Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént hallottak fényében azért remélem, hogy árnyalatokban eltérő véleményt még meg lehet osztani a magyar parlamentben. Én igyekszem a horizontot egy kicsit kiterjeszteni és arról beszélni, hogy ez a rezsicsökkentés nevű projekt, amit egyébként kétségkívül bizonyos esztendőkben sikerrel vitt a kormányzat és volt is társadalmi hatása, hol tart most, és mekkora volumenről beszélünk.

Szeretném meghagyni a szakembereknek azt, hogy mely időszakok azok, ahol a világpiaci ár beengedése kedvezőbb helyzetbe hozta volna a családokat, mint a rezsicsökkentés. Abba a számháborúba sem szeretnék belemenni, hogy referenciaár tekintetében miért tér el a tőzsdei ártól a kormány, tehát miért akar egy másik árhoz képest valamit feltüntetni, mint amilyen áron egyébként beszerezhetné ezt.

Szeretnék arról beszélni egy kicsit, hogy mi ez a 800 milliárd. Én egyébként nem szállok páros lábbal a rezsicsökkentésbe, és örülök annak, ha 800 milliárd forint a magyar családoknál marad, vagy náluk landol valamilyen formában. Azt látom ugyanakkor, hogy egy fogyasztóvédelmi jellegű javaslatba ágyazva a kormánypárti képviselőtársaim kiterjesztették ezt a vitát, és lehetővé tették számomra, hogy igazából bármiről beszéljek, hiszen ők is nagyjából tíz százalékot beszéltek a fogyasztóvédelmi jellegű megközelítésről és a rezsicsökkentés nevű politikai termékről sokkal többet.

Szeretném önöknek jelezni, hogy a fogyasztóvédelem legalább ilyen fontos területén, a pénzügyi fogyasztóvédelem terén a Magyarországon működő kereskedelmi bankoknak önök hagyták az önök által kialakított klímában, hogy 2000 milliárd forint fölötti hasznot hajtsanak csak az elmúlt esztendőben. Senkitől nem sajnálom a profitot, aki tisztességes gazdálkodást folytat, egy vállalkozásbarát közgazdászként tőlem nem áll távol az, hogy a tisztességes hasznot elismerjem. A helyzet az, hogy ez viszont egy olyan brutális extraprofit, amely nem feltétlenül tisztességes körülmények között született, lévén, hogy még a kormány által kivetett bankadót, tranzakciós illetéket is ezek a pénzintézetek olyan nagyságrendben hárították át a fogyasztókra, amely nagyságrend majdnem eléri az önök által most emlegetett rezsicsökkentés mértékét.

Értem én a politikai terméket, és nem akarom elvonni önöktől a jogot a tekintetben, hogy ezt tegyék ki a reflektorfényre vagy a kirakatba, csak az a helyzet, hogy egy ugyanilyen nagyságrendet engednek közben párhuzamosan kicsatornázni a magyar fogyasztók zsebéből. És itt akkor még csak a banki szféráról beszélünk. Továbbmehetnénk, mert pusztán az államadósság kamatterheire ‑ holnap fogjuk tárgyalni a költségvetés vitájában ‑, a rossz adósságpolitikájuk miatt az államadósságnak csak a kamataira több mint 4300 milliárd forintot fogunk fizetni. Ezt a 800 milliárd kontextusba helyezése érdekében mondtam el, nem lebecsülve azt, ha a magyar családoknál akár egymilliárd forintnyi könnyebbség marad. De a helyzet az, hogy maradhatna sokkal több is náluk.

Amivel fogyasztóvédelmi szempontból vitatkoznom kell, az a rendszerhasználati díjak már többször emlegetett szintje. Egészen elképesztő túlkapásokat tapasztalunk a magyar piacon, és érthetetlen, hogy önök ezt miért engedik, kétharmaddal akármilyen törvényt hozhatnának a rendszerhasználati díjakról, akármilyen területre tévedjünk a fogyasztóvédelem frontján. Nehogy csak a közműcégekről beszéljünk, beszéljünk, mondjuk, a Woltról vagy a Foodoráról, beszéljünk azokról a cégekről, akiknek önök ezt megengedik. Ha rendelünk egy egytálételt, és meglátjuk a telefonunkon a számlát, látjuk, hogy van egy plusz 100-150 forintos rendszerhasználati díj. Ha a kis „i” ikonra ráklikkelünk, mi nyílik meg? Ezt a díjat azért szedjük be, hogy nagyon jó, trendi ügyfélszolgálatot biztosítsunk számodra. Nem az a baj, hogy letegeznek, hanem az a baj, hogy az ügyfélszolgálat üzemeltetése törvényi kötelezettség.

