Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Azt gondolom, hogy ha a jelenlegi kormánynál lehet valamit dicsérni, akkor az az állatvédelemben folytatott munkája és azok az erőfeszítések, amiket annak érdekében próbálnak tenni, hogy felelős állattartásról lehessen beszélni a jövőben.

Ámbátor szükséges megjegyezni, hogy az állatvédelem leginkább azokon a területeken okoz nagy problémát, ahol nemhogy felelős állattartásról, hanem mondjuk, felelős gyermekvállalásról vagy gyermeknevelésről sem lehet beszélni. Tehát leginkább a szegregátumokra és a gettókra jellemző az, hogy nem érik fel ésszel azt, hogy milyen egy másik élőlény fölött döntéseket hozni, és ezért lehetséges az, hogy sajnos ezeken a településeken, településrészeken számtalan kóbor állattal találkozhatunk, olyanokkal, amelyeknek, ahogy előttem is fogalmazott az egyik képviselőtársam, már a halál is megváltás.

Tehát azt gondolom, hogy mindenképpen erre kell nagyobb hangsúlyt fektetni a jövőben, és a drákói szigor is megengedett szerintem, hiszen sokkal inkább rá kell erősíteni mind a prevencióra, mind pedig a retorzióra. Annál is inkább, mert ha a felelős állattartást gyermekként nem sikerül elsajátítani valakinek, abból olyan felnőtt is fog válni, tehát nem valószínű, hogy a kora előrehaladtával az állatokhoz való hozzáállása jó irányba fog elmozdulni. Mondom ezt úgy, mint állattartó és négygyermekes édesapa, hiszen nekem gyerekkorom óta ‑ azt hiszem, óvodáskorom óta ‑ vannak állataim, és a gyerekeimet is ennek szellemiségében, ebben a környezetben igyekszem nevelni, hogy tanulják meg, mi az, hogy felelősséggel tartozni egy nekik kiszolgáltatott élőlény iránt.

Elmondhatom, hogy ma viszont, ha felelős állattartásról kell beszélni, akkor nemcsak a házi kedvencekről kell szót ejteni, hanem bizony a haszonállatokról is. Hiszen látjuk, ahogy a gazdaság szerkezetének átalakulása kapcsán bizony-bizony vannak olyan haszonállatfajok, amelyeknél nem biztos, hogy megvalósul az állatok jóléte. Tehát a tartási technológiákat leginkább olyan irányba kell megváltoztatni, hogy komfortosabban érezhessék magukat ezek az állatok is. Itt szükséges megemlíteni azokat az állategészségügyi problémákat, betegségeket, amelyek most jelen vannak az országban. Ha az állatállomány-sűrűség nem lenne ilyen nagy, akkor valószínű, hogy ezeknek a betegségeknek a terjedése is sokkal kevésbé veszélyeztetné az állatállományt, tehát erre is oda kell figyelni a jövőben.

Ha kell még keresni olyan társadalmi csoportot, ahol a felelős állattartás nem értelmezhető, akkor azok egyértelműen a szaporítók, hiszen ők áldatlan állapotok között tartják ezeket az állatokat, egész egyszerűen megélhetési vagy haszonszerzési céllal. Kiváló gyömrői önkormányzati képviselőnk, Kisberk Szabolcs volt az, aki felhívta a figyelmet a gyömrői esetre. Ebből is látszik, hogy a Mi Hazánk Mozgalom nagyon komolyan foglalkozik az állatvédelem témájával, hiszen ő göngyölítette fel azt, ami ezen a gyömrői ebrendészeti telepen volt tapasztalható.

Az a minimum, hogy ha egy ilyen ebrendészeti telepen vagy állatmenhelyen történik bűncselekmény, az halmazati büntetést vonjon maga után, hiszen muszáj elrettentő példát statuálni, ha onnan jön a pofon, ahonnan a legkevésbé várnánk, mivel egy ilyen állatmenhelyen pont azt várná az ember, hogy az állatok megfelelő körülmények között vannak tartva, itt pont az ellenkezője érvényesült. Nem mennék jobban bele, ha valaki látta az erről készült képeket, videókat, akkor látta, hogy horror állapotok voltak.

A koldusmaffia is szóba került. Azt gondolom, hogy a pénzbüntetés önmagában nem elég, az ismétlés lehetőségének a megelőzése érdekében szerintem elzárással is élni kell, és akkor valószínűleg nem lesznek kisállattal az utcán. Tehát szigorítani szükséges itt is.

Illetve ne lehessen nyereményjáték díja egy élő állat. Ez rendben is van így, ez igaz is így. Viszont itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szezonális állateladásokat is le kell redukálni, gondolok itt a húsvétra. Mindenki előtt ismeretes, amikor mindenhol kiscsibe és kisnyuszi ugrál az ünnep kapcsán, pedig a húsvét nem erről szól ‑ egyszer. Másodszor, amikor a húsvét elmúlik, ezek az állatok akkor is ott maradnak, sokszor az út szélén. Azt gondolom, hogy ezzel is foglalkozni kell.

Illetve talán azt is érdemes lenne majd a későbbi szabályozások folyamán az asztalra tenni, miszerint azok a kiszabott állatvédelmi büntetések, amelyek egyébként most a központi költségvetésbe kerülnek, azok kerüljenek innen tovább azokhoz az állatmenhelyekhez, ahol a legnagyobb a baj, és azokhoz a civil szervezetekhez, amelyek tényleg erőn felül és egy misszióként folytatják a munkájukat. Számtalan ilyen civil szervezetet ismerek én is, és tartom velük a kapcsolatot. Meg szoktam őket látogatni, és mindig azt látom, hogy a végkimerülés szélén vannak mind anyagilag, mind fizikailag. A lehetőségeinkhez képest igyekszünk őket támogatni, de ez egy olyan Don Quijote-szélmalomharc, amit, azt gondolom, hogy csak állami, kormányzati intézkedésekkel lehetne kijavítani és kiküszöbölni.

Illetve nagyon kíváncsi lennék majd, ha a kormánybiztos úr elmondaná, hogy a statisztikai adatok javultak‑e esetleg vagy romlottak‑e a szigorítások ellenére, illetve a civil szervezetek kapcsán azt is fontos megemlíteni, hogy nagyon szigorú ellenőrzés mellett nagyon jó lenne, ha ők egy fix állami normatívára is számíthatnának, mert enélkül nem biztosított az ő működésük.

Zárszóként: úgy gondolom, hogy jó tükör az adott társadalomról az, ahogy az állatokkal bánik. Javítsunk ezen a tükrön, mert amit most látunk benne, az nem feltétlenül a legelőnyösebb. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)