Dr. Hankó Balázs

DR. HANKÓ BALÁZS ZOLTÁN kultúráért és innovációért felelős miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Hölgyek, Képviselő Urak! A felsőoktatás, a kultúra, az innováció egybetartozik, hiszen a magyar nemzet identitásának az alapja a kultúránk, a kulturális gyökereink és mindaz, ami versenyképessé tesz bennünket a felsőoktatásban és az innovációban.

Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint hogy az elmúlt évek egyetemi megújulásának még további lépéseivel 2030-ra olyan nemzetközi kiválóságot biztosítsunk az itt tanuló külföldi és magyar diákoknak, amivel világ top 100 és uniós top 100 egyetemeink lesznek. Ezért újult meg a magyar felsőoktatás, ezért mondhatjuk azt, hogy felsőoktatási intézményeink nem itthon egymás között, hanem a világ vezető egyetemeivel versenyeznek, alakítanak ki nemzetközi együttműködéseket, vezetnek konzorciumokat. Mindemellett az innováció területén is egyértelmű a célkitűzésünk, és szeretném, ha Szabadi képviselő úrnak itt nem lenne igaza, merthogy ő azt mondta, hogy szerinte nem elérhető a 2030-as top 10-es EU-s és 2040-es világcél. Tehát innentől azt kívánom, hogy ne önnek legyen igaza, legyen nekünk igazunk, és érjük el ezeket a célokat.

Hogyan tudjuk ezeket a célokat elérni? Ehhez nyújt az a jó pár módosítás is segítséget, amelyeket a jelenlegi salátatörvény tárgyal. Tehát akkor vegyük végig, hogy hogyan is próbálunk az innováció területén előrébb lépni, hogyan is próbálunk a szabadalmak tekintetében előrébb lépni! Merthogy ne feledjük, az elmúlt 10 évben háromszoroztuk a kutatásfejlesztési innovációs forrásokat; 1042 milliárd forintot fordítottunk a tavalyi évben kutatásfejlesztésre, innovációra, amely 1042 milliárd forint, igen, a GDP-nk 1,43 százaléka, és elmarad attól, amit 2030-ra kívánunk elérni, és amit a budapesti nyilatkozatba is belefoglaltunk, hogy a GDP 3 százalékát szükséges kutatás-fejlesztésre, innovációra költeni. De ne felejtsük el, az elmúlt 10 évben háromszoroztuk az innovációs kutatási költéseinket, és a nemzetközi trendnek megfelelően ennek egyharmada állami költségvetésből, kétharmada pedig vállalati hozzájárulásból biztosított.

Mi az a két célszám, amit még magunk előtt kell tartani és kapcsolódik a doktori képzésekhez is? Büszkék lehetünk arra, hogy az elmúlt 10 évben több mint kétszereztük az egymillió lakosra eső kutató-fejlesztői számot, azaz 3000-ről 6500-ra emeltük/egymillió fő. Ez annak volt köszönhető, hogy az elmúlt öt évben dupláztuk a doktori képzésben részt vevők számát, azaz 11 ezren vannak a doktori képzésben, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a doktori képzésünket tovább kell erősíteni.

Az önök által is ismert Neumann János-program egyik részcélja az, amit valahogy úgy fogalmaztunk meg, hogy a szabadalom érjen doktorit. Éppen ezért a jelenlegi törvényjavaslattal erősíteni kívánjuk többek között a kooperatív doktori képzést, amelynek az a lényege, hogy egyszerre egyetemi és vállalati munkahelye is van a doktorandusznak. Másrészt pedig egy olyan kutatósági-kiválósági doktori finanszírozási programot kívánunk megjeleníteni, amely a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan kutatási-innovációs projektek keretében tud a legkiválóbb doktoranduszainak a kutatásvezetőjükön keresztül kiemelt finanszírozást biztosítani, hiszen így projektalapon, teljesítményalapon valósulhat meg a doktori képzés továbberősítése is, amellyel azt a célt kívánjuk megvalósítani, hogy a doktoranduszok minél hamarabb és a megfelelő gazdasági stratégiai szerkezetben tudják a doktori képzésüket elvégezni úgy, hogy a publikációs tevékenység mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a szabadalmi tevékenység.

