Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Közlekedési témáról lesz szó, pontosabban a magyar műszaki vizsgáztatás rendszeréről.

Azt látjuk, hogy az Építési és Közlekedési Minisztériumban szép lassan haladnak előre különféle témákban. Külön örülünk annak, hogy a gépjárművek honosítását átvehetik a magán-vizsgaállomások is, hogy egy működő rendszert kezdjenek el kialakítani, de nagyon sok autós szervezet, autókereskedő, akár autószerelők is jeleztek felém egy nagyon-nagyon fontos problémát: a magyar műszaki vizsgáztatás rendszere szép lassan totális káoszba fullad. Ennek nagyon egyszerű oka van: önök adósak azzal, amit megígértek, hogy az 1990-es KöHÉM-rendeletet, ami rettentő mód elavult és agyon van toldozgatva-foldozgatva, kijavítják, alkotnak helyette egy olyan rendeletet, ami megfelel a XXI. század elvárásainak.

Hogy mi is okozza a problémát? Ez a toldozgatott-foldozgatott KöHÉM-rendelet és a ráépülő körlevelek, amiknek joghatása lett, nem értjük, hogy milyen módon, amik csak magyarázatul szolgálnának, és az NKH belső köreiből erednek, azt eredményezték, hogy az NKH-vizsgabázisok vezetői két kézzel kapaszkodnak a székükbe, és úgy döntenek, hogy amit nem engednek át, az nem történik meg, abból nem lehet baj.

Hogy egy kicsit értsék a problémákat: ha valaki bejelentkezik egy műszaki vizsgabázisra egy, az USA-ból származó autóval, amit Európában már honosítottak, igyekeznek eltanácsolni különféle indokokkal. Hangsúlyozom: egy olyan járművet, ami, mondjuk, beérkezett Németországba, ott levizsgázott, jó pár évig ott használták, majd behozzák Magyarországra. Ez az egyik. A másik: ha valaki egy Harley Davidsonnal, aminek 1HD-val kezdődik az alvázszáma, ami amerikai gyártást jelent, és már Európában honosítva lett, akár Lengyelországban, akár Németországban, igyekeznek elhajtani ‑ hogy máshogy ne mondjam ‑ a büdös francba. Ez egy abnormális rendszer. Vagy ha valaki egy gyárilag átépített autóval, amiről nyugodtan körbenézhetnek akár becsületes nepper oldalán, egy gyári fiatal Barttal beállít egy vizsgabázisra, a piros rugók alapján igyekeznek kivágni.

Ezért lenne szükség arra, hogy önök ezt komolyan vegyék, megszüntessék ezeknek az átkozott körleveleknek a hatását, kicsivel nagyobb jogkört adjanak akár a vizsgabiztosnak, akár a vizsgabázis-vezetőknek, és ne kelljen nekik attól félni, hogy fölülről az orrukra koppintanak. Egy átlagos magyar polgár már attól is fél, ha az átlagos autóját megpróbálja elvinni, és a maszek vizsgabázisok vezetői attól félnek, hogy mikor kapnak olyan ellenőrzést, ami végtelen retorziókat eredményez náluk.

Felhívnám még egy problémára a figyelmüket: ezt vessék össze azzal, hogy ha kimennek a közutakra ‑ önök is vezetnek, önök is járkálnak ‑, hogyan kerülnek ki a közútra rozsdát hullajtó, jellemzően katasztrofális műszaki állapotú járművek? Ezt kellene vizsgálni.

És még egy kérdés lenne az autóstársadalom részéről: a minisztérium részéről hajlandók‑e a párbeszédre? Hajlandók‑e az élőszavas emberi párbeszédre? Ugyanúgy, ahogy az Agrárminisztériumban megtették a víziszárnyas-tenyésztőkkel, hajlandók‑e önök így leülni akár egy kerekasztal-beszélgetésre azokkal a szakemberekkel, akik ebben érintettek, hogy élőszóban be tudják vinni a problémákat?

Államtitkár úr, erre várnék választ. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)