Dr. Dávid Ferenc (DK)

DR. DÁVID FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! A 11919. számú törvényjavaslat deklarált célja a ’26-os költségvetés megalapozásához szükséges törvénymódosítások benyújtása. Összesen több mint 30 törvény kisebb-nagyobb módosításáról van szó, tehát egy nagyon nehezen kezelhető salátatörvényről. A javaslat nagy része valójában nem a költségvetést alapozza meg, hanem a kormány egyébként is szükséges törvénymódosításokat hajt végre. Ezek túlnyomó többsége, mintegy húsz módosítás jogtechnikai jellegű, szövegpontosító, illetve az európai uniós jogharmonizációval összefüggő, és egy sor további javaslat pedig nem is gazdasági jellegű változtatást tartalmaz.

A javaslat legfontosabb elemeit csak felsorolásszerűen mondom én is, ahogy elnök úr is így említette meg. Nyilvánvalóan fontos nagyon a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, a bányászatról szóló törvény módosítása, a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvény, az államháztartásról szóló törvény, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról, az államháztartásról szóló és a fenntartható finanszírozás és egységes vállalati felelősségvállalás ösztönzését szolgáló környezettudatos, társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe vevő, vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól szóló törvény módosítása.

Összességükben a technikai módosítások, jogharmonizációs intézkedések alapvetően elfogadhatóak lennének, de miután egy bonyolult salátatörvényről van szó, összességében nagyon nehéz kezelni, és meg is indokolom, hogy mi a problémám. A javaslat nagy része nem a költségvetés megalapozását szolgálja. A törvényjavaslattal kapcsolatban nem állnak rendelkezésre részletes elemzések, hatástanulmányok, ezért a változások hatása nagyon nehezen ítélhető meg. Hatásvizsgálati lapot ugyan csatoltak a tervezethez, de ez igazán érdemi információkat nem tartalmaz. Azt sem jelzik, hogy megtörtént‑e az igazságügyi tárcával kötelezően lefolytatandó egyeztetés. A tervezet áttekintését, értelmezését nehezíti és egyes esetekben ellehetetleníti, hogy nem tartalmaz magyarázatokat, a szöveg egyszerre több mint 30 darab jogszabályt érint, ezért az előterjesztés alig-alig áttekinthető, és annak kezelhetőségében még egy tartalommutató sem segít. A régi és az új szöveg egybevetését segítő kiemelések hiányoznak, nem jelentették meg a jogszabály szövegét egységes szerkezetben, és a végén mondanám, az ESG-törvény módosítása a fenntartási, fenntarthatósági kockázatokat szerintünk növeli.

Egy rövid visszatekintést szeretnék tenni még a mondanivalóm keretében. 2023-mal kezdeném. A 2023. évre elfogadott állami költségvetésben 4,1 százalékos GDP-gyarapodás került elfogadásra a parlament előtt, amit aztán annyira nem sikerült teljesíteni, hogy mínusz 0,7 százalék lett a végeredmény. Tehát nem néhány tizedes eltérésről van szó, hiszen ez esetben nemcsak a mértékben tévedtek hatalmasat, hanem még az előjel sem stimmelt. Na most, ha a gazdasági növekedésre vonatkozó irányszámban 4,1 százalék helyett mínusz 0,7 lesz, ez aztán szépen meg is jelent a költségvetésben.

(9.50)

Folytatom. Nagy Márton gazdasági miniszter úr a 2024. évre 4 százalékos GDP-bővülést jósolt, ami végül mindössze plusz 0,6-ra mérséklődött. Egy ország örült annak, ha a mértéket nem is, de az előjelet végre eltalálta a miniszter. Én ezért örök károgóként hozzáteszem, hogy a 2023-as mínusz 0,7 és a 2024-es plusz 0,6 gyakorlatilag azt jelenti, hogy szeretett hazánk ebben a két évben, ’23-ban és ’24-ben egy jottányit nem lépett előre, a gazdasága egy helyben toporgott. Ennek negatív költségvetési hatásait most nem ragozom, de gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy stagnáló gazdaságban az ismert pénzköltési gyakorlat mellett nem folytatható kiegyensúlyozott fiskális politika.