Ha már a szabadalmi tevékenységnél tartunk, akkor érdemes felidéznünk azt, hogy az elmúlt években mit és hogyan tettünk. Ha a nemzetközi szabadalmi viszonyrendszereket nézzük és azt GDP-arányosítva tesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a V4-es országok közül mi vagyunk azok, akik a legmagasabb szabadalmi aránnyal rendelkezünk. Mindemellett, ha megnézzük azt, hogy a nemzeti szabadalmi beadványaink hogyan néznek ki, akkor a nemzeti szabadalmi beadványaink esetében a 2023-as 441 szabadalomról 2024-re 593 szabadalomra emelkedtünk, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a megújult egyetemi világban a teljesítményfinanszírozáson keresztül különös hangsúlyt is fektetünk a szabadalmakra, hiszen 2022-höz képest pusztán az egyetemi világban dupláztuk az egyetemi szabadalmak számát. De nekünk nem elsősorban a szabadalmak számát kell emelnünk, mert az pusztán csak papír!

A cél az, hogy az adott vállalatok, az adott egyetemek szabadalmi bevételeit emeljük, és éppen ezért az az új elvárás és az az új szempontrendszer, amely az egyetemi finanszírozásban és valamennyi Nemzeti Innovációs Alapból érkező finanszírozásban megjelenik, hogy a szabadalmi bevételeket mint elvárt bevételeket kívánjuk erősíteni az egyetemeknél, a kutatóintézeteknél. Éppen ezért bizton mondhatjuk azt, hogy a szabadalmi aktivitásunk az elmúlt időszaknak megfelelően a következőkben is erősödni fog.

Térjünk át a szabadalmakkal szoros összefüggésben lévő felsőoktatás és szakképzés rendszerére! Hiller képviselő úr egyrészt a rangsorokról, másrészt pedig a felsőoktatás és a szakképzés egymáshoz való viszonyrendszeréről tett fel kérdést, illetőleg fejtette ki álláspontját. A rangsorok tekintetében egyre erősebb nemzetközi verseny van, és igaz, hogy egyre több felsőoktatási intézményt mérnek a nemzetközi rangsorok, de akkor is azt mondhatjuk, hogy a magyar felsőoktatási intézmények abszolút értékben állják a versenyt, és a magyar felsőoktatási intézmények még jobban állnák a versenyt akkor, ha ezekben csak azok az objektív paraméterek szerepelnének, amely objektív paraméterek a nemzetközi diákok számát jelentik, vagy az itt lévő nemzetközi oktatók számát jelentik. Ne felejtsük el, hogy ez a tavalyi évben is tovább emelkedett, meghaladva a 45 ezres nemzetközi diáklétszámot, ami a harmadik helyre emeli Magyarországot, az adott diáklétszámra vonatkozó nemzetközi hallgatói létszám arányának 15 százalékával.

Másrészt, ha az oktatási kiválóságot, a kutatási kiválóságot, valamint az ipari bevételt néznénk, akkor például a Semmelweis Egyetem a THE nemzetközi rangsorában nem a 250. helyen lenne, hanem a legjobb 100 között lenne. Mégis miért van a 250. helyen? Azért, mert van egy ötödik, nehezen számszerűsíthető, vagy leginkább a rangsorkészítők által nehezen számszerűsíthető elem, ez pedig a reputációs elem, aminek 25 százalékos súlyt adnak többek között a THE- és a QS-rangsorokban is. De mindenesetre az mondható, hogy az egyetemeink léptek és lépnek előre ezekben a nemzetközi rangsorokban ‑ abszolút értékben léptek és lépnek előre ezekben a nemzetközi rangsorokban ‑ és a szakrangsorok vonatkozásában az objektív mérőszámok szerint is a legjobbak között vannak. Ha már a Semmelweisről volt szó, engedtessék meg, hogy a kardiológia top 30-as helyét citáljam ide. De Pósán képviselő úrra tekintve büszkeségünk az is, hogy a Debreceni Egyetem 400 helyet tudott javítani a THE-rangsor vonatkozásában; és örömteli az, hogy például az Óbudai Egyetem is egy hasonló 400 helyes javítást ért el az idei évben.

