Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Kormány! Bencsik képviselő urat megnyugtatom, hogy mi baloldali politikusként mindenfajta béremelést tudunk támogatni, és tudnánk támogatni egy jó költségvetést is, azonban nem látunk itt ilyet. Ismerve az önök mentalitását, szeretném előre jelezni, hogy a felszólalásom minden szava a költségvetésről fog szólni. Tehát kérném mellőzni a kollektív hörgést majd ezzel kapcsolatosan.

Már csak azért is kérem, mert tudjuk nagyon jól, hogy a költségvetés az a műfaj, és az akkor jó, ha mindenki számára jelent valamit. Az elesettek kapnak, azok, akik dolgoznak, adóznak és nyilván kapnak is vissza, az egészségügyi intézményeket tudjuk belőle fejleszteni, az oktatást tudjuk belőle fejleszteni, nyilván a szociális hálót meg tudjuk belőle erősíteni. Ez eddig rendben van. De az a baj, hogy az önök költségvetése egy olyan költségvetés, ahol gyakorlatilag a szegények nem kapnak, az egészségügyi intézményeket, az egészségügyet, az oktatást és a szociális szférát nem fejlesztik, viszont vannak, akik kivesznek belőle, nem keveset, hanem nagyon sokat. Tehát az én összes mondatom ezekről az emberekről fog szólni, azokról, akiket önök kihagytak, és azokról, akik ezt a költségvetést fosztogatják. Ezért máris elnézést kérek önöktől.

Gondolkoztam, amikor önöket néztem a felszólalásuk közben, hogy az ég áldja már meg önöket, hát, hogy nem mosolyogják el magukat, amikor az önök előtt is fekvő irományt nézik. És gondolkoztam például Hollik képviselő úron, aki egyenesen bravúrosnak nevezte ezt a költségvetést. Hoppá, gondoltam, hoppá, hát, valóban bravúros, ha a béljóslás kategóriájába vesszük. De minden másban mi is ez a költségvetés, amit önök alkottak? Mert költségvetésnek inkább mese, mesének viszont nagyon bestiális, nagyon nehezen emészthető dolog. Bármilyen hihetetlen, én debreceniként is, az akkugyárak árnyékában is egy optimista ember vagyok, és mindig azt gondolom, látva a múló éveket, az újabb és újabb költségvetést, és olvasva a benne lévő lózungokat és szöveget, hogy ennél lejjebb már nem tudnak érni, hogy leértek a gödör aljára, hogy végre eljön majd az igazság pillanata, végre rá fognak döbbenni, hogy segíteni is kellene, nem csak lopni. De mindig csalódnom kell, valójában önmagamban, mert kiderül, hogy még mindig tudnak tovább ásni, még mélyebbre abban a trágyában, amit sajnos utána mind a magyar társadalom fejére szórnak.

De gratula! Önök nem mesét írtak ebbe a 2026-os költségvetésbe, hanem egy nagyon durva horrorsztorit. A 2026-os költségvetés önmagában és egészében is elfogadhatatlan, de elfogadhatatlan több okból is. Elfogadhatatlan azért, mert megalapozatlan és óriási kockázatokkal terhelt; elfogadhatatlan azért, mert törvénysértő elemeket tartalmaz; elfogadhatatlan azért, mert még inkább élezi az amúgy is éles társadalmi feszültségeket; elfogadhatatlan azért, mert szociálisan egyszerűen érzéketlen, kegyetlen és durva; elfogadhatatlan azért, az előbb is erről beszéltem, mert kizárólag a NER-es oligarcháknak kedvez, és nem tartalmaz egyetlen lépést sem a hatékonyság, sem a versenyképesség érdemi emelésére.

(18.30)

És hát, be kell hogy valljam, hogy az én hátamon biztos, de úgy gondolom, hogy minden normális ember hátán feláll a szőr, miközben megnyitja az önök költségvetésnek nevezett förmedvényét, és egyre erősebb nézete alakul ki ‑ nekem biztosan ‑, hogy leginkább ahhoz hasonlatos ez az egész sztori, mintha a süllyedő Titanic kapitánya ‑ ugye, önöknek is megvan ez a történet, egy nagyon nyálas film lett különben belőle ‑, miközben az ár már a kapitány nyakát is nyaldossa, arról győzködné a jogosan halálra vált, halálra készülő utasokat, hogy nincsen itt semmi baj, minden a legnagyobb rendben, ez a hajó nem süllyed, ez a hajó így úszik. Nos hát, jelezném, ha valaki nem olvasta a történetet, nem ismerné a filmet, nem látta volna, hogy kár elhinni az őrült kapitánynak, hogy ez igaz, mert a Titanic elsüllyed a végén. És az önök Titanicja is elsüllyed a végén.

Miközben persze látom, hogy viszi önöket a szokott rutin, hogy nincs itt semmi baj, ez az önelégült felmentés, az úgynevezett választási költségvetés agyatlan pénzszórásának a vágya, hogy már a költségvetés Titanicján tátongó lyukakat sem tudják és akarják igazán betömködni. Megpróbálják újrafesteni az éleket, hogy hátha úgy tetszőbb lesz. Jól van az úgy, a nép majd ezt is benyeli! A kormány meg önök majd ezt is túlélik ‑ gondolják önök. De mit gondol a nép? A nép azt gondolja, hogy köszönjük szépen, ebből elég volt, ezt már nem nyeljük be.

