Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magam nevében, illetve a Jobbik frakciójának nevében bátran merem kijelenteni, azzal teljes mértékben egyet tudunk érteni, hogy a pénzt valóban ne Ukrajna kapja meg. Azzal viszont már nem tudunk egyetérteni, hogy önök ott a kormánypárti oldalon ezt a pénzt nem a halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított, leszakadt perifériákra irányítják, hanem sok esetben azt látjuk, hogy állami megrendeléseken, túlárazott projekteken keresztül a saját oligarcháikat hizlalják. Nézzük már meg, hogyan járt, mondjuk, az a Mészáros Lőrinc, akinek a vagyona 2015 óta megkétszázszorozódott, és csak a tavalyi évben a vagyonnövekménye 430 milliárd forintot tett ki.

(12.40)

Ezek a pénzek iszonyatos módon hiányoznak az olyan térségekből, mint ahonnét én is érkeztem. Nagyon sokszor elmondtam, hogy ezeknek a térségeknek egy hazai, egy magyar Marshall-tervre lenne szüksége. George Marshall amerikai külügyminiszter volt az, aki 1947-ben híres harvardi beszédében meghirdette a háborúban lerombolt európai államok számára azt a segélyprogramot, amely valóban felvirágoztatta Nyugat-Európát. A kommunisták sajnos eltiltottak minket attól, hogy ebben a programban Magyarország is részt vegyen.

Nos, egy ilyen hazai segélyprogramra lenne szükségük az olyan vidéki perifériáknak is, mint amilyen, mondjuk, Dél-Somogy. Ha megnézzük az európai uniós régiók rangsorát, akkor Dél-Dunántúl régiója a maga három megyéjével masszívan ott szerepel a 242 európai uniós régió legszegényebb húszas, béka hátsója alatti bolyában. Ha azt is megnézzük, hogy a három dél-dunántúli megye közül melyik van a legrosszabb helyzetben ‑ Somogy megye egyébként ‑ és kivonnánk a képletből, mondjuk így, a Dél-Dunántúlhoz valamit érdemben hozzáadó Balaton-partot, vagy éppen a Tolna megyei Paksot, akkor iszonyatosan kevés maradna, és döbbenetes lenne az a statisztika, amit ilyenformán láthatnánk. Ezek a statisztikák meg is mutatkoznak például az elvándorlásban, megmutatkoznak a népességmegtartó erőben.

Somogy megye lakossága 2010 óta, az akkori 320 ezer főről, mostanra 290 ezer főre csökkent. Ahogy megyünk délre, a problémák egyre fokozódnak. Délen a helyzet valósággal katasztrofális, és nyugodtan kijelenthetnénk azt is, hogy olyan ez a terület, mintha valami háború sújtotta térség lenne. Nem véletlenül hoztam ezt a párhuzamot a Marshall-féle segélytervvel. Ez a térség bizony megszenvedte az elmúlt évtizedeket. Félreértés ne legyen, soha nemcsak a mostani regnáló kormányzatot szoktam ezért kárhoztatni, az egész rendszerváltás gyakorlatilag egyik legnagyobb vesztesének számít ez a vidék, és ezt bizonyítja az a 15 százalékos népességfogyás is, ami 2010 óta, háromszoros mértékben meghaladva az országos, szintén tragikus, döbbenetesen rossz mutatókat, nálunk ott, Dél-Somogyban megfigyelhető.

Ezen kellene javítani, de az úgy nem fog működni, hogy a kormányzat elvárja ettől a térségtől, hogy mint valami Münchhausen báró saját magát ebből a mocsárból, amibe nem saját magát kormányozta, a hajánál fogva kirángassa. Ha nem lesz központi segítség ‑ és ez a központi segítség az önök felelőssége ‑, akkor erre a térségre, szeretett szűkebb pátriámra iszonyatos jövő fog várni.