Önök engedik azt, hogy egy törvényi kötelezettség betartásáért egy különadót, egy díjat szedjen egy ilyen cég, és ezáltal milliárdokat húz le családok zsebéből. A rendszerhasználati díjjal kapcsolatos problémák annyi ágazatban jelennek meg; és egyébként a Wolt és a Foodora kapcsán Nagy Márton miniszter úr vélhetőleg egyetért velem, hiszen amikor ezt felhoztam számára, akkor egymásra tudtunk csak licitálni az ötletekben. De önök nem rendezik ezeket a területeket, és itt is hagyják a rendszerhasználati díjak tekintetében történő szabadrablást. A megoldás az lenne, hogy húzzanak ársapkát a rendszerhasználati díjakra. Tegyék meg itt is! Ha van egy iksz összegű számla, legyen meghatározva egy százalékos mérték, ami fölött rendszerhasználati díjat nem lehet beszedni. Ha ezt megteszik, tegyék ki nyugodtan a kirakatba, a reflektorfénybe a rezsicsökkentés teljes koncepciója mellé. Ez egy nagyon népszerű ötlet, és nagyon népszerű javaslat lesz, ha keresztülviszik. Ez lenne az igazi fogyasztóvédelem.

Egy alacsony összegű közműszámla ne tartalmazhasson brutális mértékű rendszerhasználati díjat. Ez ugyanis egy teljesen sötét dimenzió, akármelyik céget fogják megkérdezni, a szabadköltészet magasiskolája lesz az, amit rendszerhasználati díj magyarázata címszó alatt előad. Tehát ezt a folyamatot valahogy vissza kellene szorítani. Még egyszer mondom, a különböző energiahordozók beszerzési árai körüli vitát meghagyom a kollégáknak. Úgy látom, hogy ez egy meddő vita, és ebben a különböző politikai oldalak között nem lesz konszenzus. De azt egyértelműen látom, hogy amikor fogyasztóvédelmi köntösbe ágyaznak egy ilyen javaslatot, akkor nem mulaszthatják el azt, hogy a fogyasztóvédelem más területeiről is beszéljenek.

Nem meglepetés, mindezt azért emlegetem, mert a Gazdasági Bizottság Fogyasztóvédelmi Albizottságának elnökeként számtalan olyan döntést eszközöltünk ki, amely érdemben segít magyar fogyasztóknak, és amit, láss csodát, a kormányzó pártok is megszavaztak. Kezdjük az elsőnél, ami súlyos milliárdokat hagyna a magyar családok zsebében! A javaslatomra megszavazta ez a bizottság, hogy az ingyenes készpénzfelvétel összeghatára 150 ezer forintról emelkedjen 250 ezerre. Most már a 300 ezer indokoltabb lenne, mert azt látjuk, hogy az inflációs folyamatok ezt abszolút alátámaszthatóvá tennék. Erről született egy szavazás. Ez a szavazás százszázalékos volt, kormánypárti képviselők, ellenzékiek egyaránt megszavazták.

(17.00)

A kérdés, hogy az eltelt hónapok során mit tett a kormány. Nem tett semmit. S amikor további ellenzéki javaslat jött be, ha jól emlékszem, egy 500 ezres összeghatár, azt is leszavazták. Tehát vannak látszólagos fogyasztóvédelmi elmozdulások, amelyeket nem valósít meg, a végszavazásig nem engedi eljuttatni valamiért a kormány.

Tudunk persze sikereket is felmutatni. Ez brüsszeli szintű történet: a biszfenolszármazékokat tartalmazó rákkeltő gyermek- és női ruhák betiltásának kezdeményezését szintén javaslatomra megszavazta kormány és ellenzék egyaránt. Arra várunk, hogy a brüsszeli térben mindez megjelenjen a kormány részéről. Ez masszív fogyasztóvédelem! Ennél fontosabb téma egy demográfiai válság közepén, ráadásul, ahol a reprodukciós rendszert és egészséget károsító anyagok vannak gyerek- és női ruhákban, ez egészen elképesztő botrány. Itt is lépniük kell. Én nem hallottam, hogy érdemben léptek volna ezen a területen, de ezt továbbra is várjuk.

Szintén keresztülment javaslatomra, hogy a bankok tájékoztatási kötelezettségét ki kell terjeszteni. Január 31-ig küldik ki, hogy előző évben mennyivel húzták le az ügyfeleket, ez átlagosan 41 ezer forint, de van, akinek ennél sokkal magasabb összegű, akár a duplája. Vállalták azt a javaslatunkra, hogy arról is közlést kell küldeni a banknak, ha az adott pénzintézetnél a fogyasztói szokások alapján rendelkezésre áll olcsóbb, megfizethetőbb a díjcsomag. Ez is több milliárd forint, ami a magyar családok zsebében maradhat, és ez is fogyasztóvédelmi jellegű.

