Dr. Répássy Róbert

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Először is szeretnék néhány félreértést eloszlatni. Egyrészt ez a törvényjavaslat nem tartalmaz új szabályokat, hanem a már rendeletként bevezetett szabályokat törvényi szintre emeli, tehát azt javasolja, hogy a tisztelt Országgyűlés a hatályos rendeletként létező és érvényes szabályokat emelje törvényi szintre. Ezért ‑ bár lehet, hogy egyeseket meglepett a törvényjavaslat tartalma ‑ mondhatnám úgy is, hogy a hatályos jogszabálytárban elolvashatók ezek a javaslatok, mert ezek most is létező szabályok. Az természetes, hogy már ezeknek a kormányrendeleteknek a megalkotása idején is volt vita némelyik kormányrendeletről, és természetes, hogy itt a parlamentben ezt a vitát tovább folytatjuk.

De abban szeretnék megint csak eloszlatni félreértéseket, hogy ez a törvényjavaslat a kormány javaslata, egyébként csak a kormánynak van törvénykezdeményezési joga, nem pedig az egyes minisztereknek.

(13.20)

Tehát, Keresztes képviselő úr, azt tudom mondani, hogy a kormány tagjai természetesen ismerik a javaslatot, és a kormány mint testület kezdeményezte a törvényhozás előtt ezt a javaslatot.

Elhangzott az is, hogy a kormány visszaélésszerűen alkalmazta a veszélyhelyzeti jogalkotást. Ezt én cáfolom ‑ sokszor vitatkoztunk erről ‑ azért, mert a veszélyhelyzeti jogalkotás szabályai szerint a veszélyhelyzeti rendeleteket az Alkotmánybíróság előtt meg lehet támadni, és az Alkotmánybíróság megvizsgálhatja, hogy ez összefügg‑e a veszélyhelyzettel, és amennyiben nem függ össze, úgy nyilván hiányzik az az alkotmányos felhatalmazás, ami alapján ilyen rendeletet lehet alkotni. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy nem is volt ilyen kezdeményezés az Alkotmánybíróság előtt. Ez lehet, hogy csak figyelmetlenség vagy mulasztás, nem tudom, hogy minek nevezzem, de az biztos, hogy a szóban állított visszaélést a jogi eljárások egyáltalán nem igazolták vissza. Tehát nem tudunk olyan eljárásról, amely az Alkotmánybíróság elé vitte volna ezeket a rendeleteket.

Tisztelt Ház! Egyébként én a magam részéről örülök annak, hogy vita bontakozott ki. Már egy kicsit úgy éreztem, hogy az ellenzék három éven keresztül bírálta a veszélyhelyzeti kormányrendeleteket, majd utána elfelejtett bejönni a parlamentbe és elfelejtett vitatkozni, a hároméves kritikájukat nem tárták elénk. Hiszen most arról van szó, hogy az elmúlt három évben megalkotott rendeleteket, azoknak egy deregulált és szűkített részét javasolja a kormány az Országgyűlés által törvényi szintre emelni. Azok a frakciók, amelyek nincsenek itt, biztos nem kifogásolják ezt, gondolom én, de majd ez kiderül.

Mindenesetre furcsa, hogy itt lett volna a lehetőség, hogy az elmúlt években kritizált kormányrendeleteket most akár egyesével vagy együttesen is bírálják. Volt ilyen felszólalás, én részben értem is, hogy miért voltak ilyen felszólalások, és különösen a nemzetiségi bizottság javaslatait természetesen meg fogja fontolni a kormány. De hát hatályos szabályokról van szó, amelyek egy adott veszélyhelyzeti problémára készültek. Nem vagyok jártas teljesen az erdőgazdálkodás kérdéseiben, de úgy gondolom, hogy az egy veszélyhelyzeti pillanatban megszületett rendelet volt, ami lehetséges, hogy hosszú távon nem tartható fenn, de abban a helyzetben, amikor megszületett, meglévő problémát orvosolt, például a tűzifaellátást biztosította. Természetesen senki nem gondolja azt, hogy a tarvágás, különösen természetvédelmi területeken, kívánatos megoldás lenne. Én nem hiszem, hogy az Agrárminisztériumnak ez lenne hosszú távon a szándéka.

De a jogi megoldás ‑ ami itt a Ház előtt van ‑ az, hogy a veszélyhelyzeti rendeleteket emeljük törvényi szintre, a törvény erejére. Ennek az a magyarázata, hogy a veszélyhelyzetben kialakult és akkor meghozott szabályok nagy része bevált a gyakorlatban, a jogalkalmazók ezeket alkalmazták, alkalmazzák. Mindaddig, amíg az orosz-ukrán konfliktus fennáll, a tűzszünet meg nem születik, és a veszélyhelyzet el nem hárul, ezeknek a szabályoknak a kivezetése még nem indokolt. De biztos ‑ amiről Keresztes képviselő úr is beszélt ‑, hogy ezeknek a szabályoknak a hosszú távú fenntartása nem szükséges.

(Z. Kárpát Dánielt a jegyzői székben Barkóczi Balázs váltja fel.)

Tisztelt Ház! Azt kérem, hogy a törvényjavaslatot abban az értelemben fontolják meg, hogy ezek a veszélyhelyzeti rendeletek a mindennapjaink részévé váltak; nem a veszélyhelyzet vált a mindennapjaink részévé, hanem a kormány által javasolt megoldások váltak a mindennapjaink részévé. A gyakorlatban ezeknek a rendeleteknek a nagy többsége bevált, és valóban jól szolgálta az emberek megvédését mind az orosz-ukrán konfliktustól gazdasági értelemben, mind pedig migrációs és menekültügyi szempontból sikerült megvédeni az országot, és sikerült megvédeni azokat a valódi menedékesként elismert polgárokat, akik Magyarországra jöttek és itt kaptak menedéket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kérem az Országgyűlést, hogy fogadják el a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)