Dr. Dávid Ferenc (DK)

DR. DÁVID FERENC (DK): Nem szándékoztam szólni, de ha Bánki úr megszólított, akkor valóban azért, mert sokat szoktunk beszélgetni ilyen kérdésekről. Természetesen korrekt az a kifejezés, hogy lineáris adórendszer van, és azon sem vitatkoztunk soha, hogy abszolút értékben természetesen egy százezer forintos jövedelemhez kevesebb adótartalom van ‑ most szja-val számolva ‑, mint egy egymilliós jövedelemhez.

De mi azt gondoljuk ‑ és azt gondolom, hogy helyesen gondoljuk ‑, hogy ez kevés, hogy ennél sokkal jobban ki kell fejezni. Olyan nagyok a jövedelmi távolságok Magyarországon, hogy akinek magasabb a jövedelme, arányaiban többel kell hozzájárulnia, mint, mondjuk, egy alacsony jövedelműnek.

(12.20)

Nekem is kevés az időm. A tao vonatkozásában is vitatkozom elnök úrral, mert azt gondolom, hogy azok a multinacionális cégek, és én a komolyakra gondolok, amelyekben önök is részt vesznek egyébként, hogy bejöjjenek az országba, nem fognak azért elmenni az országból, mert 9 százalékról fölemeltük 15-re. Egy varroda, egy manufaktúra öt percen belül szerel, és viszi az egészet, de az Audi meg a többi nem fog. És ha az anyaországukban meg tudják fizetni a 15 százalékot, akkor itt is meg tudják fizetni. Másodszor, ezt ön is tudja, elnök úr: ezek a multicégek a kutatás-fejlesztést, beruházást még ebből a 9 százalékból is leírják, és sokan közülük praktikusan 3-4 százalék taót fizetnek, gazdag, tőkeerős nagy cégek. Nyugodtan meg lehet őket adóztatni, nem kifosztani, hanem normatív módon megadóztatni. Ez a különbség a kettőnk közti véleményben. Köszönöm szépen a türelmet.