Dr. Dobrev Klára

DR. DOBREV KLÁRA európai parlamenti képviselő, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Hosszú éveken át tanítottam pénzügyi jogot az egyetemen, és amikor elérkeztünk a költségvetési törvényhez, akkor mindig elmondtam a diákjaimnak, hogy ez a kedvenc törvényem. Nem állítom, hogy nem néztek szakbarbárnak az elején, hogy hogyan lelheti valaki örömét egy olyan törvényben, amelyben táblázatok vannak, számok, oszlopok, sorok, és száraz az egész. Éppen ezért rendkívül izgalmasak voltak ezek az órák, ahol az óra végére megtaníthattam nekik pár dolgot a költségvetési törvényről.

Talán a legfontosabb, amit át akartam nekik adni, az az, hogy a számok, táblázatok, adatok mögött emberek vannak, emberi sorsok. Mert sok millió magyar ember hétköznapi életéből, emberi sorsából, küszködéséből áll össze mindaz, amit hazának nevezünk, és a költségvetési törvény éppen hogy erről szól.

A második lecke, amit meg kellett tanítani a diákoknak, az az, hogy ha meg akarják tudni, hogy mit képvisel a kormányuk, milyen a világnézete, mit gondol az emberekről, akkor ne a lózungokat, ne a plakátokat nézzék, ne is a beszédeket, hanem nézzék meg a költségvetési törvényt. Mert a kormány világnézete és céljai feketén-fehéren kiolvashatók ezekből a számokból, nem is kell túl sokat bogarászni az adatok és a táblázatok között. Láthatjuk, hogy mi az, amit egy kormány igazságosnak gondol, mi az, amit jogszerűnek gondol, és mi az, amit igazából tenni akar az országgal.

Hát ez a költségvetési törvény, amit önök most benyújtottak a parlamentnek, bemutatja mindezt, és mindent elmond arról a jobboldali, önző és igazságtalan politikáról, amit önök képviselnek ebben az országban immár 15 éve.

Kezdjük az elején! Ez a törvény, mint az elmúlt évek költségvetési törvényei is, a zavarosban halászás törvénye. A gazdasági élet és az ország működését éppen a költségvetési törvény és a költségvetési intézmények kellene kiszámíthatóvá tegyék, hiszen ebből tudja meg minden egyes állampolgár, önkormányzat, kórházigazgató, kisvállalkozó, polgármester, hogy mire számíthat a következő évben, hogyan tervezzen, mi az, amit az államtól kap, és mi az, amit az állam adott esetben elvesz tőle. Legalábbis ennek így kellene lennie egy normális országban. De hát önök ezt a demokratikus hagyományt is lerombolták.

S most itt állunk év közepén, és költségvetést próbálnak csinálni, költségvetést próbálnak elfogadni, amikor még azt sem tudják, hogy ebben az évben mi fog történni, és az idei számokat sem tudják eltalálni. Én néha őszintén meg szoktam sajnálni, most éppen Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert, mert egy tévéstáb gyógyító sikerrátájával próbálja meg találgatni a számokat folyamatosan, és az istennek nem sikerül neki. De hát nem is egyszerű, mert hogyan mondaná meg a jövő év számait, hogyan tudna ezekre a számokra bárki építeni, ha azt se tudják, hogy mi fog történni a következő hónapban.

