Dr. Komáromi Zoltán (DK)

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetéseknek általában van valamilyen eposzi jelzője. Aki megírja, gondol valamit róla, és ezt tegnap és ma elég sokszor hallottuk. Aki elolvassa, és akinek az életéről szól ez a költségvetés ‑ mert minden állami költségvetés Magyarország összes lakosának az életéről szól ‑, az is elláthatja ezt jelzőkkel. Én úgy gondolom, hogy el kell majd a végén dönteni, hogy ez a bizonytalanság, a félelem vagy a kifogások költségvetése, mert nekem ez a három jutott az eszembe.

Százszor is hallottuk tegnap is, ma is, hogy ez egy háborúellenes költségvetés. Nem adjuk a pénzünket Ukrajnának, abcúg Ukrajna! Minden baj forrása a háborúpárti brüsszeli bürokraták ármánykodása, az elhibázott brüsszeli szankciók, amik rajtunk kívül egyébként egyetlen európai országnak nem okoztak gondot. (Közbeszólások és derültség a Fidesz padsoraiban.)

A jóságos kormány ehelyett a magyar embereknek, magyar családok számára tervezi odaadni a pénzünket, mert ugye, a kormánynak nincs pénze, azt mi, Magyarországon dolgozó, élő, vásárló emberek fizetjük meg vagy fizetjük be az államkasszába.

Valaki a propagandagyárból elővette a régi módszert, hogy ha valamit elég sokszor ismételgetnek, akkor a laikus tömeg igaznak hiszi, sőt hivatkozik rá. Akkor is, ha az szemenszedett hazugság, és nagyon sokszor ismétlik. Én úgy gondolom, hogy a szociális és az egészségügyi kiadásokat tekintve nem látszik ez a családbarátság, sem a szociális, sem az egészségügyi számokból nem jön ki ez.

(15.30)

Direkt áttétei is vannak tulajdonképpen ennek, nemcsak egy ilyen áttételes vélemény ez.

Százszor hallottuk a kormánypárti oldalról, hogy megvédik, majd jól megvédik a 13. havi nyugdíjat, mintha azt bárki meg akarná támadni. Én úgy látom, hogy a kormánypárti képviselők számára készült sillabuszban nyelvtanilag és tényszerűen hibásan szerepel az ‑ és most idézet következik ‑, hogy „a 2010 előtti kormányok megszüntették a 13. havi nyugdíjat”, holott azt egy világgazdasági válság idején és okán a Bajnai-kormány függesztette föl 2009-ben, amikor döntött egyébként ezzel együtt az államháztartás hiányának csökkentéséről és a fenntartható gazdasági pálya biztosításáról, de bevezettek kisebb költségű kompenzációs rendszert a legalacsonyabb összegű nyugdíjak kiegészítésére. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány idején hét évig kaptak a nyugdíjasok 13. havi nyugdíjat, 2010. után az Orbán-kormányoknak 12 évig eszükbe sem jutott visszaállítani ezt a rendszert, csak 2021-ben. Akkor egy hetet fizettek, majd a 2022-es választási kampányban jött a döntés, hogy akkor az egész hónapot kifizetik.

Az egészségügyre térve, nagyon látszik évek óta, és egyre jobban látszik, hogy nincs egészségügyi minisztérium. Akár egy külön grandiózus minisztérium képviseli az egészségügyet a kormányban, akár a belügyminiszter képviseli, úgy látszik, hogy évről évre csökken és húzódik vissza az egészségügyi működési költségeknek a részesedése, és bár ebbe bele lehet játszani mindig, hogy ilyen fejlesztést csinálunk, olyan fejlesztést csinálunk, és azt is hozzácsapjuk ehhez a számhoz, de idén a kormánypárti képviselők is csak három felújításról, illetve fejlesztésről beszélnek. Az Irgalmasrend, ami nem állami intézmény, a Budai Egészségközpont, ami nem állami intézmény, magánintézmény és emellett a Semmelweis Egyetem, ami legalább áttételesen, de Magyarország érdekében működik.

