Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Röviden szeretnék reagálni azokra a felszólalásokra, amelyek elhangzottak. Előrelátó voltam, mert jó pár kérdésre válaszoltam már az expozé tekintetében is. Képviselő asszonynak mondom, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket felvetett, jórészt választ adtam, de föltett olyan kérdést is, amire szeretném még egyszer elmondani, hogy mi az indoka, Apáti képviselő úrnak is, hiszen föltette azt a kérdést, ami a bírósági eljárásokra vonatkozik: miért közigazgatási eljárás, és miért bírósági eljárás? Mikor kell bírósági eljárást alkalmazni és mikor közigazgatási eljárást? A bírósági eljárások akkor indokoltak, ha van valamilyen jogviszony a felek között, és a jogviszony esetében döntést kell hozni.

Mint említettem az expozéban is, hagyományosan egyébként ilyen volt valamikor az ingatlan-nyilvántartás is, de a világ elment mindenhol abba az irányba, hogy ezeket a típusú eljárásokat közigazgatási eljárássá alakították át.

(9.10)

Az ilyen típusú cégnyilvántartáshoz kapcsolódó vagy ahhoz hasonló eljárásokat legutóbb, ha jól emlékszem, Bulgáriában alakították át bírósági eljárásból közigazgatási eljárásba, és egyébként Európa jelentős részében ezek soha nem is voltak bírósági eljárások. Ezek mindig a németes típusú jogrendszerekben voltak bírósághoz kapcsolódóak, de folyamatosan ‑ tekintettel a gyorsaságra meg az ember kikapcsolására ‑ engedik el a bírósági eljárást. Mint említettem, a bíróságban mindig bírónak kell lenni ennek a végén, és mindig emberi döntés kell; amikor automatikus döntési eljárásokat csinálunk, akkor ez indokolatlanná válik.

Szeretném megemlíteni azt a teljesen jogos felvetését, ami a civil eljárásokhoz, bejegyzési eljárásokhoz, változásbejegyzési eljárásokhoz kapcsolódik, ezt képviselő asszonynak is mondom. Tehát nem tudom, jogászként próbáltak‑e egyébként civil szervezetet létrehozni és civil szervezetet módosítani. Gratulálok annak, akinek ez elsőre sikerült! És valóban, ahogy Apáti képviselő úr is mondta, én is többször belefutottam abba, hogy megcsinált az ember ügyvédként egy ilyen civil szervezetet, benyújtotta a bírósághoz, nagy nehezen benyújtotta, és azt gondolta az ember, hogy ha van egy mintája, ami alapján ha létrehoz egy másik szervezetet, akkor ezt be fogja majd jegyezni a bíróság, és mit ad Isten, ez nem történt meg.

Ezért érdemes most a nyilvántartást teljesen egységessé és gyorssá tenni, és azokat a mérlegelési szempontokat, amelyek az anyagi jogi mérlegelési szempontok, kikapcsolni a rendszerből. És az új nyilvántartási rendszer erőteljesen ehhez kapcsolódik az automatikus bejegyzéssel, mert ott már csak a törvényi feltételek meglétét kell ellenőrizni, tehát azt, hogy az adatok megvannak‑e, és azt a felelősséget, hogy akár az alapító okirat vagy az alapszabály a törvénynek megfelel‑e, a bíróság már nem ellenőrzi ilyen szempontból egy automatikus bejegyzési eljárásban.