De azt hiszem, hogy ez nem egyszerűen csak tehetségtelenség. Szerintem önök ezt tudatosan csinálják. Önök direkt így tervezik a költségvetést. Mert a populista jobboldal akkor érzi magát jól, ha bizonytalanságban tarthatja az országot, és ez történik most. Ezt a kiszámíthatatlanságot szeretik. Mindent elmond erről, hogy a 2024-es költségvetést önök 37-szer módosították. 37-szer! Én nem tudom, hogy önök között van‑e valamilyen kis háziverseny, ez a ki tud többször költségvetési törvényt módosítani verseny. Biztos vagyok benne, hogy vannak egyéni, sőt szerintem lassan világcsúcstartók is, de higgyék el, ebbe belerokkan az ország. Ezt nem lehet így csinálni. Ne panaszkodjanak, hogy nincs elég beruházás, ne panaszkodjanak, hogy az istennek nem akar az ipar beindulni, ne panaszkodjanak a belső fogyasztásra, hogy az emberek nem merik elkölteni a pénzüket, ne panaszkodjanak semmiért, mert önök hozták létre ezt a helyzetet. Az önök politikája, az önök jobboldali populista politikája vezetett ide, ez a költségvetési gyakorlat pedig gyakorlatilag tönkretesz mindent. Semmit nem lehet ebben az országban tervezni, előre gondolkodni, kiszámítani.

Kérdezik tőlem, hogy egy következő kormány tudna‑e csodákat csinálni. Hát csodákat nem, de higgyék el, hogy egy kiszámítható, jól megtervezett, megbízható költségvetéssel hatalmas lendületet lehetne adni ennek az országnak. Javaslom önöknek, hogy néha számoljanak, néha gondolkodjanak, ne kapkodjanak, különösen pedig ne akarják az országot ilyen bizonytalanságban tartani.

Ha még mindig tanítanék, akkor ezt a költségvetési törvényt nagyon jól lehetne szemléltető eszköznek használni. Ez lenne a szemléltető eszköz a súlyos társadalmi károkat okozó jobboldali populista politikára. Ez a költségvetés a jobboldali politika állatorvosi lova. Ha megnézik, hogy mi van a számok mögött ‑ azt mondtam, hogy sorsok, emberek, hétköznapi emberek ‑, akkor azt látjuk, hogy ez a költségvetés oda fog vezetni, hogy még jobban nyílik az olló gazdagok és szegények között. Igazságosság helyett ez az igazságtalanság költségvetése.

Engedjék meg, hogy egy pár példán ezt bemutassam. Például a magyar állam jelenleg feleannyit költ az emberek egészségére, mint az európai átlag. Önök a GDP 4 százalékát költenék a magyarok egészségére, miközben szerintem legalább 8 százalékot kellene. És most kérdezhetném önöktől, hogy önök szerint a magyarok egészsége feleannyit ér? Vagy a magyarok fél emberek, akiknek nem jár az egészségügyi ellátás?

Hogy őszinte legyek, én is tudnék személyeskedő és durva megjegyzéseket tenni, lenne hozzá szókincsem, különösen azért, mert mélységesen felháborít, hogy ma, a XXI. század Magyarországán emberek halnak meg azért, mert nem jutnak időben orvosi ellátáshoz, vagy mert nincs pénzük, hogy kifizessék azt. Amit önök ma beterjesztettek az Országgyűlés elé, az éppen ennek a politikának a folytatása.

Nem vagyok jobboldali populista, éppen ezért a hergelés helyett nézzük azt, hogy mit látunk. A tényeket. Én azt látom, hogy önök szépen lassan szüntetik meg a magyar állami egészségügyet. Kórház persze van, mert attól félnek, hogy esetleg szavazókat veszíthetnek miatta, csak a kórházakból szépen lassan eltűnnek az orvosok, eltűnnek az ápolók, eltűnnek a beteghordozók, eltűnnek a tisztítószerek, elromlanak a liftek, és sorolhatnám. Éppen ezért az történik, hogy az állami egészségügyben egyre kevesebb ellátást lehet kapni, és egyre gyakrabban hallja azt a beteg, még az orvosától is, hogy menjen a magánegészségügybe. De gondoljanak már bele, mondjuk, egy 63 éves nyugdíjas nő 150 ezer forintnyi jövedelemből él, hónapokig vár egy szakrendelésre, és utána azt a tanácsot kapja, hogy menjen a magánrendelésre. De hogyan? Nyugdíjának az egyharmada is alig lesz elég arra, hogy megvizsgálják, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy meg is gyógyítsák.

