Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát, annyi pozitívumot hallottam mind az államtitkártól, mind a Fidesz vezérszónokától erről a törvényjavaslatról, hogy el kell hogy keserítsem azokat, akik egyáltalán követik itt az Országgyűlés plenáris ülését, de azokat mindenképpen, akik ezzel a törvénnyel majd dolgozni fognak, akikre ez a törvény majd vonatkozni fog. Ennek a törvényjavaslatnak ugyanis a DK véleménye szerint egyetlen olyan igazi pontja van, amely miatt szakmainak álcázott törvényjavaslatban kívánják ezt az egy pontot keresztülvinni, méghozzá hogy a bruttó 800 millió forint bekerülési költséget meghaladó kiemelt beruházás esetén a régészeti feladatellátásra eltérő szabályokat állapíthasson meg a kijelölt örökségvédelmi szerv.

Tisztelt Ház! Megszoktuk, és államtitkár úr is beszélt arról, hogy az Orbán-kormány 2020 óta több lépésben is olyan intézkedéseket hozott ‑ módosította ezt a törvényt is ‑, amelyek a DK véleménye szerint az építőipari oligarchák érdekeit szolgálják, és súlyosan veszélyeztetik a hazai régészet működését. A jogszabályi változások, a határidők szűkítése, valamint a szakmai ellenőrzés csökkentése mind azt eredményezik, hogy ezeknek a beruházásoknak a gyorsasága előrébb való lett, mint a kulturális örökség védelme. Az államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a közérdek és a magánérdek összehangolása egy nagyon-nagyon fontos cél. Hát, államtitkár úr, Magyarország megtapasztalta azt, hogy ha az elmúlt 15 évben önök a közérdek és a magánérdek összehangolásáról beszélnek vagy ha közérdekről és magánérdekről beszélnek, akkor önöknek sajnos mindig-mindig-mindig a magánérdek a fontosabb.

Az államtitkár úr azt is mondta, hogy a szakmai társadalom támogatását élvezi ez a törvényjavaslat. Én azt gondolom, hogy jó néhány olyan régészszakmai ember, régész van, akinek nem ez a véleménye, pontosan az ellenkezője a véleménye, mert önöknek ezen a területen is fontosabb az, hogy egy-egy beruházást vagy az önöknek kedves beruházókat hozzák helyzetbe ahelyett, hogy tényleg közös kulturális kincseinket, kulturális örökségünket megvédjék. Pedig a régészet nem csupán múltunk feltárásáról szól; segít megérteni, honnan jövünk, kik vagyunk, és hogyan formálódott a magyar kultúra évszázadokon keresztül. Ha ezt az örökséget hagyjuk eltűnni, azzal a jövő generációitól tagadjuk meg a múltjuk ismeretét.

Természetesen a mi véleményünk szerint a régészeti szakmával nem vagy nem kellő módon egyeztették a javaslatokat, és a régészek között és a múzeumi szférában sokan azt sejtik, hogy egy erőteljes beruházóilobbi-kérés ment át a Miniszterelnökségen, illetve az Építési és Közlekedési Minisztériumon, mint kés a vajon. Leginkább valamelyik kelet-magyarországi kínai érdekeltségű nagyberuházásra tippelnek ezek a szakmai források, amiről egyelőre konkrét információ sajnos nincs. A szakma és a politika közötti viszonyrendszerre a névtelenségükhöz ragaszkodó múzeumi vezetők óvatossága mellett az is jellemző, hogy egyszerre érzik annyira abszurdnak az új szabályozást, hogy még bíznak a szakmai ellenállás sikerében, hogy ezt a javaslatot, ha ennek az egy nagyberuházásnak az érdekeit megszolgálta, akkor talán majd visszavonja az állam, vagy újra módosítja a törvényt, és talán visszaállhat a régi rendszer.

Bármennyire is kötelező a régészeti feltárás, az előttünk álló példák legtöbbször inkább azt mutatják, hogy az építtetők nem sokat törődnek a föld alatt rejlő értékekkel. Nagy port kavart 2020 júliusában, hogy a Budai Irgalmasrendi Kórház felújítása során egy új szárnyat húztak fel háromszintes mélygarázzsal, amelyhez egy több mint 15 méter mély gödröt kellett kiásni. A munka során előkerült egy középkori kemence, benne XIV. századi leletekkel, egy római gödör és ősleletek is. Mire azonban a régészek mindezt feltárhatták volna, addigra a terület nagy részét markolókkal tönkretették. A mélyépítést végző cég vezetője csak hárította a felelősséget, mondván, hogy nem ő, hanem az építtető felelőssége lett volna a régészeti munka. Az építtetőt megbírságolták, ám annak összegét továbbra sem ismerjük.

És hadd tegyek itt egy kitérőt! Jó néhány évvel ezelőtt módon volt megnézni az akkor feltárt bonyhádi gótikus templomnak a maradványait, mielőtt még a fideszes vármegye és a fideszes bonyhádi polgármester betemettette azt, mégpedig azért, mert egy újonnan építendő városi utat nem tudtak volna 15 vagy 20 méterrel arrébb vinni, és így ez a bonyhádi gótikus templomi régészeti lelet örökre eltűnt Magyarország tudatából, illetve a magyar kulturális örökségből.

A törvényjavaslat szerint nem világos, hogy a hadtörténeti örökség terepi kutatására jogosult szervek 33. § (2) bekezdésbeli felsorolásában mit keres a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vagy a Magyarságkutató Intézet. Ismerve a kormány preferenciáit a kulturális javak védelme és valamely oligarcha befektetésével kapcsolatos szempontok ütközése esetén, legalábbis fenntartással érdemes kezelni a törvényjavaslat 37. §-át, amely úgy rendelkezik, hogy a törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított kulturális javak védettségét ez év végéig felül kell vizsgálni ‑ erről az államtitkár úr is beszélt az expozéjában.

Mindezekre tekintettel a Demokratikus Koalíció nem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Párbeszéd soraiban.)