetben is. Itt is gyűjtöttem nemzetközi példákat erre vonatkozóan, hogy hogyan is működik ez a rendszer. Azt mondja… (Tordai Bence: …a lehetőségét megteremtette!) Ja, ez más! (Derültség az ellenzéki képviselők soraiból.) Látjuk? Már megint a csúsztatás! (Derültség.) Tehát hogy én tettem, én vontam ki, miattam vesztette el a közpénzjellegét vagy a lehetőségét annak. Téved abban is, képviselő úr egyébként! Ugyanis a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott alapítványok a Magyar Nemzeti Bank nyereségéből létrehozott alapítványok. Tehát nem költségvetési támogatással, nem állami támogatással hozta létre, hanem a Magyar Nemzeti Bank… (Tordai Bence közbeszól.)

(13.40)

Csak szeretném elmondani a képviselő úrnak is: megint csak számos hibás feltételezés; nem tudatlanságnak tudom be, leginkább szándékos csúsztatásnak.

Több alkalommal hivatkoztak a kormányra a Magyar Nemzeti Bank működésével kapcsolatban, miközben pontosan tudják képviselőtársaim, ha olvasták a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt ‑ feltételezem és remélem, hogy igen ‑, hogy a kormánynak az égvilágon semmi köze a jegybank működéséhez. Sőt, Csárdi Antal képviselő úr még azt az őrültséget is elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank tulajdonosi jogait a Pénzügyminisztérium gyakorolja.

Képviselő Úr! Olvassa el a jegybankról szóló törvényt: a Magyar Nemzeti Bank tulajdonosi jogait a Magyar Nemzeti Bank elnöke gyakorolja, aki a kormánnyal kapcsolatban semmilyen kötelezettséggel nem rendelkezik, egyedül az Országgyűlésnek tartozik évenkénti beszámolási kötelezettséggel, mint ahogy a Gazdasági Bizottság tagjaként ön is tudja, hogy minden évben egyébként erről a beszámolási kötelezettségéről gondoskodtunk, és ezt az Országgyűlés átruházta a Gazdasági Bizottságra, ahol ezek a beszámolók megtörténtek. Nem a Pénzügyminisztérium a tulajdonosi jogok gyakorlója és a felügyelője a Magyar Nemzeti Banknak, tehát ilyen értelemben a korábbi pénzügyminiszter, Varga Mihály semmilyen jogi lehetőséggel nem rendelkezett arra, hogy beavatkozzon bármilyen ügyben is, ami a Nemzeti Bankot érinti, és a kormánynak semmilyen kötelezettsége és felelősségvállalása a jegybank működése során nem volt és nem is lehet.

Ezt európai uniós jogszabályok is biztosítják, hiszen maga az Európai Központi Bank az, amely gondoskodik arról, hogy egyetlen ország nemzeti bankjának a működésébe se avatkozhasson bele egyetlen nemzeti kormány sem. Hiszen az a lényege ezeknek a bankoknak, hogy függetlenek. A világon egyetlenegy olyan jegybank van, egyetlenegy az egész világon, amely nem független, és amely magánkézben van, ez a Fed, az amerikai jegybank, magánkézben lévő, magántulajdonban lévő bank. Az összes többi helyen állami tulajdonban van a bank, és önállóan, függetlenül működik, az Európai Unióban pedig garantáltan minden jegybank kormányoktól függetlenül működik, ahogy így van ez Magyarországon is.

Hogy mit csináltak ezek az alapítványok egyébként, alapvetően mire jöttek létre; ugye, Csárdi képviselő úr elmondta azt is, és ezt kikérem magamnak, és ha nagy nyilvánosság előtt ezt megismétli, hogy nekem bármilyen közöm van ahhoz, hogy ezek az alapítványok létrejöttek, és bármilyen ráhatásom van arra, hogy ezek hogy működtek, azt határozottan visszautasítom, és fel is fogom önt jelenteni. Semmilyen közöm nincs az egészhez. Ugyanúgy, ahogy most ennek a törvénynek a benyújtását is a Magyar Nemzeti Bank kezdeményezte, a jegybankelnök úr személyesen, hiszen ő kereste meg a miniszterelnök urat azzal, hogy szeretné módosítani ezt a törvényt, a Gazdasági Bizottság pedig annak a szellemében nyújtotta be a törvényjavaslatot, amit a Magyar Nemzeti Bank elnöke kért.

