Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Egy egészen komikus törvénymódosító javaslat van itt, az Országgyűlés előtt, hiszen ahhoz a Paks II.-höz nyújtott orosz hitelről szóló szerződésről kellene itt tárgyalni az államtitkár úr javaslata szerint, amely egyrészt már egy felépült atomerőművet kellett volna, hogy pénzügyileg kiszolgáljon. Az eredeti megállapodás szerint 2025-ben itt már áramtermelés folyna. Ehhez képest, ha valaki elutazik Paksra, akkor mit lát: egy nagy gödröt.

Egy nagy gödröt sikerült 11 év alatt produkálni, mindezt több mint 300 milliárd forint adófizetői pénzből, tehát gyakorlatilag ennyit dobtak ki az ablakon a kukába. Persze vannak azért, akik ennek is örülnek, vannak, akiknek ez is szolgálja az érdekét. Ezek egyrészt az oroszok, másrészt pedig Orbánék oligarchái, akik ebből az építkezésből vagy az építkezés előkészületeiből hatalmas megbízásokat szereznek, és hatalmas profitokat tesznek zsebre.

Államtitkár úr itt önleleplező volt az elején, az expozéban: elmondta, hogy egyébként a pénzügyi kapcsolat a két fél között már ma is a szerint a megállapodás szerint működik, amit most akarnának még csak törvénybe iktatni. Ez önmagában is egy nagyon sajátos helyzet, és jól mutatja azt, hogy melyik fél érdekei dominálnak ebben a kapcsolatban. Sikerült az eredetileg is Magyarország számára teljesen kedvezőtlen, alárendelt helyzetet mutató megállapodást számos ponton úgy módosítani, hogy még inkább az oroszok jöjjenek ki jól belőle.

De nézzük azt, hogy államtitkár úr milyen egészen pompázatos érvekkel vezette fel ezt a témát az előterjesztői nyitóbeszédében. Például egy ilyet mondott, hogy az atomenergia annyira csodálatos, hogy egész Európában reneszánszát éli. Egy dologban legalább pontosan fogalmazott: Paks II. valóban a legnagyobb és legelőrehaladottabb atomerőművi projekt ‑ ugye? Szó szerint így hangzott. Hogy építés alatt álló atomerőmű, azt államtitkár úr nem merte kimondani, hiszen építés alatt álló atomerőműnek azt nevezzük, ahol megtörtént már legalább az első betonöntés. Tehát Paks II. még nem áll építés alatt. Még egyszer hozzáteszem: ma, 2025-ben, amikor elvileg már termelnie kellene az áramot.

Nemcsak Paks II. nem áll építés alatt, hanem az Európai Unióban egyetlen atomerőmű sem áll építés alatt. Tehát ilyen tekintetben pontos volt a fideszes kollegának a felvezetése, hogy Paks II. a legelőrehaladottabb. De még ez sem épül, tehát nulla darab ilyen projekt van ma Európában. Van egy nagyon szerencsétlen kezdeményezés a briteknél, de hát, ők meg ugye, kiléptek az Európai Unióból.

Tehát a hatalmas atomreneszánsz, ami állítólag azért van, mert annyira észszerű dolog új atomerőműveket építeni, az ennek a nulla darab atomerőmű építésének a megvalósulásában mutatkozik meg. De érthető is, hogy senki nem kezd újabb atomerőművek építésébe, hiszen olyan elképesztően drága a megtermelt energia-egységárra vetítve felépíteni egy új atomerőművet, hogy az semmilyen körülmények között gazdaságilag nem lehet egy racionális projekt. Ez sem fog megtérülni.

Az Európai Unió, amikor meghallotta, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal egy atomerőművet készül építeni, akkor egyből azt kezdte el vizsgálni, hogy ez tiltott állami támogatáson keresztül valósulhat‑e meg. Megállapították, hogy igen, ez állami támogatással valósul meg, de ezt nem tiltják, mert annyira fontosnak tartja a projektet, legalábbis az adott tagállam kormánya. Egyébként azt is vizsgálta az Európai Unió, hogy az, hogy pályáztatás nélkül, nyílt nemzetközi közbeszerzés nélkül odaítélték a Roszatomnak ennek a megvalósítását, vajon mennyire kompatibilis a szabad versenyre és a nyílt piacokra épülő uniós értékekkel és stratégiákkal. Átengedték ezt a projektet, de tegyük hozzá, hogy éppen ezekben a napokban készülnek azok a panaszaink, amelyek felszólítják az Európai Bizottságot arra, hogy nyissák újra ezt a vizsgálatot, hiszen azok a feltételek, amelyek szerint az eredeti megállapodás alapján épült volna Paks II., mind megváltoztak.