De tekintettel arra, hogy a civil szervezetek képviselői nem mindig jogászok, és nem feltétlenül felkészültek e tekintetben, ezért azt az utat meghagytuk, hogy egy teljes eljárásban azért legyen egyfajta ellenőrzés, de a civil szféra számára igazából rendkívüli könnyítést jelent az, hogy egy gyors, egyszerű eljárásban be lehet jegyezni a változást, meg be lehet jegyezni újfajta szervezeteket is. Én azt gondolom, hogy ez egy fontos változtatás, amely nemhogy lassítani fogja, hanem gyorsítani fogja egyébként a civil szféra ez irányú fejlődését, és gyors bejegyzési eljárásokat, gyors változásbejegyzési eljárásokat eredményez. Már csak azért is, mert nagyon sokszor előfordul, hogy pont ennek következtében olyan képviselők vannak bejegyezve civil szervezetek esetében, akik már rég nem képviselői az adott szervezetnek, csak a bonyolultság, a nehézség, a zavaros eljárás miatt az átvezetésre nem került sor, és ebben ideje rendet tenni. Egy egységes jogiszemély-nyilvántartás esetében a gyors, alapos bejegyzéseket lehetővé kell tenni és meg kell erősíteni a következő időszakban.

Miért rendeletalkotás és miért új hatóság? Egyrészt tekintettel arra, hogy nem most lép hatályba a jogszabály, és nagyon jó volt a felvetés arra vonatkozólag, hogy az informatikai rendszernek ezt követnie kell, természetesen mindezt úgy csináltuk, hogy az informatikairendszer-fejlesztés alapjait elkezdtük kidolgozni, és mellette dolgoztuk ki ezt a jogszabályt. Általában a jogalkotó azt a hibát követte el a múltban, hogy megalkotott egy jogszabályt, majd megpróbálta a jogszabályt úgy leképezni informatikailag, hogy az elején a kettőt nem egyeztette össze. Ezért most mi ezt úgy csináltuk, hogy ahogy alkottuk a jogszabályt, folyamatosan ellenőriztük azt, hogy az informatikailag egyébként leképezhető‑e mint megoldás, és ezért a kettőt együtt építettük. Megépítettük a jogszabályt, és most kezdődik majd maga az informatikai építkezés is arra a struktúrára, ami már alkalmas arra, hogy a későbbiekben informatikát építsünk rá. Ez az informatikai része.

A rendeletalkotás tekintetében viszont nagyon fontos az, hogy az ember szétválassza egymástól a stabil tényezőket, tehát azt, aminek egy törvényalkotás során stabilan, hosszú távon meg kell maradnia, és megtalálja azt, hogy egyébként hol van a rendeletalkotásnak a terepe. Tehát azokban az esetekben, amelyek képesek gyorsan változni, érdemes rendeletet alkotni, az mindig a végrehajtó hatalomnak a feladata, és a jogalkotónak, mármint a törvényalkotónak az alapvető, stabil lábakat kell megalkotnia. Ebben az esetben is így van, például a kockázatelemzés esetében is, hogy az alapvető tényezők, hogy mik jelentenek kockázatokat, szerepelnek a jogszabályban, de mivel itt arra kell felkészülnünk, hogy mondjuk, sokszor cégeket hoztak létre arra, hogy különböző csalási formákat alkossanak meg, erre viszont nagyon gyorsan reagálni kell, és itt szaladni kell a bűnözők után, vagy esetleg, ha az embernek megvan a képessége rá, hogy előre lásson ‑ bár a jog általában nem a jövőbe lát, mint ahogy egyikünk sem lát a jövőbe, hanem leképezi egyes minták alapján azt, hogy mi fog következni a jövőben ‑, és ahol gyors reagálásra van szükség, mint például a kockázatelemzés esetében, ott meg kell adni azt a jogalkotási lehetőséget, hogy gyorsan lehessen reagálni azokra a tényezőkre, amelyek egyébként a visszaéléseket eredményezik. Tehát én nem látom azt a problémát, ami itt egy garanciális problémát jelentene. Itt arról van szó, hogy az alapokat le kell fektetni a törvényben, azt, hogy mik az esetek, és az eljárásrendet pedig egyébként rendeletben érdemes megcsinálni. Ez segít abban, hogy gyors működésünk legyen.