És ha megnézzük az államháztartás funkcionális kiadásainak a megoszlását, akkor 2024-ben 8 százalékot látunk, 2025-ben 7,8 százalékot, most pedig 7,4 százalékot látunk. Tehát szépen zsugorodik az egészségügy költségvetése.

A közfinanszírozott működési költség most 5,4 százalékkal nő, eközben az infláció 3,6-tal, tehát ha mind a két szám igaz, akkor ebből egy minimális javulás jönne ki, százalékot nem is akarok mondani, de tulajdonképpen a működésre egyre inkább ez a 4 százalék a jellemző ‑ most néhány századot lejjebb-följebb mehet ‑, és azt elmondhatjuk, hogy az európai országokban ez 8 százalék, holott lehet, hogy jobban is állnak költségvetésileg, mint mi, és abból tudják működtetni azt az egészségügyet, amit mi ebből a kevés pénzből. Ez nem a kormány diadala, azért ezt le kell szögeznem. A magyar egészségügyi dolgozók viszik a hátukon az egészségügyet, és tömik be azokat a réseket, amelyek a pénzhiányból adódnak, amik a szervezetlenségből adódnak. És igen, Magyarország 67-68 százalékban az egészségügyi kiadásokat fizeti állami pénzből, a maradék 31-32-33 százalékot pedig a lakosság fizeti zsebből. Ez minden civilizált európai országban 15-17 százalék, és annak megfelelően 80-82 százalék az állami, ahol állami egészségügy van. De ez az arány évről évre romlik, nyílik az olló, egyre több pénzt kell fizetni a lakosságnak azért, hogy egészségügyi ellátásban részesüljön.

Az egészségügyi intézményeknek tavaly megjelent egy sora a költségvetésben, 150 milliárd forint volt ebben a sorban, és az egészségügyi ellátórendszer működésére írták ezt be, merthogy ennyi volt a kórházak adóssága januárban. Tehát gyakorlatilag annak a fedezetét tették bele az idei költségvetésbe, ami a tavalyi évben jött össze. Kénytelenek voltak végül is most már 94 milliárddal megint nullára hozni az adósságukat, amiről egyébként nem tehetnek a kórházigazgatók, mert minden központi utasításra megy. Tehát igazából nekik nincs módjuk túlkölteni a saját költségvetésüket, viszont gyakorlatilag 12,5 milliárdot terveztek be az idei költségvetésbe a kórházi adósságok konszolidálására, de már az első hónapban ‑ a 94 milliárdos konszolidáció után is ‑ 1,75 százaléknyi volt a hiány. Tehát gyakorlatilag majdnem egyharmadával több a hiány, ami van, és nem tudom, hogy ezt milyen forrásból tudják pótolni. Én sokkal szerencsésebbnek tartanám, ha nem keletkezne hiány. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ez a konszolidáció hogy fog lezajlani, de sajnos az elmúlt évek gyakorlatát tekintve nem nagy bizodalmam van benne.

A települési önkormányzatok évek óta verik félre a harangot, hogy féltik a rendelőintézeteiket. Ez nagyon sok helyen egyébként komoly problémát is jelent, mert főleg vidéki városok rendelőintézeteiben, de itt Budapesten is nagyon sok a részállású és nagyon sok a nyugdíjas munkavállaló. Ha ehhez a rendszerhez hozzányúlnak, akkor abból olyan probléma lesz, hogy ők nem akarnak vagy nem tudnak orvosi szolgálati jogviszonyba menni, nem is lehet három negyed- vagy félállásból ezt összerakni, és nagyon sokan úgy gondolnák, hogy ha eddig dolgoztam, akkor nyugdíjba megyek. Ezt nem szabadna kockáztatni, és az önkormányzatokat meg kellene erősíteni abban, hogy működtessék csak ők ezeket a rendelőket jól, mert azzal a fekvőbeteg-intézetek válláról vesznek le súlyokat.

