Dúró Dóra (Mi Hazánk)

DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A valóság sokkal sötétebb, ijesztőbb és szomorúbb annál, mint ahogy itt a kormánypárti képviselők lefestették azt. Ugyanis soha olyan kevés gyermek nem született hazánkban, mint a tavalyi évben, és ami ennél is szomorúbb, hogy a teljes termékenységi arányszám legutóbb nyilvánosságra hozott értéke 1,25-re csökkent, ami hajszálpontosan annyi, mint a 2010. évben volt. Tehát 15 év fideszes kormányzás után a teljes termékenységi arányszám pontosan ugyanannyi, mint amennyivel önök átvették a kormányzást. Ez ténykérdés.

A Mi Hazánk Mozgalomnak van egy 15 pontos demográfiai javaslatcsomagja, amely számos területre kiterjed. Tehát mi nemcsak kritizáljuk a családpolitikát, hanem javaslatokat is teszünk. Például inflációkövetővé tennénk ‑ a nyugdíjakhoz hasonlóan egyébként ‑ a rendszeres családtámogatásokat. És ha már itt a bölcsődék, bölcsődei férőhelyek létesítésével büszkélkedtek, azért azt elfelejtették egyrészt hozzátenni, hogy a bölcsődei gondozási díjat, tehát a bölcsőde fizetőssé tételét ez a kormány vezette be 2012-ben. Azelőtt Magyarországon mindenkinek ingyenes volt a bölcsőde, önök bevezették 2012-ben a bölcsőde fizetőssé tételét, a bölcsődei gondozási díjat.

Másrészről, a bölcsődei férőhelyek számának növeléséről sem bontották ki az igazság minden részletét, hogy finoman fogalmazzak. Lehet, hogy egy fokkal jobbak voltak, mint Bajnaiék, mert ők csúcsra járatták ezzel kapcsolatban a cinizmust. Mert ugye, a Bajnai-kormány úgy növelte a bölcsődei férőhelyeket, hogy azt mondták, hogy most már ebben a szobában nem 12, hanem 14 gyerek fogja tölteni a mindennapjait, és ez volt a férőhelyek növelése, hogy több gyereket zsúfoltak be ugyanazokba a bölcsődei intézményekbe, és ezzel büszkélkedtek, hogy emelték a létszámot. Na de önök is például átneveztek másféle intézményeket bölcsődére, családi napköziket családi bölcsődére, és hopp, előjött hétezer új férőhely; vagy pedig a korábban összevontan, bölcsődeként és óvodaként együttesen működő intézményeknél különválasztották a létszámot, és a bölcsődéseket külön kezdték el nyilvántartani. Ezzel is növelték úgy, hogy egyébként fizikailag egyetlen új férőhely sem jött létre, de statisztikailag megjelentek új bölcsődei férőhelyek.

Nem vitatom el azt, hogy épültek bölcsődék, természetesen, de az a mennyiség, az a mérték, amit önök új férőhelyként állítanak be, egész egyszerűen nem igaz, holott szükség lenne arra, hogy létesüljenek ehhez hasonló intézmények Magyarországon; és természetesen támogatjuk azt, ha ilyen törekvése van a kormánynak.

A demográfiáról azért is lenne nagyon fontos beszélni, mert oké, hogy a kormány elsődlegesen szavakban és csak az illegális bevándorlással szemben lép fel, a legális bevándorlásnak, ugye, maga a motorja is az Orbán-kormány a vendégmunkások hazánkba telepítésével, de ez, az, hogy Magyarország ne váljon bevándorlóországgá, nem képzelhető el anélkül, hogy ennek a másik lábát is megerősítenénk, és a magyar gyermekek, akik be tudnák népesíteni a Kárpát-medencét, ténylegesen szülessenek meg.

Minapi hír, hogy Bécsben az iskolás gyerekek 41 százaléka muzulmán hátterű, és mindössze 34 százaléka vallja magát keresztény hátterűnek. Tehát Ausztria, a szomszédunk, annak fővárosa, Bécs elérte azt a szintet, hogy az iskolákba több muzulmán gyerek jár, mint amennyi keresztény hátterű. Ez egy katasztrófa! És úgy gondolom, nem kell több nyugat-európai példát sorolnom ahhoz, hogy érzékeljük ennek a veszélyét.

Azért ahhoz is nagyfokú cinizmus kell, hogy úgy beszélünk a köztisztviselőkről, hogy nincs egy hete, hogy ők egyébként sztrájkba kezdtek azért, mert 2008 óta változatlan, megalázóan alacsony az illetményalapjuk, mindössze 36 800 forint, és gyakran alig nettó 250 ezer forintért kénytelenek dolgozni a mai napig. Anyakönyvvezetőkről, pénzügyesekről, adóigazgatási ügyintézőkről van szó, akik a munkabeszüntetés eszközéhez nyúltak azért, mert az illetékes minisztérium egyébként meg sem volt hajlandó hallgatni őket, és tárgyalni sem volt hajlandó velük.