És itt utalok vissza a végelszámolással vagy a felszámolással kapcsolatos megjegyzésére képviselő úrnak, mert nem ebbe a körbe tartozik a felszámolásnak vagy pedig a végrehajtásnak a kérdésköre, az egy másik jogalkotási rész. Itt az informatikai átláthatóságnak valóban nagyon nagy jelentősége lesz, de azért utaltam arra, hogy itt a rendeletalkotásnak jelentősége van, mert ezekben az esetekben mindig előáll az, hogy gyors reagálásra van szükség, és amikor a visszaélések megakadályozásának egy másik módjáról beszélünk, mondjuk, a cégalapítások tekintetében, vagy akár bármilyen szervezetet létre lehet hozni jogellenes célra, csak azt látjuk, hogy ez nem mindig látszik, mondjuk, egyetlenegy esetből, hanem elemzések alapján lehet meglátni, hogy hoppá, itt olyan cégeket hoznak létre, amelyek, mondjuk, áfacsalásra jönnek létre szépen sorban, akkor ezekre folyamatosan, gyorsan kell tudni reagálni. Itt viszont szükséges az, hogy egy rugalmasabb rendszert hozzunk létre, és itt van jelentősége a jogalkotási folyamatnak.

Mi az elképzelés a rendeletalkotási folyamat kapcsán a szervezettel kapcsolatban? Apáti képviselő úr tette fel a kérdést, hogy milyen szervezetet szeretnénk létrehozni. Nos, a jelenlegi elképzelésünk az, hogy mindezt az Igazságügyi Minisztérium alatt hoznánk létre. Tehát ilyen értelemben nem egy külön hatóságot hozunk létre, hanem az Igazságügyi Minisztérium egyik szervezeti egysége lenne az, amelyik ezt létrehozza. De itt azért nem érdemes törvényi szinten belemenni ebbe, mert a mindenkori kormányzatnak van lehetősége arra, hogy meghatározza azt a működési rendet, ahogy ez működik.

Egyébként azért indultunk el gondolati szinten ebbe az irányba, mert a nyilvántartások vezetése az európai gyakorlatnak megfelelően általában az igazságügyi miniszterek, minisztériumok alatt van. Ha átmegyünk, mondjuk, a szomszédos országba, Ausztriába, ott is egy ilyen rendszer épült fel. Viszont ez a jogszabály a hatálybalépése tekintetében nem most fog hatályba lépni, hanem a ciklus lejárta után, tehát a következő kormányzatnak lesz lehetősége arra, hogy a saját szervezeti rendszerét meghatározza. Ezért nem ildomos most egy törvényben arról rendelkezni, hogy ebben milyen szervezeti rendszer lesz. Ha és amennyiben minden úgy menne tovább, ahogy jelenleg van, abban az esetben az elképzelésünk természetesen az, hogy az európai gyakorlatnak megfelelően az Igazságügyi Minisztérium alatt érdemes ezt létrehozni. Már csak azért is, mert a civil szervezetek nyilvántartása is a közhiteles nyilvántartások rendszerébe tartozik bele, és a közhiteles nyilvántartások rendszerének ellenőrzése a mostani koncepció alapján, illetve a törvény alapján, amit már elfogadtunk, az igazságügyi miniszter hatáskörébe és feladatkörébe tartozik. Tehát érdemes a nyilvántartások vezetését is abba az irányba terelni, hogy egy egységes rendszer jöjjön létre valahol. Ez a szervezeti elképzelés, de ezt előzetesen csak azért említettem meg, mert ez még a jövőre vonatkozó kérdéskör, amit majd el kell dönteni. Nem ez az alapkérdés e tekintetben, hanem az, hogy jól működő, hatékony, jó, gyors nyilvántartás legyen, ami segíti a magyar embereket egyébként civil szervezetek létrehozásában is, meg a magyar gazdaságot is abban, hogy gyors és hatékony működés legyen.

