Bencsik János (Fidesz)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Levegő, napfény, termőföld és víz, ezek a legfontosabb lételemeink. Egyik sem nélkülözheti a másikat ahhoz, hogy élelmezésbiztonságról beszélhessünk, megfelelő mennyiségű és megfelelő minőségű élelem kerülhessen mindenkinek az asztalára. A vízért egy jelentős verseny folyik a különböző ágazatokban: egyrészt a lakosság is elvárja azt, hogy biztonságos, megfelelő minőségű és fenntartható víziközmű-szolgáltatásban részesüljön, elvárja az agrárium is, hogy az egyre nehezebbé váló klimatikus körülmények között elegendő öntözési célú víz álljon rendelkezésre, és elvárja a hazai gazdaság is azt, hogy elegendő mennyiségben álljon rendelkezésre az a technológiai víz, amely gyakorlatilag az ipari tevékenység működtetéséhez szükségeltetik.

Tehát nagyon fontos az, hogy maga a víziközmű-közszolgáltatás és a vízgazdálkodás kérdése egyszerre kerüljön oda a serpenyő mindkét mérlegébe, és egy szemlélettel, egy irányítással történjen meg ezeknek az erőforrásoknak az olyatén történő felhasználása, amely minden igényt biztonságosan ki tud elégíteni. Ezért a magam részéről fontosnak tartom azt, hogy ez a két ágazat egy minisztériumi irányítás alá került, még akkor is, ha az agrárium vízigényeinek kielégítéséhez a két minisztériumnak, az agrártárcának és az Energiaügyi Minisztériumnak egy szoros együttműködése szükségeltetik.

Először a víziközmű-közszolgáltatásról ejtenék néhány szót. Ahogy azt említettem, elsődleges cél az, hogy a magyar háztartások, a magyar családok biztonságos, megfelelő minőségű és fenntartható módon biztosított ivóvízzel rendelkezhessenek. Az elmúlt években egy jelentős integrációs folyamat zajlott le a víziközmű-közszolgáltatás területén, a nagyon szétaprózódott rendszerek állami közreműködéssel értékelhetően és érzékelhetően a felelősségteljesebb gazdálkodás irányába mozdultak el.

(18.10)

Ennek köszönhetően mára a víziközmű-szolgáltató társaságok nagyobb része rendelkezik saját olyan bevételi forrásokkal is, amelyeket elkülönített módon tudnak felhasználni a szükséges karbantartási és tervszerű rekonstrukciós munkálatokra.

Megszületett egy nemzeti víziközmű-közszolgáltatási stratégia is, amely a fenti, már ismertetett célok megvalósítását igyekszik elősegíteni, és ehhez a központi költségvetési forrást is biztosítja ‑ legalábbis részben, a meglévő igényeket részben ‑ 2026-ban, mintegy 48,2 milliárd forintos keretösszeggel. Ez az összeg fél évszázados regionális azbesztcement vezetékek kiváltására, vízkiemelő technológiák megújítására, új szennyvíztisztítók építésére és a meglévő szennyvíztisztítók hatásfokának növelésére fordítódik.

Itt azért zárójelben jegyezzük mindannyian az emlékezetünkbe azokat a tényeket, amelyek szerint az Európai Unió tagállamai közül Magyarország az egyik legkiemelkedőbb ország a tekintetben, hogy mennyien, a lakosság hány százaléka tud egészséges vezetékes ivóvízhez hozzájutni, és ezzel párhuzamosan a szanitáció mértéke is kimagasló. Tehát az összegyűjtött szennyvíz mennyisége, annak az ártalmatlanítása, tisztítása is a kiépített ivóvízvezetékekhez viszonyítva kiemelkedőnek mondható.

Itt külön szeretném kiemelni azt egy gyakorlati példát is bemutatva, hogy a saját választókerületemben az elmúlt években hasonlóan 50-60 éves, tehát több mint fél évszázados regionális azbesztcement vezetékek kiváltására került sor. Ezek töltővezetékek, amelyek Tatabánya, Tata, Oroszlány lakossági vízellátását szolgálják, ezeken a töltővezetékeken keresztül lehet a karsztaknákból kitermelt vizet eljuttatni azokba a víztározókba, víztornyokba, ahonnan utána a lakosság ellátása megtörténik.

Ebben az esztendőben is folytatódtak és folytatódnak a munkálatok, de a 2026-os költségvetés 7,5 milliárd forintot biztosít ezekre a célokra, dedikáltan is a két tatabányai karsztakna rekonstrukciójára, amelyek 60 éves technológiával dolgoznak, 300 ezer ember egészségesivóvíz-ellátásáért felelősek. Annak idején az eocénprogram keretében a mélységi bányavizek kiemelésére szolgált annak érdekében, hogy tudják biztonságos körülmények között biztosítani a szénrétegek kitermelését. A szénbányászat befejezését követően ez a regionális vízrendszert tápláló két vízakna üzemben maradt. Ezeknek a rekonstrukciója elengedhetetlen ahhoz, hogy folyamatosan lehessen biztosítani a térségben élő mintegy 300 ezer ember egészséges ivóvizét.

