Dr. Keresztes László Lóránt (független)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Muszáj reagálnom Bánki Erik képviselő úr felszólalására.

Azt tudom mondani, nem lettem nyugodtabb, hogy a Fidesz vezérszónoka úgymond önmaga nincs tisztában az alapvető számokkal, és egyébként még, mondhatjuk úgy, hogy nincs egyetértésben a saját oldalának a kormányzati fontos szereplőivel sem, például Szijjártó miniszter úrral. Szijjártó miniszter úr talán egy hete egy interjúban ismerte el az 1500 milliárdos számot. Kapott egy konkrét kérdést, hogy igaz‑e az, hogy 1500 milliárd forinttal támogatták az akkugyárakat, és azt mondta, hogy igen. Miniszterelnök úr abban a székben ismerte el, amikor talán a harmadik alkalommal kérdeztem a víziközmű-ágazat helyzetéről, hogy 3000 milliárd forint hiányzik.

De akkor menjünk tovább, tisztelt képviselő úr! Amikor én azt mondtam, hogy a szakma válságosnak ítélte a víziközmű-ágazat helyzetét, 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége ‑ talán akkor egy kivétellel vagy kettő kivételével kormánypárti polgármesterekről beszélünk ‑ megrendelt egy szakmai tanulmányt, és ott szerepelt szó szerint, hogy válságos a magyar víziközműrendszer állapota. És amellett, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége rendelt egy szakmai anyagot, a Magyar Víziközmű Szövetség is rendelt egy anyagot. És amikor én azt mondom, hogy 3000 milliárd forint volt akkor a forráshiány, akkor ezt azokból a tanulmányokból merítem. Nem én számoltam utána.

Tisztelt Képviselő Úr! Én rengetegszer próbálkoztam megkérdezni, közérdekűadat-igényléstől kezdve írásbeli kérdéseken át a közműhivatal felé, hogy a gördülő fejlesztési tervek összegzése alapján a kormány olvasatában mennyi ez a szám ‑ ugye, mert itt szakmai becsléseket kaphatunk ‑, és a kormány azt a választ adta, hogy nem rendelkezik ezzel az információval. A kormánynak fogalma sincs. Nem összegezte, hiába döntöttek a gördülő fejlesztési tervek rendszeréről, nem összegezte ezt a problémát. De ismétlem, tisztelt képviselő úr, amikor én a 2017-18 környéki 3000 milliárdot említem, azt szakmai koncepciók alapján vagy a szakmai dokumentumok alapján mondom, és ezt a miniszterelnök úr elismerte. Én azt javaslom, hogy a Fideszen belül konzultáljanak egymással, mert valóban rendkívül fontos sorskérdésről van szó.

Tisztelt Képviselő Úr! Én a felszólalásomban az első szótól az utolsóig erről a törvényjavaslatról beszéltem. Ugye, ebben vízgazdálkodásról, öntözésről, az ezzel kapcsolatos különböző szabályozásokról volt szó ‑ én erre reagáltam. Reagáltam például arra, hogy ez a visszapótlási kötelezettség elindult; most csak az ön felszólalására válaszolok. Ugye, elindult ez a folyamat, hogy a kormány gyakorlatilag zsarolással elveszi az önkormányzatoktól, kizsarolja a víziközmű-szolgáltató cégeket, és itt arról beszéltek, hogy alapvetően hiányoznak a források, az önkormányzatok ‑ nyilván nagyon sok esetben kistelepülésekről is szó van ‑ nem rendelkeznek azokkal a forrásokkal, amelyek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy ezeket a különböző pótlási összegeket berakják.

(14.20)

A kormány akkor arról beszélt, hogy aki ingyenesen felajánlja a különböző víziközmű-rendszereket, átadja önkormányzatként, mondjuk, a kormánynak, akkor a kormány tulajdonképpen ezt a terhet magára veszi. Na, most ez a törvényjavaslat tulajdonképpen ezt oldja, a kormányzati kötelezettségvállalást csökkenti a visszapótlási kötelezettség tekintetében, ami sajnos azt az akkori jogos félelmünket húzta alá, hogy nagyon rossz ötlet államosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egyetértünk abban, hogy nemzeti kézben kell tartani a víziközműcégeket. Teljes őrület és egyébként nemzetárulás ezt kiprivatizálni, ahogy egyébként ez nagyon sok helyen megtörtént annak idején. De rendkívül káros dolog ezt elvenni az önkormányzatoktól, azért, mert az önkormányzatoknak amúgy nem adják meg a különböző központi költségvetésből szükséges forrásokat, hogy ezt üzemeltetni tudják, vagy éppen megfelelő béreket tudjanak fizetni. Tehát a helyes az, hogy nemzeti kézben kell tartani, de ott, ahol lehetséges, önkormányzati kézben.