Akkor térjünk rá az idei évre! Az idei évre vonatkozó költségvetést nem olyan régen fogadta el a parlament ‑ ha jól emlékszem, december 20-án. Ebből látjuk azt, hogy decemberben elfogadtak egy 3,4 százalékra tervezett GDP-növekedési irányszámot, ma már, három hónap után, ez az irányszám csak 2,5 százalék. Ez gyorsan ment. Három hónap alatt az álmok szertefoszlottak, a törvényben is rögzített 3,4 százalék érvénytelenné vált. Jelzem, a költségvetési pozíció is romlik ebben az évben, már most tudjuk, hogy a 3,7 százalékos idei hiányt képtelenség tartani, az új hiánycél 4 százalék. A 2,5 százalékos növekedési terv is bizonytalannak tűnik, ami persze már egy lefele korrigált szám. Sokan ezt is megalapozatlannak ítélték egy hónappal ezelőtt. A Kopint-Tárki 1,7-et írt, az Egyensúly Intézet 2 százalékos növekedést, és a kormányközeli Századvég Konjunktúrakutató Zrt. is a 2,5 helyett már csak 2,3 százalékos bővülést prognosztizált. És akkor a napokban jött az új hír: az Európai Bizottság prognózisa már csak 0,8 százalékos bővülést jelez előre.

Azért álljunk meg egy szóra! Míg a kormány hivatalosan 2,5 százalékos növekedést tart reálisnak, az Európai Bizottság ennek a harmadát. És ha tegnap hallgatták az egészen aktuálisat ‑ még le sem tudtam írni a hozzászólásomban ‑, tegnap a gazdasági miniszter nyilatkozata már ennél is drámaibb körülményeket vázolt fel, és elmondta, hogy bizony a német gazdaság továbbra sincs rendben, és a magyar gazdaság belső fogyasztására építik ennek az évnek az irányszámait. Még azt is elmondta, hogy az ipar és az építőipar hogy stagnál, és az ipari beruházások termőre fordulása csak az év végén válik reálissá. Ezzel nekem az a rettenetesen nagy problémám, hogy ezt már a harmadik évben hallgatjuk, hogy majd jövőre, majd jövőre, majd jövőre. Ez ugye, azt is jelenti, hogy a költségvetésnek az irányszámai ‑ ki tudja, már hányadszor ‑ nem lesznek tarthatók.

Jön a következő témakör. Eddig ’23-ról, ’24-ről és ’25-ről beszéltem. Önök most beterjesztettek egy költségvetést, amit ‑ úgy tudom, mert nem figyeltem személyesen ‑ iszonyatos nagy viták öveztek a tegnapi napon, rengeteg kritikát kapott az ellenzéki képviselőktől, hogy ez a költségvetés egészen biztosan megalapozatlan. Ha az elmúlt három évben egyszer sem sikerült eltalálni a növekedés számait, az infláció számait és az összes többi gazdasági paramétert, akkor engem ‑ hogy mondjam? ‑ majdnem mosolyra fakaszt, hogy a gazdasági miniszter ebben a helyzetben már tavasszal olyan számokat mond, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar kormány évek óta a sötétben tapogatózik, az alagút vége sajnos nem látszik. Ezért a közismerten rossz jóstehetségéről ismert Nagy Márton bedobta a ’26-os évre, hogy békeköltségvetést készítenek; jelzem, a tavalyi is az volt.

A növekedés ‑ és itt akkor a számokra megint hivatkoznom kell ‑ Nagy miniszter szerint jövőre 4,1 százalék lesz. Ezt a célszámot fogjuk hallgatni egészen a választásokig, és a jövő évi parlamenti választások után ezt a számot majd megint meg lehet felezni, és meg lehet harmadolni. Tehát jól jegyezzük meg: a megalapozatlan költségvetés 4,1 százalékos gazdasági növekedést mond, 3,6 százalékos inflációval számol, és 3,7 százalékossal számol a ’26. év vonatkozásában. Már csak zárójelben jegyzem meg: már ki tudja, hányadszor nem sikerült a hiánycélt 3 százalék alá szorítani, mint ahogy a GDP-arányos adósságszolgálat ‑ már nem is emlékszem, hogy hány éve ‑ megint nem fog tudni 70 százalék alá menni.

Mindezek ismeretében azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés egy fantazmagória és az alátámasztó törvény, naná, hogy az. Ezért a Demokratikus Koalíció ‑ mondhatom valamennyiünk nevében ‑ ezt a fajta megalapozást szolgáló törvényt nem fogja támogatni. Elnök asszony, köszönöm a figyelmet és a türelmet. (Földi Judit tapsol.)