Nagyon fontos az is, hogy folyamatban van a regionális szennyvíztisztító kapacitásának bővítése és a meglévő egységek hatásfokának növelése. A közelben található a tatai Öreg-tó, amely nyári időszakban gyakorlatilag a tatabányai szennyvíztisztító telepen megtisztított vízzel rendelkezik, az tudja biztosítani az Öreg-tó vízutánpótlását. Talán sokan tudjuk azt, hogy Magyarország egyik legfontosabb természetvédelmi területe az Öreg-tó, magának a nemzetközi ramsari egyezménynek is egy dedikált helyszíne, és az európai madárvonulási útvonalaknak is egy kitüntetett helye, a téli időszakban sok tízezer víziszárnyas tölti ott biztonságos körülmények között az idejét.

Itt szeretnék köszönetet mondani az energiaügyi tárcának, ugyanis az Északdunántúli Vízmű Rt. bejelentette néhány héttel ezelőtt, hogy kilép az Által-ér Szövetségből, abból a 30 esztendős Által-ér rehabilitációs és vízgyűjtő fejlesztési szövetségből, amelyet 30 esztendővel ezelőtt azért hoztunk létre, hogy egyrészt az önkormányzatok, az állami szervezetek, a civil szervezetek és a gazdasági szereplők együttesen dolgozzanak a térség természeti rehabilitációjáért és a fejlesztésért.

Fantasztikus fejlesztéseket tervezett meg, majd később valósított meg, koordinált ez a szervezet, amelynek a regionális vízmű is a tagja volt. Megnyugtató módon rendeződött a dolog, hiszen felülvizsgálták ezt a szándékot, és továbbra is benn marad az Északdunántúli Vízmű Rt. az Által-ér Szövetségben, amely, mint említettem, kiemelten fontos, hogy az ország egyik legnagyobb mesterséges tavának a nyári vízutánpótlását biztosító szennyvíztisztító művet is üzemeltető és jelenleg fejlesztő, állami tulajdonban lévő gazdasági társaság továbbra is aktív szereplője marad e közös szolgálatnak.

Vízgazdálkodási feladatokról is essék néhány szó! 54 milliárd forintot tartalmaz a 2026-os költségvetés erre a célra. Mint ahogy azt tudjuk, az Országos Vízügyi Főigazgatóság 12 területi igazgatóságon keresztül látja el a feladatait, az állami tulajdonú vizek és vízi létesítmények fenntartását, üzemeltetését, a megelőző vízkárelhárítást, tehát az árvízvédelmi védművek fenntartását és fejlesztését.

Ismét egy konkrétumot szeretnék megemlíteni a vármegyénkből. Jelenleg Esztergomban végzik a Mária Valéria híd és a Prímás-sziget lejárója közötti szakaszon az új védmű kiépítését. A 2026-os költségvetés mintegy 5,5 milliárd forintot biztosít e fontos fejlesztés megvalósítására, amely az esztergomiak árvízvédelmi képességeit jelentős mértékben fogja javítani.

Nagyon fontos a vízvisszatartás, a vízkormányzás és a vízszétosztás kérdése is, és itt már az agrárium is kapcsolódik a vízgazdálkodási kérdésekhez.

Mezőgazdasági célú öntözés támogatására a következő esztendőben 6,7 milliárd forint fejlesztési pénzeszköz áll rendelkezésre, és további 4 milliárd forint értékű ingyenes vízátadás történik meg a mezőgazdasági termelők számára.

Kiemelt cél a modellalapú vízgazdálkodás bevezetése és a modellalapú vízkészlet-gazdálkodás országos kiterjesztése. Az öntözésfejlesztési program folytatása a hatékonyság növelésével kell hogy együtt járjon.

Elindult a „Vizet a tájba” program. Az országos vízgazdálkodás ez év februárjában hirdette meg ennek a lehetőségét. Szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőtársaimnak, ellenzéki képviselőtársaimnak is, akik a Fenntartható Fejlődés Bizottságán keresztül is támogatták azoknak a szakmai és civil szervezeteknek az együtt gondolkodását, amelynek köszönhetően egy jelentős nézőpontváltásra került sor a vízgazdálkodás területén.

Elmondhatjuk azt, hogy e rövid idő alatt is több mint hatszáz gazdálkodó ajánlott fel mintegy 14 ezer hektárnyi területet a saját tulajdonában lévő mezőgazdasági célú területekből annak érdekében, hogy azokat tartósan vagy ideiglenesen el lehessen árasztani.

Miről van itt szó? Arról van szó, hogy még 150 esztendővel ezelőtt az ország vízrajzi térképe a mély fekvésű területeken, a folyók mentén megmutatta azt, hogy melyek azok a területek, amelyek tartósan mezőgazdasági célra, legalábbis intenzív mezőgazdálkodási célra hasznosíthatók, és melyek azok a vízjárta területek, amelyek csak átmenetileg hasznosíthatók vagy éppen legeltetési vagy kaszálási, takarmányozási célra hasznosíthatók.