Onnét, ahonnét érkeztem, Barcs városából, a polgármesterrel konzultálva, az ő felkérésére nyújtottam be azokat a költségvetési módosító javaslatokat, amelyek ennek a járásszékhelynek, Barcsnak az érdekét szolgálnák. Nincsen sok kitörési lehetőség. Az egyik ilyen lenne egyébként a turizmus, a gyógyvizekre alapozott turizmus, de ehhez a fürdőt fejleszteni kellene, hiszen az idők során leamortizálódott. Oda kellene figyelni arra, hogy ne csak egy üres szlogen legyen az, hogy Barcs a Dráva fővárosa, hanem aknázzuk ki azt a természeti kincset, ami ennek a kristálytiszta vizű folyónak a képében ott van. De ehhez programbővülés kellene. Ehhez az infrastruktúrát a folyóparton bővíteni kellene, hogy legyen miért odajönniük a turistáknak. Benyújtottam a költségvetési módosító javaslatokat, és kérem, hogy ezeket támogassák.

De más tekintetben is szüksége lenne Barcs városának a központi segítségre, hiszen egy elöregedő térség, járás székhelye. Sok az idős polgár. Ezeknek az idős polgároknak viszont létszükséglet lenne a helyi szociális központ bővítése. Ugyancsak fontos lenne a járóbeteg-ellátó központ eszközfejlesztése, hiszen ezt önerőből nem tudják megtenni. Ez mind-mind olyan igény, ami szerintem teljes mértékben jogos és teljes mértékben támogatást kellene hogy élvezzen a kormánypárti oldalról is.

Évtizedeken át, most már lehet azt mondani, hogy évtizedeken át vagy ciklusokon keresztül elhanyagolták a horvát oldallal való partnerséget. Most valami talán elkezdődött, ahhoz azonban, hogy az esetlegesen megnyíló pályázati forrásokat oda lehessen csatornázni, és a barcsi, a Barcs környéki emberek érdekében fel lehessen használni, szükség lenne egy fejlődésösztönző iroda megnyitására is. Kormánypárti képviselőtársaim láthatják, hogy ez nem igényelne olyan összegeket, amelyek romba döntenék a 2026-os költségvetést, ezért tisztelettel kérem a barcsi emberek nevében, hogy támogassák ezeket a felvetéseket is.

Illetve kérdeznék azzal kapcsolatban is, ha van itt olyan illetékes, aki tud erre válaszolni, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter bejelentése szerint a 100 helyett 150 gyárat építenek. Hajrá, legyen így! De mennyiben fogja ez érinteni Dél-Somogy térségét, jön‑e valami Nagyatád térségébe, Nagyatádra a veszni hagyott cérnagyár helyett például, jön‑e valami Csurgóra, és jön‑e valami Barcsra? Ugyanis, ha nem lesz gyárépítés, ha nem lesznek viszonylag normálisan fizető munkahelyek, akkor azok a folyamatok, amelyeket ott tapasztalhatunk, be fognak gyorsulni. Az elvándorlás még nagyobb lesz, s ilyenformán ennek a térségnek a jövője megpecsételődik. Tehát én tisztelettel kérnék választ arra nézvést is, hogy számíthat‑e a gyárépítések kapcsán Dél-Somogy bármiféle előrelépésre.

Nos, a másik, amiről beszélni szeretnék a helyi illetőségű programpontokon kívül, az a Jobbik régi követelése, ami egy végtelenül igazságtalan társadalmi helyzetet kívánna rendezni, a „Férfi 40” program bevezetése. Az nem járja, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy Magyarországon a férfi munkavállalók csaknem 40 százaléka el sem jut a nyugdíjig, hiszen idő előtt elhalálozik. Egyetlenegy percük nem marad ezeknek az embereknek arra, hogy egy kicsit pihenjenek. Márpedig, mi azt mondjuk, 40 év alatt egy vasból készült gépezet is elhasználódik, nem ám annak az embernek a szervezete, aki kemény fizikai munkát végez, vagy éppen veszélyes körülmények között kell hogy teljesítse a hivatását!

