Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Egyetértünk abban, hogy van hova fejlődni, és van min változtatni, és van min elgondolkodni a jogi személyek nyilvántartásával és a hozzájuk kapcsolódó eljárásokkal összefüggésben. Hogy ez‑e a legmegfelelőbb módja, az irányban vannak kétségeink, és majd lesznek kérdéseim is önhöz.

Kétségtelen, hogy eléggé partikuláris jogalkalmazás bontakozott ki Magyarországon e tekintetben is, és lámpással kell keresni ‑ elég nehéz megtalálni ‑ azon bejegyzési kérelmeket, amelyek első nekifutásra bejegyzéssel végződnek. Általában egy- vagy többkörös hiánypótlás, hiánypótlás, ismételt hiánypótlás, az ismételt hiánypótlás ismétlése a leggyakoribb formáció vagy a leggyakoribb jelenség. Az az érdekes, hogy sokszor szinte ugyanolyan tartalmú bejegyzési kérelmekre homlokegyenest eltérő hiánypótlást ír ki vagy rendel el a bíróság, tehát tényleg esete válogatja. Tehát nagyon nehéz egyébként bármilyen logikát fellelni ebben. Az tény, hogy a jogi személyek számára komoly próbatétel volt az elmúlt több évtized, és ez jelenleg sem változott, tehát rendet kell ez ügyben tenni.

Ugyanakkor ez nemcsak jogi, hanem informatikai kérdés is, tehát nemcsak jogalkotási, hanem informatikai fejlesztési kérdés is. Nehéz eldönteni, hogy melyiknek van nagyobb jelentősége. Szerintem a profi informatikai rendszernek, a valóban logikus informatikai rendszernek legalább akkora súlya és jelentősége van, mint egy jól megalkotott törvénynek vagy jól megalkotott törvényeknek.

Ugye, most azt látjuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium és az Országos Bírósági Hivatal, illetőleg egy zrt. rendszerén keresztül megy ennek a nyilvántartásnak a jelentős része. Idetartoznak egyebek mellett a szövetségek, sportegyesület, sportági szakszövetségek, a munkavállalói résztulajdonosi programhoz tartozó szervezetek, intézményvédelmi alapok, önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, magánnyugdíjpénztárak. Ezeket a nyilvántartásokat a törvényszékek vezetik az Országos Bírósági Hivatal nyilvántartási rendszerén keresztül, ugyanakkor most is vannak ettől eltérő, tehát teljesen szerteágazó rendszerek, mint a felsőoktatás, az egyházi jogi személyek és a befektetési alapok. Megjegyzem, hogy a befektetési alapokkal kapcsolatban talán egyéb szabályozás is elkelne befektetővédelmi szemszögből, de ez egy zárójeles megjegyzésem, szorosan nem tartozik ehhez a tárgyhoz.

Kétségtelen tehát, hogy egységesíteni kell a nyilvántartást, így lesz jogilag és informatikailag is átlátható, jogilag és ténybelileg is átlátható. Viszont miért érezték feltétlenül szükségesnek azt, hogy az a legjobb megoldás, hogy egy állami hatósági nyilvántartási rendszer alakul ki? Miért nem érdemes ezt meghagyni, mondjuk, a bírói szervezetrendszeren belül vagy a bírósági szervezetrendszeren belül? És azt sem tudjuk, hogy ezt az állami hatóságot hogy hívják. Egy meglévő állami hatósági, tehát nem bírósági szervezetrendszerbe kívánják beintegrálni, annak ikszedik feladataként vagy n+1-edik feladataként, vagy egy teljesen önálló, országos hatáskörű szervet hoznak létre. Óhatatlanul is felmerül, hogy ez is esetleg részben kádertemetőként és politikai kifizetőhelyként fog majd szolgálni.

Tehát az amúgy is szerteágazó magyar államszervezetre még egy plusz szervezetrendszert ráépíteni egy olyan ügyben, amely kétségtelenül kiemelten fontos, de talán megoldható a jelenleg is rendelkezésre álló erőforrásokból, illetőleg a jelenleg is létező szervezetrendszer egy részeként is funkcionálhatna, szerintünk ennyi is bőven elég lenne egyébként ehhez, az meglehetősen érdekes. Mint ahogy az is, hogy önök most is kétharmados felhatalmazással végzik a jobb esetben törvény- vagy jogalkotási, rosszabb esetben törvénygyártási munkát. Abszolút erős felhatalmazásuk van.