(18.20)

Ekkor a nagyvizeket úgy kezelték, hogy a fokokon kiengedték a többletvizet egy magasabb szinten, és alacsonyabb szinten visszavezették azt a vizet, amit nem terítettek szét a tájban a meglévő erek és csatornák igénybevételével. Annak idején, amikor elindult 150 esztendővel ezelőtt a nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérés, akkor indult el a folyómedrek szabályozása is, amelyben voltak pozitív elemek is. Látjuk azonban, hogy ma már olyan mértékű lett a mezőgazdaság technológiai fejlődése, hogy azoknak a területeknek a célszerű, értelmes mezőgazdasági célra történő hasznosításaként, amelyek nagy területnek számítottak 150 esztendővel ezelőtt, ma már nem értelmes dolog ott intenzív mezőgazdasági tevékenységet végezni. Ezt kellett belátni gyakorlatilag minden szereplőnek, akár az állami vízgazdálkodásnak is, a természetvédőknek, az egyéni gazdálkodóknak, a gazdáknak is. Be kellett látni, hogy amit vissza lehet adni az akkor elvett területekből az élővizeinknek, a folyóinknak, azt adjuk vissza, és ennek az lesz a pozitív eredménye, hogy a tájba elengedjük a többletvizet, amely a mikroklímát is javítja egyrészt, másrészt az adott térség talajvízszintjét is meg fogja emelni, ennek következtében a szántóföldi gazdálkodás területén is növekedhet a termelés biztonsága, a mély fekvésű, vízzel elárasztott területeken pedig kiegészítő haszonvétekre nyílik lehetőség a gazdálkodók számára.

Nagyon fontos az, hogy a vízgazdálkodás területén dolgozók elismerése is megtörténjék. Az idei költségvetés már intézkedett arról, hogy elinduljon az ágazatban dolgozók béremelése, a következő esztendőben, a 2026-os költségvetésben további 9,2 milliárd forinttal növekszik a béralapjuk. Ez talán lehetőséget teremt arra is, hogy a fiatalok közül egyre többen érdeklődjenek a vízépítési mérnöki szakirányok felé, hogy magasabb színvonalú mérnöki munka jelenjék meg a most is színvonalas munka mellett még erőteljesebben az ágazaton belül. Köszönjük a vízgazdálkodásban dolgozóknak az erőfeszítéseit az árvízi védekezésben. A legutóbbi árvízi védekezésben, a tavalyi év utolsó harmadában megmutatták azt, hogy valóban értenek a dolgukhoz, és tisztességgel, lelkiismeretesen végzik azt nyugalmi időszakban is, rendkívüli helyzetben is.

Ami pedig a képviselői munkát illeti, egyetértek Lukács György képviselőtársammal; egy képviselőnek az a dolga, hogy járja ki a saját választókerületének, hogy ami jár, az jusson is, és lehetőség szerint minden területen arányosan történjék ez meg. Azt gondolom, nem ördögtől való dolog, hogy egy nagyvárosban, egy megyeszékhelyen, megyei jogú városban legyen egy olyan multifunkcionális rendezvénytér, rendezvénycsarnok, ahol kulturális, sport-, közösségi események is megrendezhetők, még akkor is, ha ez egy 5-6 ezer embert befogadó és országos nemzetközi sportesemények megrendezésére is lehetőséget adó beruházás, amely 20 milliárd forintba került. Ezzel párhuzamosan ugyancsak ezen a megyeszékhelyen egy 20 milliárdos kórházi beruházás is megvalósult egy új kórházi tömb megépítésével, és ezzel párhuzamosan olyan közlekedési fejlesztés is megtörtént, amely a nemzetközi vasút által kettészakított város északi és déli részét egy új, külön szintű kereszteződéssel, átjárhatósággal gazdagította. Ez az ipari parkban dolgozók számára is egy fontos beruházás volt, könnyebben tudnak eljutni a munkahelyükre és onnan vissza.

Ha még megnézzük a vasúti fejlesztéseket, az nem kielégítő, ugyanis én képviselőként nem vagyok feltétlenül elégedett az elért eredménnyel, de azt azért elértük, hogy az idei esztendőben megtörtént a tatabányai pályaudvar akadálymentesítése. Három ipari léptékű liftet szereltek be annak érdekében, hogy az idős, beteg emberek, illetve a gyermekeiket nevelők könnyebben tudják megközelíteni a peronokat. Erre lehetne azt mondani, hogy már régen kellett volna. Persze, régen kellett volna, de látható, hogy azért párhuzamosan is lehet dönteni ilyen fejlesztésekről, beruházásokról, amelyeket nem szoktunk felhozni mindennap az Országgyűlésben sem, de talán most, a költségvetési vita során felhozhatjuk, hogy párhuzamosan is lehet ilyenekről dönteni, és a költségvetési fedezetet is lehet erre biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom benne, hogy nagyon sokan fogják támogatni a vízgazdálkodás és a vízügy területén dolgozók további béremelését, fogják támogatni azokat a fejlesztéseket, amelyek egyrészt a vízgazdálkodás, másrészt pedig a víziközmű-szolgáltatás területén elengedhetetlenül szükségesek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)