Ez a 6 százalék, amivel nő az összevont szakellátásnak tulajdonképpen a büdzséje, ez nagyon-nagyon-nagyon kevés. Tehát ez összesen 11 milliárd forint a járóbeteg-ellátásra. Ennél az infláció is több, azonkívül öregednek a dolgozók, és a 40 éves jubileumi jutalmat már évek óta nagy nehézségek árán tudják kifizetni azoknak, akik 40 évet ledolgoztak az egészségügyben.

Én úgy gondolom, hogy a finanszírozási rendszerben most nem látni olyan rovatot, hogy pótkarbantartás, illetőleg a finanszírozási rendszernek a megújítása, de az viszont előjött nagyon sok helyen, hogy megújítjuk a mentőszolgálat mentőirányítási rendszerét, egyebeket és az alapellátást, a háziorvosi ellátást. Na most, ezen a két rovaton fillérre ugyanaz a szám szerepelt a 2024-es, a 2025-ös és most a 2026-os tervezetben. Tehát nem az van, hogy nem éri majd el, vagy az inflációt legalább kompenzálná valami, hanem egyszerűen veszteségesek ezek az ágazatok, pedig állítólag nagy szükség lenne rájuk.

És ha már a háziorvosokról beszélünk, azért ott tudni kellene azt is ‑ Szabó Timea képviselőtársam nem jó számot mondott ‑, hogy nem 500, hanem 990 üres praxis van az országban, aminek az a tragédiája, hogy a falusi körzetek 26 százaléka betöltetlen, tehát pont ott, ahol a legnagyobb szükség lenne arra, hogy legyen ott háziorvos.

(15.40)

Ha visszamutatunk ‑ mert gondolom, fogok én is kapni majd ilyet, hogy mi volt 2006-ban meg 10-ben ‑, 2006-ban 130 üres praxis volt, és 2010-ben pedig 176. Ehhez képest a 990 nagyon sok. 2006-ban a háziorvosok átlagos életkora 56 év volt, és akkor az országos intézet vezetője már rázta a csengőt, hogy ébresztő, mert baj lesz. Most 60 éven túl van ez a korosztály, 2500 háziorvos az 5500-ból nyugdíjaskorú, tehát betöltötte a 65. évét. Iszonyatos arány!

Sok a praxisát elhagyó háziorvos. Gyakorlatilag tavalyelőtt 230, tavaly 277, most négy hónap alatt 71 praxis ürült meg. Még egy számsort szeretnék elmondani: nagyon sok háziorvos abbahagyja a tevékenységét, és nem jelenik meg másik körzetben, holott 40-45 évesek. Visszamennek a szakmájukba, mert nem bíznak a praxisban, és nagyon sokan meghalnak. Tehát 2023-ban 126-an haltak meg munka közben ‑ tehát nem úgy, hogy nyugdíjba mentek, vagy már otthagyták a praxisukat ‑, tavaly 107-en, idén 47-en mentek el, és tulajdonképpen kilencen 65 éves korukban.

Szóval, én úgy gondolom, hogy ezt a rengeteg problémát meg kellene oldani, és ennek egy pénzügyi hátterét kellene biztosítani. Azért arról se feledkezzünk meg, hogy több mint 40 ezer ápoló hiányzik az intézményekből. Nagyon sokszor azért működésképtelen egy-egy kórház ‑ és már ott tartunk, hogy megyei kórházak ‑, mert nincs elég ápoló, nincs elég szakképzett ápoló. Be kellene fejezni azt a béremelést, amit nagyon sokszor elmondtak, hogy lesz, lesz, lesz, lesz, de nincs befejezve. Tehát ott még egy nagy lépés hiányozna a béremelésre, mert ott igazából ezeken a nővéreken múlik nagyon sokszor a beteg sorsa.

Szóval, a költségvetés számításaiból a gazdasági növekedés erőltetése, a szociális ellátások, az egészségügy, az oktatás leépítése és a nyugdíjrendszer színvonalának további csökkenése következik. A szociális érzéketlenség, a szegények helyzetének folyamatos romlása a mi közösségünknek, egy szociáldemokrata értékeket képviselő pártnak, elfogadhatatlan. Hiába biztatnak minket, hogy fogadjuk el ezt a költségvetést, ez annyi sebből vérzik, hogy képtelenség. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)