(16.30)

De ennél stratégiai szempontból összetettebb kérdés a szakképzés és a felsőoktatás egymáshoz való viszonyrendszerének vizsgálata. Miért jó és célszerű az, hogy a felsőoktatás, szakképzés és felnőttképzés egy koordináció alatt van? Ez az a három terület, amely három terület közvetlen munkaerőpiaci kihatással bír, hiszen itt olyan végzettséget, olyan szakmát adunk a fiatalok, avagy a régebb óta fiatalok kezébe, akik ezzel a magyar munkaerőpiaci igényeknek megfelelően, mindemellett pedig a saját előrelépésüket is szolgálva tudnak elhelyezkedni. Tehát minden olyan szám és elem, amely átlagosan írja le, hogy a felsőoktatásban hány százaléka kell legyen a 20 és 34 év közöttieknek, az mind attól függ, hogy milyen gazdasági és munkaerőpiaci szerkezete van az adott országnak. És ebben mi jelentőset léptünk előre, mert a felsőoktatás esetében az új modellben, a megújult struktúrában, képzési és tudományterületenként az adott térség munkaerőpiaci jelenlegi és várható viszonyrendszerének megfelelően kerül ez optimalizálásra. Éppen ezért örömteli például az, hogy az elmúlt évben hét felsőoktatási intézményünk is erősítette a térségi megtartóerőt. Mert hiszen a győri egyetemnek az a fontos, hogy ha annak a munkaerőpiaci struktúrának megfelelően képez, amely Győr és környékének az elvárása, akkor maradjanak ott. És ugyanez igaz Veszprém esetében; és ugyanez igaz, hogy egy másik példát mondjak, Nyíregyháza esetében is, és ugyanígy igaz ez a Debreceni Egyetem és a szegedi egyetem vonatkozásában is. Értelemszerűen a fővárosi egyetemeknél ilyen struktúrát vagy ilyen szerkezetet limitáltan tudunk vizsgálni.

A felsőoktatási felvételi számoknál is pontosan ugyanezt a struktúrát erősíti meg az, hogy minden második jelentkezőnk vidéki egyetemre adta be a jelentkezését, és pontosan ennek felel meg az is, hogy immáron harmadik éve vagyunk 120 ezer jelentkező felett, az idei évben közel a 130 ezerhez, és az elmúlt másfél évtizedben a legnagyobb a felsőoktatásban részt vevők száma a közel 330 ezer diákunkkal. Ennél fontos az is, hogy a 30 év fölötti jelentkezők száma is megemelkedett.

Szakképzés. A szakképzés egyben ad szakmát, hivatást, továbblépésben érettségit, majd pedig, ha a fiatal úgy gondolja, egyetemi tanulmányaihoz is segítséget. Ha pusztán a 2022-es adatokat hasonlítom a 2025-ös adatokhoz, 57 százalékkal nőtt a szakképzésből jelentkezettek száma. Ha pusztán a tavalyi évben nézem meg azt, hogy a szakképzésből az alapképzésbe hányan jelentkeztek, akkor a két évvel ezelőtti 10 ezerről 20 ezerre emelkedett az alapképzésbe felvettek száma. És történik ez egy olyan struktúra által, ami jellemzően az informatikai, mérnöki területeken valósul meg, merthogy azt tettük, hogy 97 esetben a szakképző intézmény és meghatározott felsőoktatási intézmény közös együttműködésével definiáljuk a technikusi képzés negyed-ötöd évében a képzési programot, ami akár egy teljes évnyi tanulmányikredit-elismerést is biztosíthat.