Önök meg azt csinálják, mintha nem lenne holnap. És hozzá kell hogy tegyem, nem akarom, hogy idegeskedjenek, de önöknek nincs holnap. Ami a csövön kifér, ugye, ilyenkor szokott az lenni. A kedves gázszerelő és a szerelmetes szép felesége ugyanúgy aggatja magára a csiricsáré fuxokat, veszik az újabb sugárhajtású jeteket, a száz méternél hosszabb jachtokat, gyűjtik a NER-es ficsúrok most már nemcsak a Porschékat, hanem a Ferrarikat, a dubaji villákat, a New York-i luxuslakásokat meg hát, nyilván T. Istvánka a magyar kastélyokat; meg az Orbán család csinosítgatja a hatvanpusztai dácsát, mert hát, az unokák nőnek, és nyáron a pulyákat majd valahová jó lesz kicsapni. Hát, itt tartunk, kérem szépen!

Na de hát, van miből! Látjuk a költségvetésből is, hiszen nincsen gazdája egyetlen korrupciós ügynek sem. De még a világ legnagyobb nyílt színi bankrablásának, tudják, a Magyar Nemzeti Bank lassan ezermilliárdokban mérhető kifosztásának sincs nemhogy bűnöse, de még gyanúsítottja sem. Hát, Varga Mihály mit csinál? Így csinál: (Széttárja karjait.) hát, nem tudom. Az a pénz, az itt volt, most meg nincs. Mit csinál a kormányfő, az önök vezére? Hát, én nem foglalkozom ilyen ügyekkel, az az MNB dolga. És most mi van? Eltűnt majdnem ezermilliárd forint, hölgyeim és uraim! Ez nem költségvetési tétel, ez majdnem a költségvetés! Nagyon sok ágazat örülne, ha ennek a felét megkapná. De hát, nem kapja. Önök meg úgy csinálnak, mintha semmi nem történt volna.

Apropó, különben mai hír: Orbán Viktor kedves unokaöccse három hónap alatt 500 milliós osztalékot kalapált össze. Három hónap alatt 500 millió forintot! Kérem, ez a költségvetés, ez az önök költségvetése! Köszönik, jól vannak, gondolom ‑ mi kevésbé.

És, mondom, még mindig van miből, hiszen az előttünk fekvő anyagból bizony kiderül, hogy választási költségvetés ide, választási költségvetés oda, egyre szembetűnőbb az ország, a hazánk, a mi hazánk kifosztása, az egészségügy, a szociális rendszer és az oktatás kivéreztetése, bárhogy is kozmetikázzák ezt az anyagot. Olyannyira sikerül ez önöknek különben, és annyira gátlástalan módon teszik, hogy még a tavalyi évhez képest is rosszabbak ennek a költségvetésnek a számai. És hogy azért néhány adattal is terheljem önöket: összességében jóléti funkciókra tervezett összeg a GDP-hez viszonyítva 2024-ben 33 százalékról 2025-ben 31 százalékra, és 2026-ban ‑ tehát az idei, előttünk fekvő költségvetésben ‑ már csak 26,8 százalékra csökkent. Ezen belül az egészségügyre 2024-ben 8 százalékot fordítottak, 2025-ben 7,8 százalékot, de az előttünk fekvő költségvetésben a GDP-hez mérten már csak 7,4 százalék szerepel. De itt van például a tb- és a jóléti szolgáltatásokra történő kiadás: 2024-ben 14,9 százalék, 2025-ben 14,8 százalék ‑ mondják, egy tized szinte semmit nem ér, nyilván erről meg kellene kérdezni különben Tiborcz Istvánkát, hogy erről mi a véleménye ‑, míg az előttünk heverő 2026-os költségvetésben már csupán 14,5 százalékról beszélünk.

És hát, beszéltek itt önök többen is, hogy milyen ragyogó helyzetben van az egészségügy, és hogy önök mennyit segítettek ezen. Hát, könyörgöm, nem olvasnak újságot? Mert a költségvetést biztosan nem. Kiderül, hogy a szakdolgozók már most kétségbe vannak esve, mert egy fillér nincsen beállítva az ő béremelésükre. A szociális dolgozók nálam kopogtatnak, hogy helló, helló, Népjóléti Bizottság, nem kapunk egy fillért sem, hát, mi lesz velünk? Önöket ez érdekli? Dehogy érdekli! Nincsen itt semmi. A NER urizálása közben az egészségügy kivéreztetése, a betegek kormányzat által irányított átterelése a többnyire persze NER-es kezekben működtetett magánegészségügyi ellátásba és intézményekbe zavartalanul folyik, köszönjük szépen. És mindezt az előttünk fekvő költségvetés tökéletesen ki is szolgálja, és alá is támasztja.

Hosszasan lehetne ezt sorolni, ami itt van. Azt látjuk, hogy ami előttünk fekszik, az nem költségvetés; sajnos nem is mese, mert annak kegyetlen. Ez valami hihetetlen aljas horrortörténet, amit önök alkottak. Ez a költségvetés a süllyedő Titanic költségvetése. És aki ezt a költségvetést megszavazza, az bűnös és embertelen, se politikusnak, se magyarnak nem való, az cinkosa és kiszolgálója Orbán diktatúrájának. És abban biztos vagyok, hogy mi, az ellenzék ezt a költségvetést nem tudjuk, nem akarjuk megszavazni. Erre biztatok különben mindenkit. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)