Ezzel szemben természetesen a magánklinikákon, amelyek többsége a fideszes milliárdosok kezében van már mára, bezzeg azonnal lehet prémiumellátást kapni. Ami történik, az kétosztályúvá teszi az egészségügyi rendszert. Ezt lehet kiolvasni a számokból, táblázatokból, sorokból. Van az állami rendszer a szegényeknek, ahol várólisták vannak, és van a magánrendszer a gazdagoknak, ahol persze mindenki megkapja a tökéletes ellátást. Nem az elit egészségügyét kellene létrehozni, nem az elit egészségügyét kellene ebben a törvényben finanszírozni, mert ez igazságtalan. Szerintem igenis jár a magyaroknak a tisztességes egészségügy. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy van‑e önök között bárki, aki újra elmondja azt a mondatot, hogy az egészség nem lehet üzlet, különösen akkor, amikor az önök fideszes oligarchái számára az egészség lett a legnagyobb üzlet. Azon gazdagodnak, hogy magyarok milliói maradtak egészségügyi ellátás nélkül. Mi, baloldaliak harcoltuk ki a társadalombiztosítást, azt hiszem, megint ránk, baloldaliakra fog maradni az, hogy újra harcoljunk érte, hogy az adófizetői forintból jár az egészségügyi ellátás mindenkinek.

De megyek tovább. Azt olvasom ki ebből a költségvetési törvényből, hogy a kormány továbbra is bőkezűen támogatja az egyházi iskolákat, miközben az állami iskolák tovább szenvednek.

(11.10)

Ennek megfelelően egyre több és több állami iskolában nincsen szaktanár, nincsen felszerelés, szakkörökről pedig már évek óta nem is álmodnak ‑ ez jut azoknak, akiknek nem tehetősek a szülei vagy nem elit egyházi iskolába járnak. Az egyházi iskolában pedig mindenre van pénz, van pénz a tanárra, van pénz szakkörre, van pénz felszerelésre, és természetesen elvárás az ideológiai nevelés is, hiszen egy jobboldali populista államrend fenntartásához ez nélkülözhetetlen. (Dr. Répássy Róbert: Egyházi iskolában az kötelező, igen! ‑ Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.) És azt látom, hogy mi, baloldaliak egyedül maradtunk, mert csak mi mondjuk ki hangosan, hogy a közoktatás állami feladat, és nem függhet attól, hogy ki miben hisz vagy mi a világnézete. (Gréczy Zsolt: Úgy van! Úgy van!)

Nem lehet az oktatás privilégium. Nem lehet folytatni azt a világot, amit maguk létrehoztak itt, ahol az elit gyermekeinek jár az oktatás, ha kellően jobboldali vagy, ha van Fidesz-párttagkönyved, ha az édesanyád vagy az édesapád valaki, akkor jár neked az oktatás, a minőségi oktatás (Dr. Répássy Róbert: Ugyan már! A Radnóti Gimnáziumba kik járnak?!), viszont azoknak a gyerekeknek, akiknek semmi nem jut, azoknak pedig már a költségvetési törvényből sem lehet kiolvasni azt, hogy tisztességes oktatásuk legyen. (Nacsa Lőrinc: Mondja ezt egy kommunista!) Pedig ha ők is megkapnák az esélyt, higgyék el, csodákra lennének képesek. (Dr. Répássy Róbert: A Radnóti Gimnáziumba kik járnak?!)

