Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon szomorú május 1-jére készülnek most Dunaújvárosban, hiszen kiderült a héten, hogy azok után, hogy a kormány előző mesterterve Dunaújváros megmentésére, a Liberty Steelnek a bevonása teljes kudarcot vallott, azok után most már újabb pályázó sincsen arra, hogy megmentse a vasműt. Félő, hogy végképp megkérdőjeleződik, és végképp reménytelenné válik ennek a nagy múltú és nagyon fontos intézménynek, gyárnak, vállalatnak a sorsa.

Gondolom, Fónagy államtitkár úr fog majd válaszolni, ezért merem mondani személyesen, hogy ön is nagyon jól tudja saját ózdi múltja okán, hogy egy ilyen vállalat nemcsak munkaadóként, nemcsak egy fontos munkahelyként jelent sokat az adott településnek, nemcsak a település megélhetését biztosítja, hanem ennél jóval több. Önnek Ózdon van nagyon komoly múltja és tapasztalata ‑ nekem sokkal kevesebb, de hasonló kötődésem van Csepelhez, ahol a szüleim dolgoztak, és ahol magam is dolgoztam diákként gyerekkoromban ‑, de én is jól tudom azt, hogy ezek a nagyvállalatok, ezek a nagyüzemek jóval többet jelentenek egy-egy településnek, egy-egy környéknek, mint egyszerűen munkahelyet és megélhetést. Bár persze ez is nagyon fontos vagy ez a legfontosabb, ezek a települések lelkei, és a megszűntük, a tönkremenetelük, rendkívül súlyos társadalmi következményekkel jár.

Persze tudjuk azt, hogy a Dunaferrel kapcsolatos bajoknak az eredete összetett és nagyon régre nyúlik vissza. Az ukrán és orosz tulajdonosok közötti viszony megromlott, az ukrán tulajdonos már 2008-ban bajban volt, majd az Ukrajna elleni orosz agresszió első hulláma pont azt a donbaszi térséget érintette, ahol ennek az anyavállalatnak a saját vállalatai voltak, és ilyen módon rendkívül súlyosbította a helyzetet, és végül tragikomikus módon kezdődött harc a tulajdonosok képviselői között.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a helyzet súlyosbodásához nagyon jelentős mértékben hozzájárult az, hogy a kormány egy évtizedig nem tett semmit, hiába kezdeményezték a szakszervezetek, hiába kezdeményezték a város vezetői sok körben, a kormány válasza összesen annyi volt ‑ ezt el is mondta Gulyás Gergely egy Kormányinfón ‑, hogy ezek magánvállalatok, nincs ezzel dolga a kormánynak.

Megvárta a kormány az összeomlást, megvárta azt, amíg teljesen reménytelenné válik a helyzet, és aztán 2022-23-ban kezdett el csak lépni, sajnos rosszat. Akkor aztán mindenki ott nyüzsgött. A helyi és országos fideszes politikusok egymásnak adták a kilincset, és boldogan jelentették be azt, hogy megmentették a Dunaferrt. A Liberty nevű cég megkapott mindenféle támogatást, egyes becslések szerint ‑ mert persze ezek nem nyilvánosak ‑ százmilliárd forint körül van az az összeg, amihez ez a cég hozzájutott különböző állami támogatásokon keresztül, plusz megkapta a rendkívül értékes szén-dioxid-kvótát. Ennek ellenére lényegében semmilyen vállalását nem teljesítette.

Nem szeretnék abba belemenni, hogy itt valamifajta szándékos dologról, kifosztásáról volt szó a vállalatnak, vagy csak egyszerűen arról, hogy képtelen volt teljesíteni a vállalt feladatokat. Az biztos, hogy a kormány vidáman végigasszisztálta ezt a folyamatot. Ismét nem tett semmit, egészen addig, amíg aztán érdekes módon pont a választás utáni napon, 2024. június 10-én leállították a kohókat, és ilyen módon technikai értelemben is rendkívül nehézzé vált a vállalatnak a működése.

Mi most a helyzet? Lényegében megint nem történik semmi. A helyi és országos fideszes politikusok megint felszívódtak, megint nem tesznek semmit, nem állnak az emberek elé. A város vezetése, Pintér Tamás polgármester úr, Szabó Zsolt, Mezei Zsolt alpolgármester úr mindent megtesznek, hogy megoldást találjanak, de nem kapnak érdemi támogatást, segítséget, nincs érdemi együttműködés.

Államtitkár Úr! Tisztelettel kérem, hogy a kormány most is vállalja a felelősséget. Vállalja a felelősséget azért, hogy ezt elrontották, vállalja a felelősséget, hogy egy reménytelen helyzet van! És jön majd a statisztikai adatokkal, biztos vagyok benne, meg a szokásos sikerpropagandával, de ez a dunaújvárosiakat nem érdekli.

(9.50)

És azért, amikor ön elmondja, hogy milyen csodálatos béremelések voltak, akkor azt elfelejti elmondani, hogy mondjuk, 2010-ben a fehér kenyér kilója 240 forint volt, most meg 800-900 forint. És elmondhatnám ugyanezt a tojással, benzinnel, és folytathatnám a végtelenségig.

Szóval, azt javaslom, hogy egy picit több realitásérzék és egy picit több szerénység segítene abban, hogy a kormány a valódi problémákkal foglalkozzon. Lehet itt beszélni a munkahelyek megmentéséről, de Dunaújvárosban most megy tönkre több ezer munkahely. Ezzel kellene a kormánynak foglalkoznia. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És nem államtitkár úr személyes elkötelezettségét vonom kétségbe, csak csodálom, hogy hogyan tud szolgálni egy ilyen jobboldali (Az elnök ismét csenget.), neoliberális gazdaságpolitikát vivő kormányt. Köszönöm szépen, elnök úr.