A legfontosabb ezek közül, amire már Gurmai Zita képviselőtársam is utalt, Paks I. helyzete. Amikor az Uniót arról győzködték, hogy Magyarországnak múlhatatlan szüksége van Paks II.-re, akkor azzal indokolták, hogy a 2030-as években ’32-37 között a most működő Paks I.-es blokkokat be kell zárni, be fogják zárni. Azóta tudjuk, hogy ez nem igaz. Idehozták az Országgyűlés elé annak a jóváhagyását, hogy újabb 20 évvel hosszabbíthassák meg a paksi első négy blokk élettartamát, ami azt jelenti, hogy a 2050-es évekig nincsen szükségünk újabb alaperőműre, Magyarországnak nincs szüksége újabb nukleáris erőműre. Innentől kezdve az egész számítás, az egész érvelés teljesen sántít.

De tegyük hozzá azt is, hogy nemcsak ez változott meg, hanem az, amiről a hitelszerződésről szóló megállapodás is beszél: az a 12,5 milliárd eurós összeg, amiért elvileg és az eredeti deal szerint kulcsrakészen megkaptuk volna ezt az atomerőművet, amelynek már 2025-ben működnie kellett volna. Szóval, ez az összeg sem stimmel. Tavaly decemberben fogadták el önök azt a lehetőséget, hogy az orosz kivitelező mindenféle meghatározott szempont és felső határ nélkül emelheti az árat. Én azóta folyamatosan kérdésekkel bombázom az illetékes minisztériumokat és államtitkárokat. Senki nem hajlandó elárulni, nemcsak azt, hogy ez a végén mennyibe fog kerülni, de még azt sem, hogy mikor derül ki, hogy mennyibe fog ez kerülni a magyaroknak, ha megvalósul, és milyen szempontok alapján határozzák majd meg a végső árat.

A 12,5 milliárd euró a megállapodáskori euró-forint árfolyamon körülbelül 3700 milliárd forintot jelentett. A mostani árfolyamon ez már jóval több mint 5000 milliárd forintot jelent. Ez az az összeg, amitől el fognak térni fölfelé, ki tudja, hány százalékkal, vagy hányszorosan.

A mostani pletykák a Paks II. konzorcium tájékán 20 milliárd euróról szólnak, ami több mint 8000 milliárd forintot jelent, de én attól tartok, hogy ezek még mindig nagyon óvatos, visszafogott, konzervatív becslések, és nem számolnak egyrészt az inflációval, ami ismét elszaladni látszik, másrészt a további csúszásokkal, hiszen úgy tűnik, hogy ez nemhogy a harmincas évek elejére ‑ ami az utolsó céldátum ‑, de a harmincas évek második felénél korábban biztosan nem tud befejeződni, ha végigtolják ezt a beruházást. Szóval biztos, hogy további csúszások, és még ehhez a 20 milliárd euróhoz képest is további drágulások várhatók. Azt javaslom, hogy számoljunk legalább 10 000 milliárd forinttal.

Tehát a 3700 milliárd forintos kezdeti árhoz képest most 10 000 milliárd forintnál tartunk. Azok a számítások, amivel arról győzködték az Európai Bizottságot a magyar kormány részéről, hogy ez üzleti alapon megtérülő projekt, megtérülő beruházás lehet, nyilvánvalóan innentől kezdve tökéletesen érvényüket veszítik.

Ez a projekt tehát sem energetikailag nem szükséges, sem gazdaságilag nem életképes. Akkor nézzük, hogy milyen érvek vannak még!

(14.50)

Államtitkár úr azt mondta, hogy ez a zöldátállás kulcsa és hogy mennyi szén-dioxidot spórolunk meg vele. Attól, hogy a működése egy atomerőműnek nem termel közvetlenül szén-dioxidot, az nem jelenti azt, hogy a teljes életciklusra vetítve ne lenne egy iszonyatos karbonlábnyoma. Mind a szél-, mind a naperőművek jóval alacsonyabb összesített életciklusra vetített karbonlábnyommal bírnak, egy modern gázerőmű az, aminek a színvonalát nagyjából hozza egy ilyen hatalmas építkezés és az ezzel járó mindenféle logisztikai tevékenység. Tehát ha azt mondják, hogy ez egy karbonsemleges energiatermelési mód, akkor sajnos ki kell ábrándítsam önöket, egyik energiatermelési mód sem az, de az atomerőmű nincs benne a top 2-top 3 legkevésbé ártalmas energiatermelési módozatban.

Azt is mondta az államtitkár úr, hogy itt az energiabiztonság és az energiaszuverenitás szempontjai a fontosak. Azt látjuk, hogy az energiabiztonságot biztosítja Paks I. élettartam-hosszabbítása, a szuverenitással kapcsolatban viszont komoly problémák vannak. Tehát mindenki Európában arra törekedett az elmúlt három évben, hogy minél jobban függetlenítse magát Oroszországtól mind a fosszilis energiák, mind a nukleáris energiák terén. Magyarország, pontosabban a Fidesz-kormány ehhez képest a legnagyobb oroszfosszilisenergia-vásárló, az ország méretéhez képest meglepő módon a top 2-top 3-ban voltunk minden évben 2022 óta az oroszoktól vásárolt kőolaj és földgáz tekintetében. És ugyanígy a nukleáris fűtőanyagot is Oroszországtól vesszük, noha az elmúlt időszakban, úgy tűnik, hogy van egy tájékozódás az amerikaiak felé, és van egy lehetséges megállapodás a Westinghouse amerikai céggel. Erről Szijjártó külügyminiszter több alkalommal is beszélt, és mások is a magyar kormány részéről. Kíváncsian várjuk, hogy tényleg hajlandók‑e átállni a nukleáris fűtőanyagok tekintetében az amerikai beszerzési forrásokra, az szintén annak a jele lenne, amire azért már több minden is utal, hogy önök kezdik elengedni ezt a projektet. És nagyon jó lenne, ha meghoznák azt a döntést, hogy lezárják ezt a putyini Paks II. projektet, véget vetnek az Orbán-Putyin-alkunak, hiszen minden egyes nap, amit az építésnek tűnő látszattevékenységgel töltenek, az egy feneketlen kútba öntött pénz, és kizárólag a fideszes oligarchák, illetve az orosz fél érdekeit szolgálja.