Azoknak mondom, akik minket néznek, mert a közvetítésből ez nem hallatszik, hogy a fideszes képviselők kicsit hangosan idegesek, de hát a következő percekben sem fogom tudni őket nagyon megnyugtatni (Derültség a kormánypártok soraiban.), ennél csak keményebb leszek (Zsigó Róbert: Igen, igen! ‑ Nacsa Lőrinc: Ajjaj!), mert már hallom, hogy nincs pénz, nincs pénz, nincs több pénz az oktatásra, nincs több pénz az egészségügyre, nincs több pénz a nyugdíjemelésre. Dehogy nincs! Az első és legegyszerűbb javaslatom: ne lopják el. Pont. (Közbeszólás a DK soraiból: Helyes!) Akkor bent marad a közösben, és nagyon sok minden másra is jut pénz. De azt kell hogy mondjam mindenkinek, aki hallgat és néz minket, hogy aki azt gondolja, hogy itt elég lesz véget vetni a lopásnak, mert egy Orbán nélküli, lopás nélküli jobboldal majd igazságos országot fog csinálni, az nagyon nagyot téved. Ha rajtam múlik, ha rajtunk múlik, akkor az ország az Orbán-rendszerrel együtt ezt az igazságtalan, igazi önző jobboldali politikát is kidobja az ablakon, mert ebből nem lesz egy gazdagabb Magyarország. Hadd mondjak erre is egy példát!

Minden háziasszony tudja, hogy a költségvetésnek két oldala van: van a bevételi és van a kiadási oldal. Eddig a kiadási oldalról beszéltem, egy félmondattal hadd mondjam el, hogy milyen igazságtalan az, ami a bevételi oldalon történik! Képzeljenek el, mondjuk, egy kétgyermekes bolti eladót, 280 ezer forintot visz haza (Nacsa Lőrinc: Nem kell szja-t fizetnie!), ez az egyik oldal, és képzeljék el Tiborcz Istvánt, a miniszterelnök vejét, aki közpénzmilliárdokat visz haza, és ők ketten nagyjából egyformán adóznak, mert nemcsak személyi jövedelemadót fizetnek (Nacsa Lőrinc: Nem, a kétgyerekes nem fog, nem fog fizetni!), hanem a bolti eladó, az, aki keményen megdolgozik a pénzéért, amit megkap (Nacsa Lőrinc: Nem kell szja-t fizetnie!), annak a legnagyobb részét élelmiszerre költi, lakhatásra költi, a gyerek ruhájára költi, megélhetésre költi (Közbeszólás a DK soraiból: 27 százalékos áfával!), a hó végén neki ebből semmi nem marad. Eközben a milliárdos Orbán-rokon természetesen szintén költ lakhatásra, biztos vagyok benne, hogy Hatvanpusztának hatalmas rezsije van, szintén költ élelmiszerre (Nacsa Lőrinc: Csak tudja a medencével, a villával meg a fedett medencével!), biztos vagyok benne, hogy a drága éttermekben is elég sokat kell fizetni, de összehasonlíthatatlanul több marad neki befektetésre, luxusingatlanokra, külföldi utakra, adóoptimalizálásra, és a nap végén arányaiban sokkal kevesebbet adózik, mint a kétgyermekes bolti eladónő (Nacsa Lőrinc: Aki szja-mentes lesz jövőre! Szja-mentes lesz jövőre!), bármit próbálnak is ebből megmagyarázni.

Énszerintem ez egy rendkívül igazságtalan világ, de hát ez a maguk világa; ez a maguk világa, ami nem a munkából élőket védi, hanem a vagyonból élőket védi, amit persze tudunk, mert… Hogy is mondta? Mindenki annyit ér, amije van? Ugye, ezt mondta Lázár János egy egyébként meglepően őszinte pillanatában. (Közbeszólás a DK soraiból: Úgy van!) Nahát, mi ebből a világból nem kérünk. Ez nem más, mint a tudatos társadalmi egyenlőtlenség politikája ‑ ez olvasható ki ebből a költségvetésből. Ez az elit gazdasági érdekeinek kormányzati képviselete. Maguk a leggazdagabb elitet képviselik a kormányzatban, maguk a leggazdagabb elit érdekeit próbálják meg védeni magyarok millióival szemben (Nacsa Lőrinc: Te meg milliárdos vagy!) ‑ ez olvasható ki ebből a költségvetési törvényből.

