Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenkinek az egyik legszemélyesebb identitását jelenti a saját neve, amely két részből áll, egy családi névből és egy keresztnévből.

Az én törvényjavaslatom a keresztnevek adományozási rendjéről és ezeknek a szabályozásáról szól. De nemcsak személyes identitás a keresztnév, hanem azt nyugodtan mondhatom, egy nemzet identitásának is a része az, hogy milyen keresztnévkincse vagy keresztnévvagyona van, ha lehet ilyet mondani. Jólesik nekünk, ha látjuk egy tévéstáblistán futni a neveket, rögtön sejtjük, hogy ki a magyar, ki a nem magyar, hiszen a keresztneveket, a Magyarországon járatos szokásos keresztneveket azonnal felismerjük; ez mintegy összeköt bennünket.

Mi Magyarországon ma a rend ezzel kapcsolatban? Van a Nyelvtudományi Intézet, a HUN-REN kutatóintézeti rendszerben a nyelvtudományokkal foglalkozó intézet, és a Nyelvtudományi Intézet honlapján jelenik meg hivatalosan az a keresztnévlista, amely adható, választható Magyarországon. Ez durván 2800 a női nevek esetében, és 2 ezer a férfi nevek esetében.

Ha valaki új nevet akar betenni ebbe a listába vagy ebbe a vagyonba, akkor ír az anyakönyvvezetőnek, az anyakönyvvezető a Közigazgatási Minisztériumnak, a minisztérium felterjeszti a Nyelvtudományi Intézetnek, ott elbírálják, és utána vagy megjelenik a honlapon, vagy nem jelenik meg; onnan lehet tudni, hogy elutasították.

A Nyelvtudományi Intézetnek van a saját honlapján egy nyilatkozata, hogy milyen alapelvek alapján ítélik meg, hogy egy név adható lesz‑e Magyarországon, vagy nem. Itt a magyar hagyományok, a nyelvi hagyományok, a kulturális, a történelmi örökség, de nyugodtan mondhatom, az írott, magyar írott, elsősorban a magyar irodalmi örökségből lehet választani neveket. Tudjuk a híres költők által adott neveket: Tündérből a Tünde, a Csillagból a Csilla Vörösmarty adományozása.

(15.20)

De egyébként néhány tilalom is van felsorolva; nevezetesen például az, hogy nem vehető fel ebbe a jegyzékbe olyan név, amely az illető viselőjének hátrányt okoz, hátrányos megkülönböztetést, vagy adott esetben veszélyezteti egy gyermeknek az egészséges neveléshez való jogát. A nemzeti kisebbségek pedig ‑ ugye 13 nemzeti és etnikai kisebbség van ‑ külön listát vezetnek ezzel kapcsolatban, ott ők döntenek, nem a Nyelvtudományi Intézet, és a honlapjukon jelentetik meg azokat a neveket, amelyeket nemzetiségi alapon lehet Magyarországon adni.

Miért gondoltam, hogy ehhez a rendszerhez hozzá kéne nyúlni? Először is, a magyar közigazgatásban az anyakönyvezés egy olyan lista, egy olyan szabály alapján megy, ami mindennek mondható, csak közhitelesnek nem. Egy honlap nem közhiteles, nem tudjuk, hogy milyen állapotban, mikor van feltüntetve, mikor nem. Az a helyzet, hogy a nemzetiségi nevek esetében ráadásul még nehezebben követhető a honlapjukon megjelent vagy megjelentetett keresztnevek listája. Van olyan kisebbségi önkormányzat, amelynek most nemes egyszerűséggel nem működik a honlapja, tehát arról nem lehet tájékozódni.

Egyébként is azt hiszem, ahhoz képest, hogy milyen fontos az, hogy Magyarországon milyen nevek adhatók a magyaroknak, méltatlanul van kezelve ez az egész helyzet. Semmibe nem kerül az, ha ezt a rendszert úgy módosítjuk, hogy közhiteles formában lehessen ezt elérni. Én erre teszek javaslatot többek között azzal a rendszerrel, amit én ma javaslok a parlamentnek.