Tehát így épül egymásra a tradicionális szakmák szakmaszerzése a hároméves képzésben, és így tud tovább épülni az ötéves technikusi képzésben az elektronika, a mechatronika, a robotika és más egyéb olyan, informatikai területeken az egyetemi képzéssel való összhang, ami akár azt is biztosítja, ami egy másik lényeges dolog, hogy az elmúlt három év során 6 ezerről 9 ezerre emeltük a hátrányos helyzetű régiókból történő jelentkezési számot. Azaz a szakképzés és a felsőoktatás és a felnőttképzés nem egymással szemben, hanem egymást építve, egymást segítve, a fiataloknak és a fiatalok családjainak továbblépést biztosítva, a magyar gazdaság és munkaerőpiac igényei szerint szerveződik.

Ennek a kulcsa pedig nem más, mint hogy mind a szakképzés, mind a felsőoktatás esetében világos víziónk van arról, hogy a megváltozott munkaerőpiaci igényeket is figyelembe véve, beleértve a mesterséges intelligencia hatásait is, hogyan és miként kell a képzéseinket megújítani. Talán emlékszik rá a tisztelt Országgyűlés, hogy pont az őszi törvénycsomagban fogadtunk el a felsőoktatás vonatkozásában olyan szabályozásmódosításokat, ami a mesterséges intelligencia hatását volt hivatott erősíteni, illetőleg kontrollálttá tenni a vizsgáztatás vonatkozásában, ahol előírta, hogy a vizsgáztatásnál azokat a gyakorlati szempontokat kell előtérbe helyezni, amely innentől a gyakorlati tudást és az alkalmazott tudást veszi figyelembe; előírta azt, hogy a tudományterületek vonatkozásában hogyan kell a mesterséges intelligenciának megfelelő képzést, képesítést és ismeretanyagot biztosítani, mindezt pedig a vonatkozó egyetemek saját képzési kimeneti szabályozásában kell autonóm módon megjeleníteni. S hogy mennyire is foglalkozunk a mesterséges intelligencia vonatkozásában, mutatja ezt Palkovics László kormánybiztosi kinevezése, melyben integrált módon mind az innovációs, mind a gazdasági, mind pedig az oktatási szemlélet megjelenik. De nemcsak a felsőoktatásban, hanem a szakképzésben is, amely szakképzésben büszkén valljuk azt, hogy 700 digitális tananyag áll rendelkezésre, amely digitális tananyag segíti mindazokat a képzettségeket, ami innentől a gyakorlati munkahelyeken már a duális képzésben, majd pedig azt követően is rendelkezésre áll.

Összegezve tehát, a jelen törvényjavaslat a felsőoktatás vonatkozásában segíti és kiteljesíti az egyetemi autonómiát, pontosan azért, hogy ennek megfelelően az „Egyetemek 2030” programban a top 100-as céljainkat elérjük. Az innováció és a tudomány vonatkozásában pedig legfontosabb eleme, hogy a doktori képzéseknél szintén előtérbe helyezi a doktori képzések egyetemi autonómiának megfelelő olyan irányú lehetőségét, amelynél már nem a frontális kreditet érő képzések, hanem az adott fiatalok esetében és az adott tudományterületnek megfelelő duális, kooperatív képzési formák tudnak előtérbe kerülni, ezáltal is segítve azt, hogy a fiatal tehetségeink minél erőteljesebben tudjanak az egyetemi világban megerősödve, vagy az egyetemeken, vagy pedig azt követően a magyar gazdaság érdekében előrelépni, és ezáltal mind önmaguknak, mind pedig nemzetünknek sikert szerezni.

Kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)