Úgyhogy én inkább azt javasolnám, hogy tegyék a minimálbért adómentessé, a 100 millió forint feletti jövedelmeket és az 1 milliárd forint feletti vagyonokat adóztassák meg, mert az igazságos lenne. Baloldaliként én igenis ragaszkodom ahhoz, hogy aki többet kapott, attól arányosan többet kell visszakérni is. (Nacsa Lőrinc: Mint Rákosi Mátyás!) Több felelősség fent és több lehetőség lent (Taps a DK soraiban.) ‑ ezt nagyon sokszor hallották tőlünk, és sokszor fogják hallani. És ez sem fog menni a baloldal nélkül, ilyen politikát ma Magyarországon csak a baloldal képvisel, ez a költségvetési törvény pedig kísérletet sem tesz arra, hogy elmozduljon az igazságosság felé.

Egy szó, mint száz, ha rajtam múlna, akkor ez a költségvetés egy iratmegsemmisítőben végezné (Nacsa Lőrinc: De nem, valljuk be!), messziről, hunyorítva sem lehet benne egy szabadabb, élhetőbb Magyarország képét látni, és hát azt is hiszem, hogy a végén ott is fogja végezni, emlékeznek rá, 37-szer sikerült a ’24-es költségvetést módosítaniuk. Hajrá, fideszes képviselőtársaim, hátha sikerül még ezt a csúcsot is megdönteniük! Nekünk, magyaroknak erről meglesz a véleményünk jövő áprilisban.

De ettől függetlenül, hogy ennek a költségvetésnek az iratmegsemmisítőben van a helye, nekünk parlamenti képviselőként nyilvánvalóan kötelességünk, hogy ezt az alkalmat is felhasználjuk arra, hogy ilyenkor is megmutassuk, mit lehetne már most változtatni, elvégre ezért küldtek ide minket a baloldali választóink, és egy politikusnak szerintem az a dolga, hogy ne sumákoljon, ne taktikázzon, hanem feketén-fehéren megmutassa, hogy mit csinálna kormányon, mert a választók csak ennek alapján tudnak felelősen dönteni. Ezért a következőkben ismertetni fogok egypár javaslatot, hogy ezt a szégyentelen költségvetést hogyan lehetne legalább a következő választásokig, jövő áprilisig egy picit élhetőbbé tenni. (Nacsa Lőrinc: Megint elvennéd a 13. havi nyugdíjat?!) Közel száz módosító javaslatot fognak képviselőtársaim, DK-s képviselőtársaim benyújtani a költségvetési törvényhez, ebből egypárat elmondok most önöknek, a vita során pedig ők ismertetik a többit. (Zsigó Róbert: A többi legyen meglepetés! ‑ Nacsa Lőrinc: Megint elveszik a 13. havi nyugdíjat!)

A fideszes képviselők 2008 óta nem emelték a családi pótlékot, 2008 óta, miközben brutális infláció volt ebben az országban, ebből következően alig lehet bármit is venni a családi pótlékból (Zsigó Róbert közbeszól.) ‑ szerintünk azt most azonnal, még a választások előtt meg kellene duplázni. Egy sor egyéb intézkedés kellene ahhoz, hogy biztonságban lehessen gyermeket nevelni ebben az országban, de ezt például nagyon gyorsan megtehetnék.

Én ugyanilyen sürgetőnek tartom a nyugdíjak rendezését és a nyugdíjasok támogatását. Mi azt javasoljuk, hogy legyen egy azonnali segítség minden nyugdíjasnak, ami legalább az elmúlt hónapok inflációját kompenzálja valamilyen mértékben, de azért a nyugdíjakhoz ezen túlmenően is hozzá kell nyúlni, itt rendszerszintű probléma van. Nekem baloldaliként elviselhetetlen, hogy mennyiből kell megélnie sok százezer embernek ebben az országban ‑ ez a maguk szégyene. Ezért például az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása szintén egy olyan feladat, amit azonnal el kell kezdeni. És hogyha már a tisztességről és az igazságosságról beszéltünk, azt mondtam, a költségvetési törvény megmutatja, hogy mit is gondol egy kormány az állampolgárokról, jelen esetben, hogy mit gondol a nyugdíjasokról. Hogyan mondta azt a maguk miniszterelnöke pálinkázás közben? Hogy majd adok, ha lesz? Vagy valami hasonlót mondott. Na, ez mindent leír. Énszerintem a nyugdíj jog, és a tisztességes nyugdíj jár, ezért például vissza kell vezetni a vegyes indexálást, hogy nyugdíjas honfitársaink is tisztességgel meg tudjanak élni. (Taps a DK soraiban.)

