Dr. Pajtók Gábor (Fidesz)

DR. PAJTÓK GÁBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, egy igen alapos és részletes miniszteri expozét hallottunk. Nyilván a vezérszónok bizonyos értelemben többször szükségszerűen ismétli az expozéban elhangzottakat.

Az Alaptörvényt és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényt a magyar parlament 2011-ben fogadta el. Az önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény az Alaptörvény alapján megteremtette a lehetőségét, hogy a települések önkormányzatai az ott élő emberek mindennapi életét érintő érdemi, helyi közügyekkel tudjanak foglalkozni; azokkal az ügyekkel, amelyek miatt a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező önkormányzataink valamikor létrejöttek, és amiért a helyi képviselőiket az ott élők megválasztották.

Az utóbbi évtizedek demográfiai folyamatai a szemünk előtt játszódtak le hazánkban. Ennek révén mintegy 1100 település népességszáma nőtt. A beköltözés és az ezzel járó urbanizációs folyamatok számos településen előnyként jelentkeztek, azonban mintegy 300-400-ra tehető azon települések száma, ahol a népességszám növekedése már a fiatalok kiszorulását jelenti, vagy ha úgy tetszik, ahogy miniszter úr fogalmazott, az ingatlanok megvételének a lehetetlenségével szembesülnek, illetőleg a települések a jellegüket is kezdik elveszíteni, vagy azok veszélybe kerültek.

Ezt a folyamatot ismerte fel a kormány, illetőleg a jogalkotó, és ezekre próbált választ adni, tudniillik a helyi közösségek igényét kellett megfogalmazni, hogy meghatározhassák, kivel kívánnak együtt élni. Így került sor az Alaptörvény tizenötödik módosítására, amely a helyi közösségek önazonossághoz való jogát valóban alkotmányos védelem alá helyezte. Az Alaptörvény deklarálta: a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat a magyarországi helyi közösségek önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével.

(12.30)

Éppen ezért a törvényjavaslat egyik célja a települések szerves fejlődési lehetőségének biztosítása, illetőleg hogy a települések továbbra is élhetőek maradjanak a jelenlegi és jövőbeli lakóik számára.

Tisztelt Ház! A település nem csupán közigazgatási, illetőleg nem csupán önálló költségvetéssel bíró egység, entitás, sokkal inkább ‑ vagy legalább annyira ‑ saját kultúrával rendelkező közösség is egyben. Ezért indokolt minden közösségnek biztosítani azon jogát, hogy a közösségi összetartozásukat, kultúrájukat megóvják, és átadhassák az utánuk jövő generációnak. Ugyanakkor ezek az értékeik egyben versenyképességi tényezők is, ezért ennek a versenyképességnek a fenntartása, illetőleg növelése szempontjából is indokolt az egyes települések önazonosságának a védelme, ennek az eszközrendszerének a meghatározása.

A törvényjavaslat a helyi közösségek önazonossághoz való jogának érvényesítéséhez olyan eszközöket biztosít, amellyel az önkormányzat meg tudja védeni a helyi társadalom életformáját, hagyományait, szokásait. Ezek a közösségek a törvényjavaslat elfogadásával olyan jogi eszközökhöz jutnak, hogy tényszerűen, ténylegesen, effektíve védhetik meg az önazonosságukat, dönthetnek arról, hogy milyen irányt vegyen településük fejlődése.

A törvényjavaslat másik célja az elmondottak mellett, hogy a honos települési közösség önvédelmét előmozdítsa, biztosítsa, hogy a helyi lakosság megőrizhesse társadalmi, gazdasági és kulturális önazonosságát azokkal a külső hatásokkal szemben, amelyek egyébként tőlük függetlenül érvényesülnek. Ez az önazonossághoz való jog nem az egyént, hanem a település közösségének minden tagját megilleti. Ennek a jognak az érvényre juttatója a közösséget megtestesítő települési önkormányzat. Ahogy a miniszter úr is kiemelte, a törvényjavaslatban biztosított jogvédelmi eszközök alkalmazása nem kötelezettség, ez egy lehetőség az érintett önkormányzatok számára.

A helyi önkormányzat ugyanakkor kizárólag abban az esetben jogosult a helyi önazonosság érvényesülése érdekében ezen jogvédelmi eszközök alkalmazására, ha rendeletben megállapította a kívánt lakosságszámát, és a lakosságszáma ezt a küszöböt elérte vagy meghaladta. Bármely, a javaslatban szereplő jogvédelmi eszközt csak akkor lehet alkalmazni, ha a település önkormányzata erről dönt, és annak konkrét szabályrendszeréről helyi rendeletet alkot.

Tisztelt Ház! Ahogy a miniszter úr az expozéban utalt rá, a törvényjavaslat valóban személyi és dologi jellegű jogvédelmi eszközöket biztosít az önkormányzatok számára. Dologi jogvédelmi eszköz, ahogy elhangzott, az elővásárlási jog biztosítása, míg a személyi jogvédelmi eszközök: a lakcímlétesítés tilalma vagy annak feltételhez kötése, illetőleg az adóztatás kiterjesztése. Ezen jogvédelmi eszközök közül az önkormányzat a rendeletében akár egyet vagy akár egyszerre többet is alkalmazhat.

A törvényjavaslat meghatározza az egyes jogvédelmi eszközök alkalmazása alóli mentesülés feltételeit is, ezzel is biztosítva, hogy a helyi közösségekből származók, valamint a közösséghez tartozók hozzátartozói a törvényben meghatározott jogvédelmi eszközök alkalmazása alól mentesülhessenek. Ugyancsak törvény adta mentesülési oknak számít, ha valaki a hivatása, foglalkozása, élethelyzete vagy egyéb észszerű indok alapján átmeneti jelleggel az adott településen kíván élni. Az önkormányzat a jogvédelmi eszközök alkalmazásával kapcsolatos jogköreit a képviselő-testület útján gyakorolhatja, miként a méltányossági jogkör gyakorlása is a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A törvényjavaslat végezetül deklarálja ‑ és ugyanúgy fontosnak tartom hangsúlyozni, mint ahogy a miniszteri expozéban elhangzott ‑, hogy ezen jogvédelmi eszközök alkalmazása során azokat az önkormányzatok minden esetben csak az emberi méltóság megsértése és indokolatlan megkülönböztetés nélkül alkalmazhatják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)