Ugyanez történt korábban az alapítványok létrehozásának lehetőségét megteremtve, ugyanúgy a Magyar Nemzeti Bank elnöke kérte azt az Országgyűléstől és a kormánytól, hogy módosítsuk ezt a jogszabályt. Az csak egy technikai kérdés volt, hogy személyesen én nyújtottam be a javaslatot mint a Gazdasági Bizottság elnöke, most pedig a bizottság. Semmi közöm egyetlen alapítványhoz sem és azok semmilyen működéséhez sem, mint ahogy az is hazugság, képviselőtársam, amit mondott… ‑ szó szerint felírtam, mert az is egy őrült állítás. (Iratai között keres.) Mindjárt megkeresem, bocsánat! Annyi papírom van már. Egy pillanat türelmet kérek, képviselőtársam! Igen, itt van! Valahogy így fogalmazott, még leírni se nagyon tudtam, annyira értelmetlen volt: „Maffiapolipként hálózzák be a kormány tagjait a jegybank alapítványai”. Miről beszélünk?! Majd utána felsorolja Windisch Lászlót ‑ nem a kormány tagja, sőt az Állami Számvevőszék elnöke, aki vizsgálta, és aki feljelentést tett az ügyben ‑, felsorol engem mint a törvényjavaslat benyújtóját ‑ amit épp az előbb utasítottam vissza ‑, felsorolja Varga Mihályt ‑ aki ugyan a kormánynak tagja volt, de semmilyen ráhatása nem volt a jegybank működésére ‑, Nagy Mártont ‑ aki nem volt a kormány tagja, a jegybank alelnökeként dolgozott, mégis akkori kormánytagként beszél róla ‑, és Lezsák Sándort, aki szintén nem tagja a kormánynak.

Tehát megint beszél valamiről, és az állításai mögött semmilyen valóságtartalom nincs. Tudjuk pontosan, csakis azért teszi ezeket a kijelentéseket, hogy minél nagyobbakat tudjon mondani, hogy minél inkább esélye legyen arra, hogy az ellenzéki sajtó ezt felkapja, és azzal rövid távú népszerűséget szerezzen magának. Szerintem ez hosszú távon egyébként nem vezet semmi jóra, különösen semmi köze nincs egyébként az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, de azt már régen megszoktuk, hogy arról a képviselőtársam soha nem beszél.

Ja, és a legnagyobb lódítás, vagy nem is tudom, minek nevezzem, a legnagyobb képtelenség, amit képviselő úr állított a mostani beszédében, de nem lepett meg a felvezetés kapcsán, az, hogy mi valamennyien, a Fidesz és a KDNP képviselői, érintettek vagyunk és felelősek vagyunk ebben az ügyben. Ezt is határozottan visszautasítom, képviselő úr, szemenszedett hazugság, amiről beszél. (Csárdi Antal közbeszól.) Ennyi erővel ön azt mondja, hogy ugyanígy részesei vagyunk, mondjuk, a Quaestor-ügynek? Vagy részesei vagyunk a Buda-Cash-ügynek? Vagy bármilyen olyan ügynek, amelyben a parlament által elfogadott jogszabályok megszabta működési keretek között tisztességtelenül visszaélnek a lehetőségeikkel, vagy szándékosan csalnak? És azokhoz az emberekhez hasonlít bennünket, jogalkotókat, hogy nekünk abban bármilyen felelősségünk van?! Szégyellje magát, képviselő úr! (Csárdi Antal közbeszól.) Ez komolytalan, és ebben a parlamentben elfogadhatatlan viselkedés, amit ön tanúsít. Szégyellje magát, és gondolkozzon el azon, hogy lehet ilyen szintű állításokat megfogalmazni, ami terhelő következményekkel jár adott esetben a kormányzati képviselőkre! Ilyen nincs, ezt ön pontosan tudja. (Csárdi Antal közbeszól.)