Lesznek javaslataink, lesznek javaslataink a bérlakásépítéshez is, mert egy fiatal pár gyakorlatilag nem tud lakáshoz jutni. Szociálisbérlakás-építési program, panelrekonstrukciós program ‑ egy baloldal által vezetett országban ezek rendkívül fontosak lennének.

De ha már az egyetemi tananyagnál tartunk, akkor van még egy része ennek az egyetemi órának, az az, hogy a költségvetési törvény nemcsak az ország nagy ügyeiből áll, nemcsak makro, nemcsak egészségügy, oktatás, nyugdíj, amiről beszéltünk, hanem tízmillió magyar ember lakhelyéhez, lakóhelyéhez köthető sok-sok apró részletből is áll. Éppen ezért én arra kértem a DK képviselőit és képviselőjelöltjeit, hogy gyűjtsék össze, hogy a választókerületüknek melyek a fontos javaslatai, és ezeket hozzák be, azokat, amelyek a költségvetési törvény keretén belül most megtárgyalhatóak, nyújtsák is be.

(11.20)

Több száz ilyen javaslat érkezett; azokból, amelyek a költségvetési törvényhez kapcsolódnak, fogunk módosító indítványokat is benyújtani, és éppen ezért, mondjuk, budapesti, kaposvári, sándorfalvai, keszthelyi emberek életét is élhetőbbé tevő javaslataink vannak. Mert, tudják, az én demokráciafelfogásomban egy országgyűlési képviselő és az országgyűlésiképviselő-jelölt nem a kampányban kell, nem a kampányban dolgozik, hanem folyamatosan, azokért az emberekért, akik megszavazták neki a bizalmat, vagy akiktől azt szeretné, hogy bizalmat szavazzanak neki. A mi képviselőjelöltjeink folyamatosan dolgoznak és gyűjtik ezeket a javaslatokat, próbálják segíteni a helyben élőket.

Végezetül: azért komoly reményeim nincsenek önökkel kapcsolatban, eddig sem arról voltak híresek, hogy meghallgatnák vagy meghallanák az emberek hétköznapi problémáit, de elég nagy reményem van a jövő áprilisi választásokkal kapcsolatban. Változást akaró jobboldaliak és változást akaró baloldaliak két oldalról fogják lebontani Orbán Viktor rendszerét, és mind a két oldalra szükség van. És éppen ez a költségvetési törvény és ennek a vitája mutatja meg, hogy mekkora szükség van a rendszer ellen régóta küzdő és ‑ ami nagyon fontos ‑ nemcsak a korrupcióval, hanem az Orbán-rendszer ideológiájával és világnézeteivel is szemben álló baloldalra.

Baloldalinak lenni nem üres jelszavakat jelent (Nacsa Lőrinc: Hanem veszélyes jelszavakat! ‑ Közbeszólás az ellenzék soraiból.), nem plakátot, nem lózungokat. Baloldalinak lenni azt jelenti, hogy az emberek hétköznapi problémáival foglalkozunk, az ő hétköznapi életüket akarjuk jobbá tenni; nem a jól élő milliárdosokét, nem azét a kisebbségét, akit maguk képviselnek ezzel a költségvetési törvénnyel. Mi a többség véleményét képviseljük, mi a többség életét akarjuk könnyebbé tenni; a munkásokét, a nyugdíjasokét, a fiatalokét (Nacsa Lőrinc közbeszól.), a küszködő családokét. És mi el is fogjuk végezni a magunk feladatát, mert egy szabad, igazságos és európai Magyarország nem képzelhető el a baloldal nélkül. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)