Amit én javaslok, az a következő: a magyar kormány mindenkori kulturális területtel foglalkozó illetékes minisztere megjelenteti ezt a jegyzéket a Magyar Közlönyben, és ha valaki ezt felül akarja vizsgálni, akkor a minisztériumhoz fordul az anyakönyvvezetőkön keresztül, azok felterjesztik a javaslatot, a miniszter vagy a minisztérium konzultál az ezzel foglalkozó kutatókkal, nemcsak a Magyar Nyelvtudományi Intézettel, hanem a nyelvtudománnyal vagy a nevezéktannal foglalkozó kutatókkal, a magyar parlament Kulturális Bizottságával, és a végén ő maga személyesen hoz döntést, és azt kihirdeti a közlönyben.

Ez azért is fontos, mert így legalább van felelőse. Most a hülyeségért nem lehet senkit sem felelősségre vonni, csak egy ködös intézmény van, a Nyelvtudományi Intézet, és akkor csodálkozunk, hogy olyan nevek jelennek meg a magyar utónévvagyonban, amihez semmi közünk, érezzük, hogy nem stimmel, nem mi vagyunk, adott esetben sértő vagy dehonesztáló a viselőjére nézve. Sajnos tucatjával lehet a példákat sorolni, amikor a Nyelvtudományi Intézet ezt a rendszert úgy működteti, hogy a saját elveinek nem felel meg.

Csak néhány példát hozok erre. Adható magyar leánynév a Kandida. Gondolják meg, hogy ennek milyen konnotációi vannak. Adható magyar női név az Orália. Most csak néhányat sorolok fel, de nyugodtan mondhatom, milyen az, amikor valaki egy méregről kapja a nevét, mint például Késa. Nem kénsav, hanem Késa; vagy Orda. Még az sem világos egyébként, mert a nevek szempontjából az is követelmény, hogy el lehessen dönteni, hogy az illető név férfi- vagy női név. Ez sem könnyű. A Gida például mindenkit megtéveszt, mert az ember azt gondolná, hogy őzgida, sete-suta, ezért női név, az R-GO kapcsán a halhatatlan gidák a színpadon, nyugodtan mondhatom, hogy tartósat alkottak, de a Gida, bármilyen furcsa, férfinév, mégpedig a Róbert Gidából származtatott, tehát a Gedeonnak egy rövidített, becézett formája. Hozzáteszem egyébként, az a burjánzás is, ami a becenevek kapcsán megjelenik ebben a rendszerben, szintén elgondolkodtató. Bizonyos népszerű neveknek van néha több tucat becézett formája, miközben vannak olyan becézett formák, amelyek magyarázhatatlanok vagy érthetetlenek.

Én arra teszek javaslatot, hogy ez a rendszer változzon meg. Arra teszek javaslatot, hogy a nemzetiségi önkormányzatok, ahogy egyébként ez a nemzetiségekről szóló törvényben és szabályozásban is benne van, szigorú rend szerint döntsenek arról, hogy mit vesznek fel, mit nem vesznek fel. Tehát a nemzetiségi önkormányzat közgyűlése kétharmaddal, hitelesített jegyzőkönyv alapján terjessze fel ezt, és még akkor is van egy lehetőség a miniszter számára, hogy egyszer visszaküldje. Ha a nemzetiségi önkormányzat továbbra is ragaszkodik hozzá, akkor ki kell hirdetni, ugyanis nem egyszer-kétszer, hanem sokszor fordul elő, hogy a más nyelvekben vagy kultúrákban, társadalmakban teljesen járatos név Magyarországon kellemetlen jelentést hordoz. Például Észak-Németországban a Pia egy teljesen járatos női név, de lássuk be, hogy Magyarországon a Nagy Pia bizonyos konnotációkat hoz maga után. A nemzetiségek esetében is a Magyar Közlöny lesz a jogforrása az adható neveknek.