És valóban, képviselő úr feltett egy kérdést, ami nem feltétlenül kapcsolódik a mostani témánkhoz, de egy jelentős kérdésről van szó az erdőnyilvántartás és az ingatlan-nyilvántartás kapcsán. Amikor közszolgálatért felelős államtitkár voltam, nagyon sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és én úgy gondolom, hogy egyébként megoldottuk a problémát, és azt csináltuk… A probléma ennél még mélyebb volt, amit mondott, mert az erdőnyilvántartásban szereplő erdőfogalom és az ingatlan-nyilvántartásban levő erdőfogalom sem találkozott egymással, tehát más fogalmakat is alkottunk. És én még nem láttam olyan ügyvédet, aki mondjuk, egy belterületi ingatlan adásvételénél belenézett volna az erdőnyilvántartásba, hogy egyébként az erdő‑e vagy sem. De ezt a problémát akként oldottuk meg, hogy azt mondtuk, hogy egy nyilvántartásunk van, ami e tekintetben közhiteles nyilvántartás, az legyen az ingatlan-nyilvántartás, és az erdőnyilvántartást vezető hatóságot arra köteleztük, hogy vezesse át az ingatlan-nyilvántartásba az adatokat. Egyébként ezek már jórészt megtörténtek, és már nem emlékszem, mi volt a határidő, de abban az esetben, ha a határidőn túl nem vezette át, azt nem lehetett erdőnek tekinteni, úgyhogy a fogalmakat is egységesítettük.

(9.20)

Tehát ma már az a jogi helyzet, hogy az ingatlan-nyilvántartás az irányadó az erdő tekintetében, az erdőnyilvántartás nem. Tehát az erdőnyilvántartás semmilyen jogi kötelezettséget nem keletkeztethet, ha ez az ingatlan-nyilvántartásban nem került átvezetésre. Ezért a jogászok jelentős része tapasztalhatta azt is, hogy egyszer csak kapott egy határozatot az ingatlan-nyilvántartásból, hogy erdőnek jegyeztek be bizonyos ingatlanokat, amelyek erdőnyilvántartásban voltak. De egyébként sokszor maga a tulajdonos sem tudott arról, hogy ez egyébként erdő, mert az erdőnyilvántartás nem jutott el, ahogy elmondta, magához a tulajdonoshoz.

De én azt gondolom, hogy ez a probléma rendezett. Ha nem rendezett ez a probléma, és most is találkozik még ilyen esettel ‑ mert a jogi helyzetet annak idején rendeztük; határidőkkel, de rendeztük ‑, akkor várom azt, hogy ha ezzel kapcsolatban jelzést tesz nekem, szívesen állok rendelkezésre, és rendbe tesszük ezt a kérdést, ha ez még, mondom, nem rendezett.

Az új ingatlan-nyilvántartás hatálybalépése rendezte ezt az átláthatóságot; ahogy áll fel az informatikai rendszer, én úgy gondolom, hogy szeptembertől kezdődően ez már nagyon világosan, jól átláthatóan fog tudni működni. Bár ez az informatikai rendszer nem az Igazságügyi Minisztériumnak a hatáskörébe tartozó kérdés, de az ismereteim szerint ott egy rendezett, jól, világosan átlátható rendszer jön létre, és ha az ember belenéz az ingatlan-nyilvántartásba, akkor tulajdonképpen úgy fog beletekinteni, mint egy ablakba, azon keresztül az ingatlanra vonatkozó összes adat látszani fog.

Egyébként ugyanezt várom a cégnyilvántartástól vagy a jogi személyek nyilvántartásától is, tehát hogy belenézünk, széles látókör lesz, és látjuk a céghez kapcsolódó adatokat is, még akkor is, ha annak a közhiteles jellege nem ebből a típusú nyilvántartásból következik, de közérdek fűződik ahhoz, hogy ezeket az adatokat a publikum megismerhesse. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiból.)