Ehhez képest létezik a veszélyhelyzeti felhatalmazás, ami egy teljesen szükségtelen extra plusz, és úgy látszik, hogy itt meg egy sajátos rendeleti irányba mennek el. Tehát ahelyett, hogy törvényi szintre emelnék ezeket a szabályokat, tehát itt jelenne meg a kiemelt adatigénylők köre, itt jelenne meg az, hogy pontosan milyen állami hatóság kívánja ezt elvégezni a jövőben, ezt inkább egy széles körű rendeletalkotási felhatalmazással intézik el. Na most, ennek lehet az egyik oka az, hogy még önök sem találták ki, hogy mi a megfelelő megoldás, még mindig megy az ötletelés. Tehát csak részben kiforrott ez az elképzelés, részben pedig még teljesen kiforratlan, esetleges és elképzelés sincs arról ‑ vagy, ha van, akkor legyen szíves megosztani velünk ezt az elképzelést ‑, hogy itt milyen konkrétumokkal kell számolni, és mi szükség van arra, hogy kétharmados felhatalmazás mellett kiszervezik rendeletalkotási szintre olyan szabályok megalkotását, amelyeknek egytől egyig törvényi szinten lenne a helye.

Arra kell gondolnunk nekünk, ellenzéki képviselőknek, hogy valószínűleg azért, mert még annyi kontrollt sem akarnak meghagyni, amennyit a jelenlegi politikai erőviszonyok mellett meghagyhatnának. Mert ha rendeletalkotással intézik el nagyon egyszerűen az alap, a rendelet elsődleges megalkotását, majd aztán a rendelet ki tudja, hány módosítását, nem kell behozni az Országgyűlés elé, ezt lejátsszák, lemeccselik önök házon belül, és még annyi kontroll sem lesz, mint amennyi lehetne akkor, ha mindig megnyílna erről egy parlamenti vita. Ez ügyben várnék öntől egy látótérbővítő tájékoztatást, mert úgy hiszem, hogy joga van ezt tudni valamennyi kormánypárti és ellenzéki képviselőnek.

Egy fontos kérdést engedjen meg, miniszter úr, ez nem kifejezetten jogi személyek nyilvántartásához kapcsolódik, de a magyar közhiteles nyilvántartáshoz nagyon is kapcsolódik. Többször nekifutottam, többször kísérletet tettem ennek a tisztázására. Legjobb tudomásom szerint nem sikerült megoldást találni egy nagyon lényeges problémára, ez pedig ‑ kénytelen vagyok most ezt itt felhozni ‑ az ingatlan-nyilvántartás és az Országos Erdőállomány Adattár anomáliája.

Arról van szó, miniszter úr, hogy a közhiteles nyilvántartás ‑ eddig úgy tudtuk ‑ elvileg attól közhiteles, hogy a benne foglalt adatokat az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles valósnak elfogadni. Na most, az a helyzet, hogy itt egy óriási koherenciazavar vagy anomália áll fenn két nagyon fontos nyilvántartás között. És ne becsülje alá senki ennek a jelentőségét, mert akár az állami, akár a magántulajdonban lévő erdővagyon 10 000 milliárd forintos nagyságrendű, tehát gazdasági értékét tekintve is rendkívül kiemelt súlyú. Az egy más dolog, hogy erről kevés szó esik, de attól még a következő probléma fennáll, különösen magánszemélyek közti ügyletek esetében.