Tisztelt Bánki Erik Képviselő Úr! A vízgazdálkodási kérdés. Én messze túl vagyok azon, hogy riogassak, vagy megpróbáljak olyan szavakat mondani, hogy rémületet keltsünk az emberekben, és több lájkot vagy megtekintést kapjunk. Nem erről van szó. Én azt gondolom, hogy aki felelősen, valóban a gyermekeinek a jövőjét szem előtt tartva politizál, az látja, hogy mi történik, nem egy éve, nem két éve, hanem évtizedek óta.

Annak idején elindultak a nagy folyamszabályozások. Ennek is, mondhatjuk, hogy gyarmati okai voltak, gyakorlatilag egy gabonabányát akartak csinálni annak idején, még a Monarchia idején Magyarországból, az Alföldből, és elindultak a folyószabályozások. Akkor alakult ki az alapja annak az elhibázott vízgazdálkodásnak, amely ezt a sivatagosodást okozta. Annak idején, amikor vízügyi szakemberek ‑ egyébként Kvassay vagy sok más vízügyi szakember ‑ ezekről a kérdésekről beszéltek, akár 1875-ben, elmondták, hogy ennek mi lesz a következménye.

Tehát pontosan megfogalmazták az akkori, régi vízügyi szakemberek, hogy annak mi lesz a következménye, hogy levágták a meandereket és kiegyenesítették a folyókat, felgyorsították a folyást, hogy gabonabányákat hozzanak létre, és még azt is leírták az akkori vízügyesek, hogy ebben a korban majd ‑ és nem a máról beszélünk, hanem mondjuk évtizedekre visszagondolva ‑ mit kell csinálni annak érdekében, hogy ezeket a káros hatásokat megfordítsuk. Erről beszélt Andrásfalvy Bertalan ‑ gondolom, ismerik, baranyaiak vagyunk mindannyian, képviselőtársaim ‑, nagyon fontos alapművekben beszélt erről Andrásfalvy Bertalan, erről beszélt Molnár Géza, erről beszél közel két évtizede Balogh Péter geográfus gazdálkodó, aki Nagykörűben, a Tisza mentén él és gazdálkodik. Meg kell valósítani a táji vízvisszatartást, az ártéri gazdálkodást, a fokgazdálkodást, ezt kell tudni megvalósítani, ahol lehet, visszameandereztetni a folyókat.

És hogy ez mennyire megalapozott, tisztelt képviselőtársaim, Koncsos professzor úr, a Műegyetem tanszékvezetője 2022 októberében egy rendkívüli bizottsági ülésen egy animált előadást tartott, pontosan geográfiai, térinformatikai alapokon bemutatta az agrárminiszter úrnak, hogy ennek a vízgazdálkodásnak mi lesz a következménye, mik lehetnek az egyéb, mondhatjuk úgy, hogy zsákutcás megoldások, és hogyan lehetne a Tisza völgyében az egykori vízjárta terek, az egykori árterek bevizesítésével, a többletvizeknek a visszaengedésével lassítani és visszájára fordítani ezt a folyamatot.

Tehát ezek nem légből kapott javaslatok, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, ezek olyan javaslatok, amelyek szakemberek több évtizedes munkáin nyugszanak, és egyszerűen, ahogy önök sem vették komolyan, önök sem oldották meg, az azt megelőző kormányok sem oldották meg. Tehát ez nemcsak ennek a kormánynak a felelőssége, hanem a megelőző kormányoknak is. És itt van a lehetőség, megvannak a megoldások, hasonlóképpen egyébként, ahogy például Koncsos professzor úr a Tisza völgyét lemodellezte, úgy más tájegységeket is le kéne modellezni, döntés-előkészítést és az ehhez szükséges szabályozásokat kellene végrehajtani.