Számtalan esetet lehetne még sorolni, de az a mostani vita pikantériája, hogy amikor önök ezt benyújtották, szerintem még nem tudták, hogy az igazi fogyasztóvédelmi rémálom a legdurvább. Az évszázad pénzügyi merénylete elő fog kerülni, és a devizahiteles dosszié egy európai uniós bírósági döntés fényében újra fog nyílni. Azért hozom ezt ide, mert ez is fogyasztóvédelem, és az indoklásban önök legalább ennyire eltértek a szűk körben vett számlaképi tematikától. Ezt most nekem is meg kell tennem azért, hogy rendszerszinten láttassam, hogy az egyik zsebben benne marad a pénz ‑ s én ezt egyébként tudom támogatni, semmiképp sem vagyok ellendrukker ‑, de a másik zsebből a többszörösét engedik kicsatornázni a banki költségekkel, a különadók áthárításának megengedésével és azzal az egész rémálommal, ami a rendszerhasználati díjak körében megtestesült.

A devizahiteles kérdéskörről csak egy-két mondat. Nagyon-nagyon fontos az, ha a fogyasztóvédelem egyik frontján leadjuk azt a pozitív üzenetet, hogy ezt márpedig nem lehet a magyar polgárokkal megcsinálni, akkor ezt komolyan kell venni a többi fronton is. A devizahiteles történetnél viszont az történt, hogy a banki érdekek érvényesültek, a piaci árfolyamon történő forintosítással mindenképpen, emberek tízezreit lakoltatták ki, és most, amikor újra nyílt ez a dosszié, a kormány azt mondja, hogy várjuk meg a Kúriát, ő ebben nem kompetens. Mi ezt vitatjuk, pontosabban nem akarunk egy személyben eldönteni egy szakmai vitát. Ezért kezdeményeztük és ezért gyűjtöttünk össze 40 képviselői aláírást egy parlamenti vizsgálóbizottság felállításához. Arra kapacitálom önöket, hogy támogassák ennek a vizsgálóbizottságnak az összehívását, hogy a fogyasztóvédelem egy másik területén is átütő sikereket lehessen elérni.

Benyújtottuk a lex Marczingóst is, pontosan annak érdekében, hogy a győztes európai uniós ügy mindenféle kúriai állásfoglalással párhuzamosan azért azt is előidézze, hogy megvizsgáljuk, milyen jogalkotási lehetőségeink vannak parlamenti szinten. Nyilván nem akarunk másik hatalmi ág munkájába beleszólni, ott is történjen meg, aminek meg kell történnie, de legyen már jogunk a parlamenti dimenzióban és klímában is megtárgyalni, hogy mit tehetünk a devizahitelesekért.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hogy miért hozom ezt a rezsicsökkentéshez? Azért, mert a fogyasztóvédelem széles értelemben vett dimenziója ezer sebből vérzik. Magyarországon az én álláspontom szerint önálló fogyasztóvédelmi minisztérium létrehozása sem lenne túlzás, főleg a mesterséges intelligencia korának beköszönte hajnalán. Egyáltalán nem lenne túlzó sokkal nagyobb fókuszt keríteni ezeknek a kérdéseknek. Én Németh Szilárd elhivatottságát tényleg tisztelem ebben a kérdésben, csak azt látom, hogy itt azért bizonyos fajta tényekkel most már szembesülni kell, és azzal is, hogy ez a 800 milliárdos összeg sajnálatos módon még ha benne is marad az egyik zsebben, a másikból egészen biztosan kicsorog, és ezzel valamit a kormánynak tennie kell.

Összességében szerintem nem szabad ellendrukkernek lenni a rezsicsökkentés kapcsán, ezért bízom abban, hogy a kormány is befogadja a jobbító módosító javaslatokat. De nem szabad megtéveszteni sem a magyar fogyasztókat, példának okáért azzal, hogy a valós beszerzési árakat úgy kerüli a kormány sok esetben, mintha ezáltal az derülne ki, hogy ő valami összeesküvést hajtott végre. Nem így van. Tisztán kell beszélni, őszintén kell beszélni ezekről a számokról, és meg kell védeni a magyar polgárokat, a magyar fogyasztókat mindenféle negatív hálózati hatástól, legyen szó rendszerhasználati díjakról, legyen szó visszaéléseket foganatosító pénzintézetekről, vagy éppen legyen szó azokról a közműcégekről, amelyeknek a számlázási, ügyfélkezelési és általános ügyfelekkel kapcsolatos gyakorlata százféle kívánnivalót hagyott maga után. Én tehát erre bátorítom önöket. Köszönöm a figyelmet.