Nagyon helyes, hogy a kormány itt is részben megígért változásokat. A tízezer fő alatti településeken dolgozó önkormányzati dolgozók illetményét két lépésben fogják majd megemelni az ígéret szerint, de ez mindössze az önkormányzati köztisztviselői állománynak a 40 százalékát teszi ki, és jómagam is több kistelepülési polgármesterrel egyeztettem Dombóvár környéki falvakból, akik mindegyike szóvá tette azt, hogy milyen megalázóan alacsony bérért kénytelenek dolgozni az önkormányzati köztisztviselők. De nemcsak ezeknek az embereknek kellene megemelni a fizetését, hanem a tízezer fő feletti településeken dolgozóknak is, akik egyébként létszámukban 60 százalékát teszik ki a teljes állománynak.

A szakszervezet követelései között szerepel egy életpálya kialakítása, illetve az, hogy az infláció mértékének megfelelően emelkedjenek a bérek, vagy valamifajta értékállóságot biztosítsanak, akár az átlagkereset növekedéséhez igazodóan. Illetve az is, hogy a diplomásfizetések a diplomásátlagbér emelkedésével együtt emelkedjenek. Tehát bőven lenne teendőjük a köztisztviselők esetében is az ő illetményüknek a rendezésével kapcsolatban.

Két problémára szeretném még felhívni a figyelmüket a családpolitikával kapcsolatban. A kettő egyébként nagyon szorosan összefügg egymással, mert nagyon komoly mentális krízisben vannak Magyarországon a gyermekek, és sajnos egyre több gyermek. A gyermekjóléti szolgálatok munkatársai ehhez képest szintén megalázóan alacsony bérért, nettó 285 ezer forintos kezdő fizetésért kénytelenek dolgozni, és ehhez sem kafetéria, sem veszélyességi pótlék nem jár, tehát nincsen a súlyos falcolási, öngyilkossági, zaklatási és egyéb bántalmazási esetekkel dolgozóknak indokolt, a kiégésüket megelőző pótszabadság sem. Tehát ez egy lelkileg rendkívül megterhelő munkakör, növekvő számú célcsoportot jelentő családokról van szó. A problémákkal küzdő szülők és gyermekek száma szintén növekszik, az esetek pedig egyre súlyosbodnak. Ha megkérdezik ezeket a szakembereket, akkor egyre szomorúbb történeteket mesélnek, és hozzáteszem, ez az ő mindennapos valóságuk.

A vezetői pótlék összege is rendkívül alacsony esetükben, mindössze bruttó 30 ezer forint. Nevetséges! Ehhez egy gyermekjóléti központot vezető szakember óriási felelősséget vesz a nyakába teljes intézményrendszerre és települési szintű, nagyszámú célcsoportra kiterjedő, kiemelt jelzőrendszeri feladatokkal bíró, megterhelő munkát kell elvégeznie. A családsegítő szolgálatok nem véletlenül számolnak be arról, hogy elfogynak a jelentkezők, tehát a bértábla módosítására esetükben is égető szükség van.

A mentális krízis egyik legfőbb okozója pedig a digitáliseszköz-használat, amely visszafordíthatatlan károsodást okoz a gyerekek idegrendszeri fejlődésében.

(17.30)

Nagyon helyes és pozitív intézkedés volt, hogy önök az iskolákban korlátozták a mobiltelefonok használatát, azonban ebben a tanévben kiderült, hogy mire a gyerekek nemhogy az iskolába, hanem az óvodába belépnek, már addigra elszenvedik ezeket a visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodásokat, és nemhogy az intézményrendszer, senki nem képes ezeket később kijavítani.

Tehát égető szükség van arra, hogy a kémiai függőségekhez hasonlóan, amelyek egyébként ugyanolyan elven működnek, ugyanazt az agyi területet károsítják a gyerekeknél, mint a digitális eszközök… ‑ és míg a dohánytermékeket, az alkoholt, a drogokat és most már nagyon helyesen az energiaitalokat is tiltjuk a 18 éven alattiak számára, itt egy tájékoztató felirat sincs a szülőknek a készülékeken vagy a különböző tartalmak elején, hogy visszafordíthatatlan károsodást okoz a gyerekük idegrendszerében, agyában, anatómiai elváltozást is okoz az okoseszközök túlhasználata, illetve túl korai használata. A XXI. század gyermekvédelmében számosságát tekintve ez a legnagyobb probléma, mert a legtöbb gyerek eléri most már Magyarországon is ezeket az okoseszközöket, a túlhasználat a körükben is jellemző, sőt évről évre hatványozottan növekszik.

Tehát nem beszélhetünk gyermekjólétről, egészséges családokról, egészséges kötődéssel bíró társadalomról akkor, ha nem fékezzük meg az okoseszközök túlhasználatát a legkisebbek körében. Nem elég tehát iskoláskorban beavatkozni, mert mire az iskolarendszerbe, de mire óvodába bekerülnek a gyermekek, már késő, a jelenlegi intézményrendszer nem tud megbirkózni azzal a lemaradással, amit eddigre, 3 éves korukra már elszenvednek a gyermekek.

A törvényjavaslatról tehát összességében elmondható, hogy pozitív változásokat tartalmaz, ezért támogatni fogjuk, de nem hatol a probléma mélyére, és kerülgeti azokat az égetően szükséges változtatásokat, amelyeket meg kellene tenni egy demográfiai fordulathoz. Köszönöm a figyelmet. (Szabadi István tapsol.)