Én nagyon remélem, hogy ha az oktatási miniszter rossz döntéseket hoz, akkor felelőssé lehet tenni vagy felelősségre lehet vonni, hiszen a parlamentben interpellálható, meg egyébként is felelősséget viselő személy. De annak a sok vadhajtásnak, ami az utóbbi időben kivirágzott a magyar adható keresztnevek testén, valamilyen módon korlátot kell szabni. Gondoljuk csak meg, Magyarországon adható keresztnév a Legolász, a Gandalf, a Bilbó, a Frodó, az Aragorn. Mi közünk van hozzá? Oké, Tolkien, meg Göncz Árpád fordította, de hát akkor is. Mennyi nagyszerű nevet lehetne átemelni a magyar kultúrkincsből, mint például Hollófernyiges. Csak most mondtam egy példát erre. Nem kell átvenni, félreértés ne essék, csak az az igazság, hogy ez elburjánzott.

Látszik, hogy valamit érdemes csinálni, mert ha megnézzük, a legtöbb ember által viselt férfikeresztnév ma Magyarországon, a viselés számosságának sorrendjében: László, István, József, Zoltán, János, Attila, Gábor, Sándor, Péter, Tamás. Ugye, világos? Ez a zsidó-keresztény kultúrkör, ez a magyar kultúra, a nagy királyaink, a történelmi nagyjaink, irodalmunk főszereplői, főhősei. Tehát világos, és érezzük velük az azonosságot vagy legalábbis a kötődést. De nézzük meg, hogy a tavalyi évben melyek voltak a legnépszerűbb nevek, tehát nem az egész lakosság körében, hanem akik ’24-ben születtek: Dominik, Olivér, Levente, Marcell, Milán, Máté, Bence, Noel, Dániel, Benett. Azért ezzel már mérsékelten érezzük az identitáskötődést. Talán a Levente a legelső, amivel világosan érezzük a kötődést, hiszen egy nagyon régi magyar személynévről van szó.

Úgyhogy az az igazság, hogy érdemes megfontolni azt, hogy ebben valamilyen világos rendet csináljunk. Ezért a törvényjavaslatomban annak az elvrendszernek a szövegszerű változatát is közöltem, amiről azt gondolom, hogy ezek alapján kellene a nevek felvételéről, illetőleg kihúzásáról dönteni. Hozzáteszem, ez az értéklista jelentős, nagyfokú átfedést mutat a Nyelvtudományi Intézet honlapján található eredeti elvekkel. Kár, hogy ezeket nem nagyon tartották be annak idején.

Szeretnék még valamire utalni: ma 220 olyan név van ebben a jegyzékben, amilyen nevet senki nem visel, tehát nincs ilyen nevű ember, nem tartották fontosnak, és nem véletlenül. Folásádé ‑ van ilyen név ezek között, s most csak találomra szemezgetek: Amáhel, Fehére, Amadá ‑ nem Amadé, Amadá ‑, Amábel (sic!), Grizeldisz, Jukundusz, Jermák, Január. Nem is értem, hogy kerülhettek fel ebbe a névjegyzékbe. Azokat a keresztneveket, amelyeket senki nem visel, nem feltétlenül érdemes bent tartani ebben a jegyzékben.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Arra teszek javaslatot, hogy ezt változtassuk meg A magyar keresztnévkincs megér annyit, hogy egy rendes és méltó kezelést kapjon, és ügyeljünk arra, hogy ne forgasson ki minket a fősodor, a civilizációs mánia meg a kordivat a saját azonosságunkból, hiszen mindenki tudja, januárban bukkan fel és lesz járatos a Kevin név, azért, mert a Reszkessetek betörőket akkor nézik meg az emberek.

(15.30)

Illetőleg, amikor mondjuk, Jockey Ewing volt a legnépszerűbb tévésztár, akkor a Pamela, a Szamanta meg az ilyenek voltak nagyon népszerűek Magyarországon, pedig semmi közünk hozzá. De a Lüszeszitának is volt aranykora, és nem tudom, még milyen retteneteket lehetne mondani.

Természetesen arra is szigorú javaslatot teszek, hogy a neveket lehessen beazonosítani nem szerint, hogy az női név vagy férfinév, és azért a megtévesztő neveket vegyük ki a névjegyzékből.

Erre teszek javaslatot. Kérem szépen, hogy támogassanak ebben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokban.)