Az ingatlan-nyilvántartásban található tulajdoni lap mint az ingatlan-nyilvántartás egyik fontos eleme, nem tartalmaz minden egyes terhet, ami adott erdőtulajdont vagy erdőrészletet érinthet. Nem tartalmaz akár évtizedekig fennálló haszonbérleti jogosultságokat, és nem tartalmaz egyéb olyan fontos terheket, tényeket, körülményeket, amelyek döntően befolyásolják a felek ügyleti akaratát, döntően befolyásolják a forgalmi értéket, a tekintetben is az ügyleti akaratot, hogy akár már létre sem jön az ügylet, ha mondjuk, a vevő tud vagy tudna arról, amit nem láthat a tulajdoni lapon, nem láthat az ingatlan-nyilvántartási térképen, csak egy teljesen másik nyilvántartásból, az Országos Erdőállomány Adattárból juthat hozzá.

(9.00)

A legtöbb ügyvéd sincs abban a helyzetben vagy nem annyira felkészült, hogy ilyen alapos munkát végezve mind a két nyilvántartást összevesse, összehasonlítsa, ráadásul az Országos Erdőállomány Adattár adataihoz rendkívül nehéz hozzájutni. Ez nem két kattintás, mint adott esetben az ingatlan-nyilvántartás. Ebből kifolyólag létrejöhetnek olyan ügyletek, tisztelt miniszter úr, hogy rendkívül jelentős értékcsökkentő tényezőkkel, adott esetben szinte teljesen értéktelenül vesznek meg értékes területeket, és csak a tulajdonjog-bejegyzés után döbbennek arra rá, hogy adott esetben évtizedekig fennálló haszonbérleti, integrációs vagy erdőkezelési szerződés áll fenn.

Ezt ki lehetne küszöbölni azzal, hogy összevezetik a két nyilvántartást. Tehát ami az Országos Erdőállomány Adattárban szerepel, valamennyi lényeges körülményt bevésik, felvezetik az ingatlanok, az erdőingatlanok tulajdoni lapjára, ezzel tiszta jogi helyzetet teremtenek. Ez, egyébként meggyőződésem, sokkal inkább informatikai kérdés. A jogalkotásnak is van ez ügyben teendője, de sokkal inkább informatikai kérdés. Tudom, hogy ez távolról tartozik jelen napirendi pont keretei közé, de még mindig jobb, hogy most ez szóba kerül, vagy ezt megpróbáljuk tisztázni, hiszen rengeteg pert és rengeteg nyilvántartás-vezetési problémát tudnánk elkerülni azzal, ha egyszer végre fontosnak tartaná ezt valaki.

Korábban ezt egy másik minisztérium másik vezetőjének már jeleztem, talán kettő évvel ezelőtt. Akkor nagyon-nagyon lelkesen... Biztos, hogy nem az Igazságügyi Minisztérium volt, egy másik, de én már meg nem mondom, és nem is az Agrárminisztérium; tehát akkora keverések-kavarások voltak itt, hogy nem könnyű ez ügyben tisztán látni. De akkor most egy füst alatt próbálják meg ezt is elintézni! Tudom, hogy ezen a javaslaton nem lehet átvezetni, de várok egy ígéretet arra, miniszter úr, hogy még ebben a ciklusban ezt megoldják, hiszen marginálisnak tűnik, de nem az. Nem az! Itt nemcsak óriási gazdasági értékekről van szó, hanem egy tisztánlátásról, a közhitelesnek mondott nyilvántartások komolyanvehetőségéről.

Úgyhogy kérdezném tehát azt, hogy miért fontos rendeletalkotással kiszervezni. Miért nem törvényi szinten jelenítenek meg szabályokat? Mert adott esetben például ‑ visszatérve szorosabb értelemben ehhez a törvényjavaslathoz ‑ az jó, hogy a változásbejegyzésnél kockázatelemzés is lehetővé válik. Nagyon helyes, erre számos alkalommal lehet szükség, és hogy ezt pontosan szabályozzák, az is nagyon jó. De miért alkotnak rendeletet arról, aminek törvényben lenne a helye? Mi lesz ezzel az országos hatáskörű állami hatósággal? Vadonatúj lesz, vadonatúj néven? Milyen költségvetési terhet ró ez a nehéz helyzetben lévő kis hazánkra? És miért nem integrálják ezt be a bírósági szervezetrendszerbe? Ezek még a kérdéseim ezzel kapcsolatban, miniszter úr, erre várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk padsoraiban.)