A kormány egy 1700 milliárdos homokhátsági vízpótlási programról beszél ‑ gondolom, ismerik képviselőtársaim ‑, majd elismeri, hogy a kanyarban sincs erre a pénz. De tegyük is rögtön hozzá, hogy ez a homokhátsági vízpótlás nagyjából arról szól, hogy a folyókból felpumpálni a homokhátság tetejére a vizet. Ha megnézik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezekben a tervekben milyen mennyiségek szerepelnek, akkor láthatják, hogy az 1700 milliárdos homokhátsági projektnek az elvárt, tervezett, megálmodott kimenetele egy minimális területnek jelenthetne csak részmegoldást, tehát semmilyen módon nincs köze a homokhátság kiszáradásának a megállításához.

Miközben, amellett, hogy önök ezt így elmondják, én egyébként járok vidéki vízgazdálkodási fórumokra, az emberek, mint valami megváltást várják ezt a programot, és el kell mondanom, hogy nincs rá pénz, nem lesz megoldás, és önök még azokat a döntéseket sem hozzák meg, amelyek mondjuk, nem is kerülnének pénzbe, különböző jogszabályi döntéseket, hogy legalább most állítsuk meg a területeknek a vízelvezetését. Tehát most olyan szabályozásokat kellene bevezetni, hogy legalább a leeső csapadékot tartsuk már ott. Tehát ahogy el szokta mondani Balogh Péter is, egy lyukas kádba nem érdemes vizet merni. Először oldjuk meg a vízvisszatartás kérdését, és akkor, ha ez megtörtént, ha kialakult a megfelelő tájhasználat, egyébként az erdőgazdálkodással kapcsolatos megfelelő döntések is megszülettek, akkor természetesen lehet beszélni vízpótlásról is racionális feltételek mellett, de alapvetően egy ilyen rendkívül szerteágazó és komplex problémára csak szerteágazó és komplex megoldások léteznek.

És, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, ezeket a megoldásokat tételről tételre letette az önök asztalára a szakma, és önök valamiért odáig jutnak el, hogy elismeri a főigazgató-helyettes úr, hogy a vízmegtartási partizánakciók vagy gerillaakciók hatására csinálnak egy „Vizet a tájba!” programot. Ez nagyon jó lenne, ha racionálisan csinálnák, ha úgy csinálnák, ahogy valóban értelme van, hogy meghatároznák azokat a területeket, ahol meg lehet tartani a vizet.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, én nagyon nyitott vagyok arra, hogy tartalmi vitákat folytassunk. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, ahol mindenkinek, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, éreznie kell a saját felelősségét, hogy ez egy nemzeti ügy, ez egy nemzeti sorskérdés, ez egy szuverenitásvédelmi kérdés, nem lehet pártpolitikai csatározások tárgya.

Ezért is örültem egyébként, hogy január 9-én ott volt az államtitkár úr a Képviselői Irodaházban tartott második VízVálasztó-konferencián, ott volt egyébként az Agrárminisztérium, ott volt a Nemzeti Agrárkamara, ott volt az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Ez, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, az elmúlt évek legfontosabb vízügyi szakmai konferenciája volt, és én nem hallottam ellenérveket, ellenvéleményeket az ott elhangzottakkal kapcsolatban. És hogy ez mennyire nem pártpolitikai vagy ideológiai ügy, nagyon megtisztelő volt, hogy a konferencia fővédnöke Kassai Lajos lovasíjász volt, ő nyitotta meg a rendezvényt, és elmondta, hogy ő is így gazdálkodik a saját területén, és minden erejével támogatja a táji vízvisszatartást.

Én arra kérem önöket, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne essenek abba a hibába, könnyű csábítás mindig a pártpolitikai pengeváltások irányába fordulni, de ne engedjenek ennek a csábításnak, ahogy én sem engedek. Racionálisan, megalapozott számokra alapozva, a szakemberek bevonásával vegyük már észre, hogy mit kell tenni, és mielőbb tegyük meg ezeket a lépéseket, mert valóban semmiféle szuverenitásvédelem nincs, ha sivataggá válik a fél ország. Köszönöm.