Van visszaút, sőt igazából innen csak visszaút van. Az a bő 300 milliárd forint, amit elköltöttek eddig Paks II.-re, az a becsülhető teljes beruházási költség 3 százalékát jelenti. Tehát az a kérdés, hogy elveszítjük ezt a 3 százalékot, amit már sikerült elégetni, és visszanyerjük a 97 százalékot, vagy csak azért, mert kidobtak már 300 milliárdot, utánadobunk még 9700 milliárdot, hogy legyen egy olyan atomerőművünk, ami nem szükséges, nem járul hozzá Magyarország energiabiztonságához, és különösen nem járul hozzá a zöldátmenethez. Sőt, ha a zöldenergia-átmenet mibenlétére kíváncsiak, én nagyon szívesen segítek önöknek: minél nagyobb arányban megújuló energiákra kellene támaszkodni. Ezzel nem mondok nagyon újdonságot, csak a magyar kormány tagjai és az őket támogató Fidesz-KDNP-s képviselők számára lehet ez újdonság. Annak a feltételeit kell megteremteni, hogy minél nagyobb részben megújuló energiákból állítsuk elő a magyar társadalom és gazdaság energiaigényét.

Hogyan lehetséges ez? Ha építünk még egy atomerőművet, akkor bizonyosan sehogy. Ez egyrészt kiszorítja a piacról az állandó termelésével az egyéb energiaforrásokat. Nagyon sokszor negatívba lökné az áramárat. Egészen konkrétan az éjszakai ciklusokban, amikor már most sem használjuk el a megtermelt villamos energiát, akkor a termelési kapacitást megduplázná, több mint megduplázná, és pontosan tudjuk, hogy az atomerőművek nagyon kevéssé flexibilis, rövid távon nem leszabályozható áramtermelési módozatok, úgyhogy jó lenne erről leszakadni, jó lenne ezt elfelejteni, és inkább azt a sok ezermilliárd forintot, amit szeretnének kidobni az ablakon, vagy amivel szeretnék Vlagyimir Putyin ukrajnai háborúját finanszírozni, orosz atom helyett magyar megújulókba fektetnék. Hiszen a zöldenergia-termelés helyben jelent energiatermelést, helyben jelent munkahelyeket, helyben jelent decentralizált, biztonságos, olcsó és karbonsemleges energiát. Úgyhogy sokkal inkább az energiahatékonysági beruházásokra, a rugalmas fogyasztói oldal kiépítésére, a hálózatfejlesztésre, a határkeresztező kapacitások bővítésére és maguknak a megújuló energiaforrásoknak a térnyerésére kellene fordítani ezeket a forrásokat.

Igen, ilyenkor mindig elmondják, hogy Magyarország világbajnok a napenergia hasznosításában, és szerencsére ezzel nem hazudnak nagyot. Viszont azt látjuk, hogy a szélenergia, illetve más megújuló energiaforrások tekintetében elképesztően le vagyunk maradva; és nincsenek kiépítve azok a hálózati kapacitások sem, ideértve a tárolási kapacitásokat is, amelyek például sötét, szélcsend esetén különösen fontosak lennének. Úgyhogy javaslom, hogy inkább akkor errefelé tájékozódjanak, engedjék el a Paks II. projektet, ez tényleg a Putyinnak tett szívességen kívül most már semmilyen más értelmet nem hordoz magában. És tegyenek egy szívességet a magyar állampolgároknak, azoknak, akik egyrészt finanszírozzák ennek az építését, másrészt pedig megvásárolják azt az energiát, ami a magyar erőművekből, legyen ez atomerőmű, naperőmű vagy szélerőmű, érkezik. Indítsunk egy értelmes szakmai vitát arról, hogyan lehet 2050-re karbonsemleges módon termelni Magyarországon az összes szükséges villamos energiát. Ebből lesz valódi energiaszuverenitás, valóban alacsony rezsi, energiabiztonság, demokrácia, béke, szeretet, prosperitás, boldogság és minden, amire az ember vágyhatik‑e földön.

Úgyhogy javasolnám, hogy vegyék le ezt a törvénymódosító javaslatot az asztalról, ne bajlódjanak már vele, és szépen lassan kezdjék el a kihátrálást a putyini Paks II. projektből. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)