Számtalanszor felhoztuk ezt a problémát itt a tisztelt Ház előtt. Minduntalan lesöprik, márpedig ezt az igazságtalan helyzetet kezelni kellene. Ha azt is hozzátesszük, hogy azok az emberek, akik érettségivel nem rendelkeznek, hanem mondjuk, az igazi, kétkezi munkás szakikról beszélünk, ők nemhogy 60 százalékban érnék el a nyugdíjkorhatárt, hanem a felük el sem jut odáig. Ezt a mérhetetlenül felháborító, egyfajta neoliberális szemléletet tükröző gazdaság- és társadalompolitikát is, gyakorlatilag nyugodtan lehet annak bélyegezni, el kell törölni. Ezen javítani kell! Egészen addig jogtalannak látjuk, hogy halálukig dolgoztassák a magyar férfiakat, gyakorlatilag a munkából a temetőbe kerülve, amíg ilyen mortalitási és egészségügyi mutatókkal rendelkezik az ország. Majd akkor nem látjuk jogtalannak a nyugdíjkorhatárt, ha nagy tömegében éveket tudnak pihenni, amit egyébként kiérdemeltek és nem valamiféle könyöradományról van itt szó, a munka után, ha azt a nyugdíjkorhatárt lehetőség szerint minél nagyobb számban, egészségben tudják megélni.

Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy mondjuk, egy svéd munkavállaló a magyar társával szemben még legalább 10-11 egészségben eltöltött évre számíthat. Ezek a számadatok szerintem bizonyítják azokat a horrorisztikus állapotokat, amelyekkel Magyarországon a munkavállalóknak szembesülniük kell. De tegyük hozzá azt is, hogy miért dolgoztatják őket! Ha megnézzük az Eurostat legfrissebb statisztikáit arra vonatkozóan, hogy az egy órára eső munkaerőköltség mekkora, látjuk, hogy Magyarországon ez alig haladja meg a 14 eurót, még Szlovákiában is 17,5 euró környékén mozog, az EU 27-ek átlagát tekintve pedig 30 euró fölött van ez a szám, nem beszélve az olyan szerencsésebb sorsú államokról, mint mondjuk, Ausztria, ahol 40 euró fölötti összeggel találkozhatunk. Ez azt mondatja velünk, hogy így sokkal kevesebb lesz egyébként itt, Magyarországon is az az összeg, amit bér formájában ő el tud költeni, vagy ami éppen adó formájában a magyar államhoz befolyik, és amiből aztán azokat a humántőke-képző rendszereket tudná fejleszteni a mindenkori kormányzat, amelyekre égető szükség lenne.

Miért is van ez így? Azért, mert a rendszerváltás óta egy olyan antihumánus gazdaság- és társadalompolitika érvényesül Magyarországon, amely egyébként ‑ és ezt nem én mondom, hanem Orbán Viktor korábbi tanácsadója, Parragh László mondta ki ‑ az olcsósággal kívánt versenyezni.

(12.50)

Ő mondta, ő fogalmazta meg, hogy Magyarország versenyelőnyét az alacsony bérek jelentik. Ez bizony nem más, mint egy vegytiszta neoliberális, társadalomgyilkos, szociopata felfogás, amit el kellene törölni. Kezdeti lépésnek ez az eltörlés jelenthetné azt is, hogy legalább a Jobbiknak azt a költségvetési módosító javaslatát elfogadják, amiben a „Férfi 40”-et szeretnénk bevezetni.

A korábbiakban egyébként próbáltunk itt alternatívákat, egyfajta áthidaló megoldásokat javasolni ezzel kapcsolatosan, hogy ha már ledolgozták ezek az emberek a negyven évüket becsülettel, akkor legalább szja-mentességet kaphassanak a férfi munkavállalók. Legalább ezzel honorálják és tiszteljék meg azt a munkát, amivel ezt az országot, ezt a társadalmat építik, és benne gyakorlatilag mindenkit, minket, politikusokat is eltartanak. Nem fogadták el.

Azt is kértük, hogy legalább a túlórát, amikor valaki nemcsak ledolgozza a rá kirótt éveket, hanem túl is húzza, legalább a túlórát számítsák be majd a nyugdíjjogosultságba, hiszen az nem járja, hogy valaki hosszú-hosszú éveken keresztül, adott esetben sok száz túlórát produkált, és ezt őneki majd a későbbi nyugdíj folyamán nem fogják elszámolni, nem számít be a ledolgozott időbe. Nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, ezen gondolkodjanak el, és próbálják egy kicsit humánusabbra formálni ezt a jövő évi költségvetést legalább néhány ilyen, konstruktív, ellenzéki, jobbikos javaslat elfogadásával. Köszönöm a figyelmüket.